Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


Gondolatok a perbáli iskoláról…

Kultúra > Perbál

2007-05-05




„Az iskola” számomra a perbáli Általános Iskola. Budapestről kiköltözve közel nyolc éve vagyok a tantestület tagja, illetve három éve az iskola igazgatóhelyettese. S bár közel vagyunk a fővároshoz, mégis csendes kis szigetként működünk.
Jó, hogy egy park kellős közepén vagyunk, s jó, hogy rendezett zöld területek veszik körül az iskolát. S bár több öreg épületben dolgozunk, ebben is van jó: együtt is vagyunk, meg külön-külön.
Iskolánkban vannak elvonulásra, csendes beszélgetésekre alkalmas zúgok és mozgásra, „tombolásra” való füves részek.
A hozzánk visszajáró – nálunk végzett – gyerekek gyakran emlegetik: talán a szabadban eltöltött sok idő, az egészséges környezet hiányzik nekik a leginkább. No meg a családias hangulat, az odafigyelés, a törődés. Kis iskola lévén – úgy érzem – itt több jut ebből a gyerekeknek. Minden évfolyamon egy „normális létszámú” (20-25 gyerek) osztály működik, s a pedagógusok között szinte egyáltalán nincs cserélődés.
A tanárok jó része 20-25, sőt 30 éve itt tanít, jól ismerik a falut, a gyerekek szülei is tanítványaik között szerepeltek. Fiatal pedagógusaink valamikor az iskola diákjai voltak. Lelkesek, nyitottak, hatalmas a munkabírásuk.
Mivel nagy a főváros és a környező iskolák csábító ereje, nekünk is tennünk kell megmaradásunkért.
Német nemzetiségi nyelvoktató iskolaként arra törekedünk, hogy kis első osztályosaink megszeressék az idegen nyelvet, később szívesen foglalkozzanak vele. Nálunk a felső tagozatosok csoportbontásban tanulhatják a németet, de mód van az angol nyelv tanulására is. Ma már alapkövetelmény a mindennapi életben használható nyelvtudás biztosítása.
Sokféle művészeti ágban lehet elmélyülten tevékenykedni iskolánkban. Vannak tehetségesen rajzoló, kreatívan kézműveskedő diákjaink; másoknak a hangszeres zene vagy a tánc a kedvence.
Vannak ügyes sportolóink, s olyanok, akik az iskolaújságot készítik… A szabadidő hasznos eltöltését célzó kínálat tehát igen gazdag…
Természetesen a valós kép nem ilyen idilli. Szűkös az iskola költségvetése, s ide is járnak nehéz sorsú vagy tanulási-magatartási problémákkal küszködő gyerekek.
Mégis, úgy érzem mi együtt, szülők, gyerekek, pedagógusok rendelkezünk annyi erővel, hogy megoldjuk gondjainkat. Javíthatatlanul optimista vagyok.
S mivel ez igaz, hadd fejezzem be ezt a kis írást aktuális terveinkkel, eredményeinkkel.
Elkészült az iskola új kézilabdapályája –mondhatom a község összefogásával. Hamarosan avatóünnep lesz, s tervezgetjük a körülötte levő jelentős terület parkosítását.
Készülünk – a mi életünkben fontos állomásnak számító – iskolai névadásra. A nevet illetően még nincs döntés, de van több javaslat. Szeretnénk diákjainkat is bevonni a választásba.
Befejezésül meg kell említenem régóta dédelgetett álmunkat: a tervek megvannak, s talán a közeljövőben megvalósulhat az iskola kibővülése és teljes rekonstrukciója… Akkor már valóban minden igényt kielégítő, szép iskola várná az okosodni vágyó gyerekeket.

Bíró Katalin igazgató-helyettes


Vissza

iranytu-cimlap-2021-3.jpg