Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


Művészet a virágok nyelvén

Kultúra

2005-08-01


Kisteleki Margit 1947-ben született Bakonycsernyén. Rajzszakos tanárként tizenhét évet töltött az oktatásban, s ez idő alatt részt vett szakirányú képzéseken az ország különböző részeiben működő művésztelepeken, és a Képzőművészeti Főiskolán. Dolgozott a Pannónia Rajzfilmstúdiónak is élete fontos fordulópontjáig, amikor tizenhárom évvel ezelőtt megismerkedett a selyemfestés technikájával. A selyem világa meghatározó lett későbbi pályájára nézve. Azóta selyemképeivel gyakran vesz részt önálló kiállításokon. Legutóbb májusban az Erkel Ferenc Művelődési Házban a budakesziek csodálhatták meg selyemre festett, élettől duzzadó pipacsait, íriszeit, káláit, tulipánjait, - hogy csak a leggyakrabban festett virágait említsem.



Sajátos, varázslatos világ a virágoké. Hogyan választotta éppen őket képei legfőbb témájául?

Sokat gondolkodtam ezen, s arra jutottam, hogy talán maga a selyem és a virágok lényegének hasonlósága késztetett erre. A virág szirma ugyanolyan selymes és puha, mint maga a selyem anyaga, ezért könnyen egymásra találnak. A virágok ugyanakkor a természet részei, s kimondhatatlan örömet sugároznak, jól körülhatárolt egyéniséget, sokféleséget tükröznek, amelyben csak gyönyörködhetünk. A selyem Távol-Keletről származik, ahol nagyon tisztelik és óvják a természetet, s ez a gondolkodás tőlem sem áll olyan meszsze!

A virágok közül legtöbbet talán mégis a pipacsot festi.

Nehéz körülírni, miért is szeretem annyira ezt a virágot, mert a pipacs első látásra olyan virág, amely mellett csak elmegy az ember. De ha mégis jobban megnézzük, észrevesszük, hogy bimbója, ami az életet hordozza, mindig lefelé hajlik! Életíve pedig olyan, mint az emberé: amikor kibomlik, rövid ideig fölfelé fordítja virágát, amelyben egyszerre csak nyilvánvalóvá válik, hogy mit rejt a bimbó, s szirmai a vörös minden árnyalatában pompáznak. Aztán ez a tünékeny szépség egy pillanat alatt köddé válik, a virág lehullatja szirmát, de a vékony száracskán a porzó és a bibe még szilárdan áll, éppen úgy, ahogyan a halál után az emberi csontváz. Képeim legtöbbjén ott van a bimbózó, a viruló és a szirmát hullajtott virág is, hiszen így teljes az élet. A születésben már ott rejlik a halál is, s ha jól tudom, a japán ikebanában például alaptörvény egy virágkompozícióban az életfolyamat minden szakaszának megjelenítése.

A selyem és a növények ábrázolása térben Kelethez, az egzotikumhoz, időben pedig talán leginkább a századfordulóhoz kötődik, amikor az európai művészek is felfedezték Kelet misztériumát. Ilyen volt a festészetben például Matisse, az impresszionista Monet, Mallarmé, vagy az expresszionisták előfutára, Vincent Van Gogh is, valamint a építészetben és az iparművészetben is, de a festészetben is a szecesszió. Az osztrák Gustav Klimt és Rippl Rónai József is előszeretettel nyúltak Kelethez. Kisteleki Margit képeinek témája, de még alakja is emlékeztet a kínai és japán selyemképekére. Ezekre a hosszú, keskeny képekre gyakran festettek bambusznádat, madarakat, virágzó ágat, vagy valami hasonlót…

