Spányi Antal székesfehérvári püspök beszéde Nagy Gáspár búcsúztatóján
Kultúra > Budakeszi
2005-02-02
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Az Atya a Fiú és Szentlélek nevében!
Az Úr legyen Veletek!
Testvéreim, együtt érző szívvel állunk itt keresztény testvérünk, Gáspár koporsójánál. Ajánljuk Õt közös imádságunkkal Isten irgalmába, és az örök életbe vetett hittel kérjük a Szentlélek vigasztalását.
A mulandó emberi természet szomorúságával, de a keresztény hitből fakadó reménnyel, és ennek az örök életet hirdető hitnek a vigasztalásával álljuk körül Gáspár testvérünk koporsóját. Ajánlunk most Isten örök szeretetébe Õt, akit szerethettünk, aki bennünket oly sok szépre, igazra tanított. A Biblia tanítása szerint az ember Isten képére és hasonlatosságára lett teremtve, és az ember sorsa és küldetése, hogy Isten végtelen szentségét, jóságát valamiféle módon, ha tükör által homályosan is, de visszaragyogja ebben a teremtett világban. Hogyne fedeznénk föl az Isten végtelen szelídségét Szent Ferencben, jóságát Kalkuttai Teréz anyában, hogyne fedeznénk föl végtelen bölcsességét Aquinói Szent Tamásban, vagy Szalézi Szent Ferencben. Gáspár testvérünk is Isten képére és hasonlatosságára lett teremtve, s természetében sok-sok erényt, mondhatjuk természetes erényt hordozott. Hitben élő családba született, és ezt a hitet mindvégig megőrizte. A keresztény ember nagyobbra, többre hivatottsága ott élt benne és dolgozott. Így tartozott hozzá a tanulás öröme és küzdelme egész életében. Szilárd jellemet dolgozott ki önmagában, bátor ember volt, igazságot szerető, nemcsak magára figyelő. Olyan, aki érzékeny volt a társadalom rezdüléseire és érdekeire. Pedig talán természeténél fogva szívesebben húzódott volna vissza könyvei közé, gondolatainak sajátos, szép és igaz világába, de tudta, hogy keresztény ember ezt nem teheti.
Messzire néző szem, világosan látó tekintet jellemezte. Okosan gondolkodó ember volt, akit az értelem vezérelt, a népéért felelősséget vállaló kiállás. Mindezért, amit mi erénynek és értéknek tekintünk, hányszor kellett a nehézségeket is vállalnia, hátrányt szenvednie. De világos, hogy Õ magát nem ehhez a világhoz, nem ennek a mulandó világnak változékony értékrendjéhez, de a nyolc boldogsághoz szabta. Igaz ember, szerető barát, okos mester, fiatalok és rábízottak barátja volt. Sokszor tapasztaltuk ezt a Magyar Katolikus Rádióban is. Tudatosan készült a nagy számadásra, amelyről versei is tanuskodnak. A betegek kenetét fölvéve, a szent útravalóval megerősödve ment Atyja elé, s hisszük, e végső számadás Neki könnyű volt, s hallhatta a szót, „Jer be Urad örömébe”. A mulandó természet szomorúságával, de a keresztény hit vigasztalásával és örök életet hirdető reményével tekintünk testvérünk felé, aki utat mutatott életében, és most utat mutat halálában is. Istennél örökre együtt leszünk Vele és minden szerettünkkel.
Testvéreim! Amikor az emberi testnek hívő lélekkel megadjuk a végtisztességet, bizalommal kérjük Istent, az Élet Urát, hogy elhunyt testvérünket Gáspárt, akit erőtlenségben temetünk el, erőben támassza fel, és állítsa Õt megdicsőült szentjei sorába. Miután megszabadult a halál gyötrelmeitől és elnyerte bűnei bocsánatát, irgalmazzon Neki az Úr, az ítélet napján. Fogadja Õt szeretetébe a Mennyei Atya, vegye vállára mint hazatért bárányát Jézus a Jó Pásztor, és a Szentlélek örök szeretetébe örvendjen az el nem múló boldogságnak és a szentek társaságának. Emlékeztessen a szentelttvíz keresztségünkre és Krisztusra, aki szenvedésével, kereszthalálával és föltámadásával megváltott minket.
Elhangzott január 16-án, kedden délelőtt 9 órakor a Farkasréti temető Makovecz-ravatalozójában.
