Energiagazdálkodás otthonainkban
Életmód
2006-03-01
Napi életünk fontos, jövőnket is befolyásoló műszaki-gazdasági tényezője az energia, az energiagazdálkodás. A világ, a haza, a lakóhely, az otthon energiagazdálkodása különösen így tél derekán, a fűtési idényben tolakodik előtérbe és válik mindennapjaink részévé. Az idei tél is tartogatott számunkra meglepetéseket, egyes időszakai meglehetősen hidegek voltak – bár ez több évtizedes visszatekintés szerint nem is szokatlan. A média nagy érdeklődéssel kísérte a Magyarország gázellátását is érintő ukrán-orosz gázkonfliktust.
Az idősebbek még emlékezhetnek az első olajválságra (a szénhidrogénárak drasztikus emelkedésére) vagy azokra a háborús konfliktusokra, természeti csapásokra, amelyek olajpiaci zavarokat okoztak. Az elmúlt fél évszázadban átéltük és átvészeltük az energiapolitika gyakran változó prioritásait. Amikor is iskolába menet hasábfát, szenet vittünk naponta, és a keményebb téli napokon a téli fűtési szünetnek is örülhettünk. Ebben az időben a gazdaság és a lakosság fő energiaforrása a fa és a szén volt, majd hamarosan előtérbe került az olaj. A háztartások fűtésének „zászlóshajója” az olajkályha lett, de hamarosan követte ezt az a központi ukáz: arccal a villamos energia felé. Gyors ütemben hőtárolós, elektromos kályhákkal népesedtek be a városi és falusi otthonok. Így jutottunk el a vezetékes és palackos gáz széleskörű használatáig olyannyira, hogy a lakossági fűtési energiaellátásban szinte egyeduralkodó és az európai összehasonlításban is csak néhány országban, például Hollandiában magasabb, mint nálunk. Az idei tél azt is bebizonyította, hogy az egyoldalú forrásból származó gázellátás sebezhető, s hogy a szénhidrogén alapú energiahordozó ára egyre magasabb.
Hazánk a közelmúltban az Európai Unió tagjává vált. Bízunk benne, hogy a közösség energiapolitikája egyre jobban hat az újabban csatlakozott keleti, közép-európai országokra, és így a gázbeszerzések diverzifikálása, a megújuló energiaforrások fokozottabb használata és az energiatakarékosság és hatékonyság növelése megnyugtatóan biztosíthatja energiaszükségleteinket.
Az Európai Unióban számos úttörő kezdeményezés történt a víz, a szél, a Nap, a Föld energiájának, és a biomassza energetikai felhasználására. E fejlesztési törekvések egyre gyorsuló ütemben és spontán módon nyomulnak be hazánkba, utat törve a külföldi tőkének és így elszívják a biomassza hasznosítása elől a pénzügyi erőforrásokat. Szakértők egybehangzó véleménye, hogy a hazai megújuló energiaforrások döntő részét a biomassza potenciál adja. Nagyon kis mértékben alkalmazzuk manapság a kommunális, a növényi eredetű és az állati eredetű forrásokat energianyerésre, ezért elenyésző a bioetanol, a biodízel, a biogáz előállítása, vagy a brikettálás, a pellet használata. Mindezzel párhuzamosan eltemetjük a még éghető kommunális hulladék döntő része, kárba vész a mérhetetlen sok erdészeti hulladék, nyesedék, a növénytermesztés maradékai, pl. a szalma, a kukoricacsutka, napraforgó- és kukoricaszár. Igen kis mértékű az energianövények (gyümölcsök, fű, stb.) termesztése, továbbá az állattenyésztés melléktermékeinek hasznosítása.
Felmerül a kérdés, mindezekből milyen következtetéseket vonhatunk le a településekre, a vállalkozásokra, a családi gazdálkodásra. Ehhez az szükséges, hogy számba vegyük és mérlegeljük helyzetünket, amelyet ezúttal csak nagyon vázlatosan mutatok be. Budakeszin a vezetékes gázellátásban részesülők aránya az országos átlag fölött van, magas szintű, és egyre több a kombinált fűtési, vízfelmelegítési megoldás. A helyi lehetőségeket azonban még messze nem használtuk ki, talán alaposan még fel sem mértük. A helyi közösség szintjén érdemi energiagazdálkodási koncepció nem fogalmazódott meg, pedig térségünk egy-két tekintetben kiváló adottságokkal rendelkezik. Ezek közül különös jelentőséggel bír a biomassza, a Budai- és a Pilis-hegység erdőségeinek erdészeti, faipari hulladéka, továbbá a Zsámbéki-medence és a környező dombságok szántói és legelői, amelyek energianövények termelésére kiválóan alkalmasak. További lehetőség a szelektíven gyűjtött, újra nem hasznosítható éghető hulladék, a szennyvíziszap stb., amelyek helyi összefogással alkalmasak lehetnek egy megújuló forrásokra alapozott energiagazdálkodási rendszer létrehozására. Úgy vélem, hogy Budakeszi térségében egy innovatív cselekvési sor beindításához, továbbá a megvalósításhoz a szellemi és pénzügyi erőforrások rendelkezésre állnak, vagy előteremthetők. Azon is el kellene gondolkodni, hogy a Budakeszi-medence magasabb fekvésű övezeteiben - ez hozzávetőleg a József Attila utca vonalától északra fekvő területek, továbbá a Makkosmária - a felhőtlen, napsütéses órák száma tapasztalati alapon mondhatóan magasabb, mint általában az országban, vagy lakóhelyünk alacsonyabban fekvő részein. Ezeken a területeken kiváló lehetőség kínálkozik arra, hogy egyénileg, vagy közös összefogással (szanatóriumok és kórházak, szállók és panziók, magánházak és akár az önkormányzat) egy átfogó megoldás keretében valósulhasson meg a napenergia hasznosítását kiaknázó sikeres program.
A közös erőfeszítések mellett egyénileg is sokat tehetünk, ha eltanuljuk a skandinávok lakáshőszigetelési, a japánok háztartási géphasználati gyakorlatát (keressük az üzletekben az „A” energia osztályú háztartási gépeket). Tanulhatunk emellett a természeti népek napi háztartásvezetési gyakorlatából, vagy a hagyományos magyar paraszti gazdaságoktól, ahol is igazán takarékoskodtak az energiával és minden anyag maradék nélkül hasznosult. A háztartások és a gazdálkodás szintjén természetesen mérlegelendő, hogy a biológiailag hasznos anyagokat mire használjuk, energianyerésre vagy a talaj táperejének megőrzésére, trágyázásra, a házi kertekben komposztálással. Amikor saját portánkon döntünk, akkor jó fontoljuk meg, hogy égetünk, vagy komposztálunk. A komposztálásról a tavasz közeledtével ismételten beszélnünk kell. A téma iránt érdeklődő polgártársaimnak az Energia Klub (www. energiaklub.hu) és az Ökoszolgálat (www. okoszolgalat.hu) internetes honlapjait ajánlom, amely helyeken további hasznos tanácsokra számíthatnak.
Dr. Szalóki Gyula