Igen, és csodálom azt, ahogyan a kínai festők hosszú meditáció után néhány biztos ecsetvonással megfestették témájukat. Szűkszavúan, eszköztelenül, mégis a lényeget, amely mögött a sajátos kínai filozófia természetszeretete állt. A kínai festők ezért jellemző módon úgy tartották, hogy: „Aki fát akar festeni, annak fává kell változnia”. Ugyanakkor csodálom a japán fametszeteknek a technikából adódóan jobban körülírt, síkszerűen dekoratív, tiszta világát is. E között a két szemléletmód között vívódom, és sokszor sikerül egyesíteni őket. Erre a selyem szerencsére lehetőséget ad. A Klimt asszonyai című parafrázisoknál a nők ruhájának és hajának finom esését, akvarellesen, lágyan szétfutó festéssel fejezem ki, de használok aprólékos, dekoratív, síkszerű, pontosan körülírt díszítéseket is, amihez a kontúrtechnikát alkalmazom. De a trópusok virágai is, mint például az orchideák elbűvölnek fantasztikus színeikkel életerejükkel, a maguk hihetetlen változatosságával és különleges létezésével. Ezért is festek szívesen burjánzó vegetációkat, mint ahogyan az általam nagyon szeretett Henri Rousseau is tette. És a Távol-Kelet és a Trópusok virágai mellett az itthoni kertekben, réteken erdőszéleken nőtt és már említett pipacsok, íriszek, sásliliomok látványa is festésre késztet. Érdekes és csodálatra méltó, ahogyan az íriszek leheletfinom virágait körbe veszik a kardszerű, hegyes levelek. Szinte érezni a kontrasztban, hogy a gyengét óvja az erős, - a virágokkal sok minden kifejezhető. Egy önkényesen kinagyított részlet például számtalan képzettársítást indíthat el.

A virágok és a nők mellett másik kedvenc témája a cica és a tenger. Két szintén kimondottan nőies jelenség.

Igen. A cica lénye a maga puhaságával, lágyságával, kedvességével nagyon hasonlít a virágokéhoz. Mozgása, öntörvényűsége, olykor-olykor szemtelensége teszi macskává, s mint ahogyan minden virág más egyéniséget közvetít, úgy nincsen két egyforma cica sem. Az egyik egy nagy rózsaszín anyókához, a másik kék boszorkányhoz hasonlít. S a tenger... Hát igen... a tenger a maga befogadó határtalanságával, színeivel szintén elbűvöl, ugyanakkor igencsak próbára teszi a selyemfestő képességeit!

Összegezve az Ön lényét, művészetét talán nem esem túlzásba, ha azt mondom: Kisteleki Margitból árad a nőiesség, a családanya azt pedig, hogy pályája egy szakaszán pedagógus volt, le sem tagadhatná. Beszélne egy kicsit a családjáról? Úgy tudom, mindegyiküknek szívügye a művészet: három gyermeke közül pedig két lánya szintén a képzőművészettel jegyezte el magát. Lehet, hogy édesanyjuk nyomdokaiba lépnek?

Legalábbis elindultak az úton. Hogy megmaradnak-e itt, az még sok mindentől függ. Nagyobbik lányom, Kisteleki Zsuzsa a Szegedi Tudományegyetem főiskolai karán német rajz szakon utolsó éves. Szeret festeni, különösen temperával festett képeiből árad a lendület és az energia. A Budakeszi álmodik-kiállításon ő is bemutatkozott egy festménnyel. Dóra lányom a Budapesti Képzőművészeti Szakközépiskolában most fejezte be a harmadik osztályt. Õt jelenleg elsősorban a középiskolai feladatok kötik le. A középiskolát megelőzően országos pályázatokon többszörösen díjazott, illetve első helyezett is lett. Férjem előadóművészként interaktív gyermekszínházat és önálló irodalmi műsorokat tart szerte az országban. Gimnazista korában Dávid fiam is szívesen vett részt az iskolai színjátszásban - gitározott és dobolt, felnőttként ő mégis inkább a bankszakmát választotta.

Galgóczy Zsuzsa


Vissza

iranytu-cimlap-2021-3.jpg