Pataki Enikő és Rákay Philip a médiáról, értékekről, hitvallásról
Kultúra > Budakeszi
2007-02-10
A HírTv műsorvezetőivel, Pataki Enikővel és Rákay Philippel találkozhattak a február 6-i Polgári Teaest látogatói a budakeszi művelődési házban. A pályakezdésről, a média helyzetéről, értékekről, hitvallásról osztották meg gondolataikat a közönséggel.
Pataki Enikő 1992-ben 19 éves fejjel indult neki a világnak Nagyváradról. Tanítóképzőben szerzett diplomával a zsebében vágott neki az MTV, a Duna Tv, később a TV2 útvesztőinek, míg végül a HírTv-ben találta meg a helyét. A maga kezdeményezte Gyógyhír egészségügyi magazin műsorvezetője. Pályája buktatóin az otthonról hozott értékrend segítette, az ahhoz való ragaszkodás jelentett kapaszkodót a nehezebb pillanatokban. Vannak alapvető értékek, amihez ragaszkodnunk kell: nem lopunk, nem csalunk, nem hazudunk, azt mondjuk, amit gondolunk, azt tesszük, amit mondunk és aszerint élünk, amiben hiszünk.
Rákay Philip Szekszárdról indult, az ottani helyi tv-ben ismerkedett a médiával. 1992 számára is sorsfordító év volt. 20 évesen ekkor indult el az MTV műsorvezetői pályázatán, amit több hónapos válogatás, vetélkedés után meg is nyert. Az MTV ifjúsági műsorait, a Juventus és a VIVA Tv zenei adásait vezette, míg úgy nem érzte, nagyobb feladatokra hivatott. Pár hónapig Amerikában próbálta ki magát, ami megérlelte benne, hogy itthon a helye. 1998-2002 között több állami rendezvény műsorvezetője, majd a 2002. április 13-i Kossuth téri FIDESZ-nagygyűlés gyökeresen megváltoztatja az életét, s élete egyik legfontosabb napjává lép elő gyermekei születése és az esküvője napja mellett, olyan erővel érezte át azon a napon abban a végeláthatatlan ünneplő tömegben, hogy nem vagyunk egyedül ezzel az értékrenddel.
Rákay Philip szerint ma Magyarországon a médiában nem cél értékes embereket, valós teljesítményeket bemutatni. Nem ideál (követendő minta), hanem idol (bálvány) -állítás zajlik. Olyan sztárokat löknek a gondolkodásra sem ösztönzött közönség elé, akikhez a legegyszerűbb ember is mérni tudja magát, akit maga is le tud pipálni (Vicc: Anettka és Kiszel Tünde a bizonyíték arra, hogy az agyhalál után is van élet), s azt a következtetést vonhatja le: minek nekem tanulni, fejleszteni magam, mikor akár nulla erőfeszítéssel is lehet belőle akkora sztár, mint Győzike. Csak a tartásomat és az önbecsülésemet kell feladnom. Győzike és társa azonban csak eszközök, talán nem is fogják fel, mire megy ki a játék, de akik mozgatják őket, pontosan tudják. A Győzike-show bamba nézőinek nyomják a reklámokat, ahol megmondják, hogy melyik az az intelligens mosópor, amelyik meg tudja különböztetni egymástól a pörköltszaftot a fagylaltfolttól, mert azt kell venni, aztán jön a Heti Hetes, ahol megmondják, hogy kire kell szavazni.
A jelenlegi műsorpolitika nem az értelmes, művelt, gondolkodó lét felé tereli a tv-néző tömeget: azt a tehetséget, ami bennünk van, ne merjük, vagy egyáltalán ne is érezzük szükségét kibontakoztatni. Rákay az Aczél György-éra MTV-műsorpolitikáját csukott szemmel elcserélné az RTL Klub műsorpolitikájára. Az „átkos”-ban legalább gyártottak és műsorba adtak olyan filmeket, mint A Tenkes kapitánya, A kőszívű ember fiai, az Abigél, a Fekete város.
Az október 23-i eseményekről szólva elmondta, bár személyesen is megtapasztalta azt, amit a HírTv is bemutatott, mégis később a kereskedelmi adók tudósításait látva, mintha azok nem is ennek az országnak, ennek a Budapestnek az eseményeiről beszéltek volna.
Az értékrend fontossága kapcsán a jelenlévők egyetérthettek abban, hogy „magyarkodni” csak a magyar nyelvben lehet. El tudja valaki képzelni, hogy létezik ilyen szó más nép szótárában, mint franciáskodni , románoskodni vagy éppen angoloskodni? Az alapvető nemzeti értékrendben és érzésekben minden országnak az összefogás az alapja. Rákay Philip elképesztőnek nevezte, hogy a budakeszi zöldségesnél kínai fokhagymát kell vásárolnunk. Hogy miért? Mert a nagyker nem tart magyar fokhagymát. Makón pedig öngyilkos lesz a paraszt, mert nem veszi meg tőle a terményét. Káposztát importálunk, miközben Vecsésen a szántóföldön rohad el a káposzta, mert nem veszik át a magyar gazdától. El tudjuk képzelni, hogy a bajorok hagynák, hogy a sörgyártásukat kínai sörrel próbálják tönkre tenni? Ez az ország évszázadokon át önellátó volt élelmiszerekben, most pedig a legnagyobb magyar szalámigyár külföldről hozza a húst a szalámigyártáshoz.
Végezetül mindkét műsorvezető a könyveit mutatta be. Pataki Enikő a Gyógyhír magazin témáit rendezte kötetbe, amely márciusban már kapható lesz a könyvesboltokban. Egészségügyünk és egészségünk napi problémáival foglalkozik: miért nem segítjük a fiatalokat a gyermekvállalásban, miért meddő a férfiak 50%-a, miért engedjük, hogy egy lány már 18 évesen egy életre meddővé tehesse magát és ott van a drog és az alkohol számos problémája.
Rákay Philip Ketten a korzón című kötetét mutatta be. A műsor elsősorban anyagi okok miatt megszűnt. A könyv születéséhez a lökés az október 23-i események, az elkeserítő rendőri erőszak adták. Egy hónapos megfeszített munkával feleségével közösen állították össze a kötetet, melyben dr. Olofsson Károly, azaz Placid atya mesél a nyolc év Gulágról, a ládagyári és fűrésztelepi munkásként, papi hivatásától eltiltva letöltött évekről. „Fiam, nekem dolgom volt a Gulágon. Azok az emberek meghaltak volna, ha nem tartom bennük a lelket.” Vagy Makovecz Imre, a neves építész, akinek cége napról napra él, mert nincs megrendelése, de mégis van benne tartás. Mehetne plázákat építeni, de nem teszi. Olyan emberek mondják el történetüket ebben a könyvben, akiktől lehet tanulni reménykedni, és erőt meríteni a kitartásra
