Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


HERÓDES

Kultúra > Telki

2007-01-23


Telkiben december huszonnegyedikén délután üresen találták a „betlehemi pajtát”. Eltűnt a Szent Család, a pásztorok és a juhaik is.

„Akkor Heródes titokban magához hívta a bölcseket, … aztán elküldte őket Betlehembe ezekkel a szavakkal: Menjetek, tudakozódjatok pontosan a gyermek felől, és amikor megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki.”

* * *

Isten szeme mindent lát, el ne lopd a léniát! – tanította nekünk megboldogult nagyanyám évtizedekkel ezelőtt azt, amit a biztos megjegyezhetőség kedvéért versbe szedve ismételtettek vele az elemi iskolában. És lám, nem felejtette el hajlott korára sem. És nem csak a verset.
Pedig nem volt mintagyerek. Előfordult, hogy iskolát került, vagy ablakon szökött ki oda, ahova pedig a szülei nem engedték el. Sőt, olyat is mondott, hogy virágot lopni nem bűn! No persze nyilván nem a halottak napi koszorúknak a piacra történő „visszaszármaztatására” gondolt, sem pedig a szomszéd kertben „talált” holland tulipánhagymákra. Talán egy kerítésen áthajló rózsabokor bimbójára, amiből pusztítás nélkül válhat a kedvesség kifejeződése egy találkozáskor.
De a léniát, azt ne!

*

Egyik első élményem Telkivel kapcsolatban abból az időből való, amikor még nem laktunk itt. A kora őszi időben hétvégenként feleségemmel szinte vadkempingezni jártunk a csaknem üres telekre, ahol a düledező, esőtől alig védő faviskó éjszakára megfelelt. Így is miénk volt a ragyogó reggel, s időtlennek tűntek a meleg szeptemberi délutánok.
Egyik hétfőn budapesti lakásunkban csörgött a telefon, s egy kedves hangú férfi mutatkozott be. Emlékszem, kissé idegesen reagáltam minden lényegtelennek tűnő hívásra, mert éppen előző nap vesztettem el a tárcámat pénzzel, igazolványokkal, kártyákkal. Egyszóval a szokásos cirkusz, kártyaletiltás, rendőrségre az igazolványok miatt, satöbbi. Ilyenkor sok minden más nem tűnik olyan fontosnak. És akkor még ez a telefon is…
A férfi a telefonban nyugodt hangon mutatkozott be. Megkérdezte, ki vagyok, majd elmesélte, hogy tízéves fia a telki iskolából hazafelé megtalálta a tárcámat. Megmondta a címét, bármikor eljöhetek érte…

*

2006 adventjében a telki lakosok legnagyobb meglepetésére a Pajta elé kicsi faházat állítottak. A talány hamar eloszlott, amikor kedves, betlehemi jelenetet ábrázoló figurák kerültek a házikó belsejébe. Különösen az adventi hétvégék programja lett, hogy a helyi családok ellátogattak a „betlehemi jászolyhoz”. Aki csak egyszer is megállt ott napközben vagy egy esti séta alkalmával, az jólesően nézte a Megváltó születésének jelképeit, és az ott álló, karácsonyváró embereket. Hazaérve, egy forró tea mellett pedig hálával gondolt azokra is, akik mindezt kitalálták, támogatták és megvalósították. Milyen jó nekünk, hogy ilyenünk is van. Még ebben a zord világban is lehet mosolyt csalni egymás arcára.
Telkiben december huszonnegyedikén délután üresen találták a „betlehemi pajtát”. Eltűnt a Szent Család, a pásztorok és a juhaik is.

* * *

„…Íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában és így szólt: Kelj föl, vedd magad mellé a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Heródes ugyanis keresni fogja a kisgyermeket, hogy megölje őt.”

Földváry Gábor


Vissza