Egészségmegtartó táplálkozás
Életmód
2006-04-01
Az Egészséges Táplálkozásért Egyesület március elején Az egészségmegtartó és betegséget megelőző táplálkozási modell címmel szimpóziumot tartott az Egészségügyi Minisztérium nagytermében. A rendezvényt az Országos Onkológiai Intézet, „A Rák Ellen, az Emberért, a Holnapért” Társadalmi Alapítvány, a Magyar Rákellenes Liga és a Rákbetegek Országos Szövetsége is támogatta. A szakmai neves képviselőinek előadásai közül a Sárközy Péter Alapítvány a Biokultúráért elnökének, dr. Solti Gábor előadásának összefoglalóját közöljük folytatólagosan három részben.
A Kárpát-medence mezőgazdasági adottságai
Kevesen tudják, hogy a világon a Kárpát-medence rendelkezik leginkább olyan adottságokkal, amelyek alkalmassá teszik a legkiválóbb mezőgazdálkodásra. A világ legtermékenyebb medencéje ez. Szakemberek számításokat végeztek, hogy ha megfelelő technológiát alkalmaznának a Kárpát-medencében, legalább 120 millió embert tarthatna el a Kárpátoktól körülölelt terület.
Mi lehet az oka, hogy az itt megtermelt zöldségek, gyümölcsök, gabonafélék, állatok olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek kiemelik őket a mégoly tetszetős, a világ más tájáról hozott termékek közül? Röviden válaszolva, a Kárpát-medence klímája, geológiai és földrajzi adottsága, a talaj minősége és termesztett növényeink, tenyésztett állataink ősi, sok száz éve (vagy akár ezer éve) kialakult alkalmazkodása élőhelyéhez. A mérsékelt éghajlat, a kiegyenlített, szélsőségektől mentes időjárás, a talaj fajlagos víztartó képessége, a napsütéses órák száma, a csapadék mennyisége, az UV-sugárzás olyan környezetet alakított ki, amely egyedi a Kárpát-medencében és máshol ezek az adottságok együtt alig fordulnak elő.
A Kárpát-medence Európa egyik legrégebbi kultúrája; a növénytermesztés nyolcezer, a zöldségtermesztés ötezer, a gyümölcstermesztés kétezer évre tekint vissza. A régi korok növényei, szemben a mai monokultúrában tartott, genetikailag sokszor túltenyésztett, homogén állományú, hamar leromlásnak induló fajtákkal, oly mértékben alkalmazkodtak a környezethez, hogy azzal szerves egységet képeznek.
Az idősebb generáció még emlékezhet a kiváló tulajdonságú és ízű húsvéti rozmaringra, bőralmára, batulra és társaira. Õsi búzafajtáink – alakor, tönköly, tönke – olyan kiváló tulajdonságokkal rendelkeznek, hogy külföldön állományjavításra használják. Hasonló a helyzet az őshonos állatfajtákkal – a magyar szürkemarha, a magyar tarka szarvasmarha, a magyar bivaly, a különböző rackajuhok, a parlagi kecske, a szőke mangalica, a vörös és a fecskehasú mangalica, a kendermagos, a sárga, a fehér magyar parlagi tyúk, az erdélyi kopasz nyakú, a réz- és bronzpulyka és így tovább.
A Kárpát-medence, a Magyar Birodalom országai évszázadokon keresztül Európa éléskamrájának számított. Itt a lehetőség, hogy most az EU nyugati részének egészséges, ízletes, zamatos bioélelmiszerek beszállítója lehessen.
Táplálékunk minősége
A természet, ezen belül az ember, a szennyezések elviselése tekintetében tűrőképességének határához közeledik, mutatják a környezeti katasztrófák, a megbetegedések és a halálozások adatai. A nem fertőző, krónikus bajok, keringési, szív-, anyagcsere-, degeneratív betegségek és a rák egyre fiatalabb korban és egyre gyakoribb megjelenése jelzi: szervezetünk nem képes már tolerálni a mérgező terhelést. A Német Táplálkozástudományi Társaság 1988-ban jelentést tett közzé, amelyből kiderül, hogy az összes megbetegedések 33%-át élelmezési hibával összefüggő kórformák teszik ki. A gond azonban ennél sokkal nagyobb, hiszen a jelentés csak azokat az összefüggéseket tárja föl, amelyek már bizonyítottak. (A bizonyítás azonban nem könnyű feladat, hiszen számos folyamatosan változó tényező hatását kell figyelembe venni.) Hazánkban a szennyezett táplálékból és a rossz táplálkozási szokásokból adódó megbetegedéseket 50%-ra becsülik.
Az amerikai Food and Drug Administration (Amerikai Élelmiszer és Gyógyszer Irányító központ) becslése szerint a nyugati ipari országok polgára évente kb. 2,5 kg vegyszert vesz magához az élelmiszerekkel. A károsító anyag paletta csaknem átláthatatlanná vált, amelyet még kiegészít számtalan, törvényesen engedélyezett élelmiszer-adalékanyag.
Élelmiszerbotrányok
Az utóbbi években egymást érik a különböző élelmiszerekkel kapcsolatos botrányok. Ha komolyan vennénk azt a népi mondást, hogy „amit eszel, azzá leszel”, elég furcsa dolgoknak lennénk elszenvedői. Az utóbbi években a legkülönbözőbb, egészségre ártalmas vegyszerek, gombák, fertőző ágensek kerültek be az élelmiszerekbe. Néhány súlyosabb eset: Spanyolországban az étkezési repceolajba került anilin, ezer ember meghalt, ötezren maradandó károsodást szenvedtek (1981). A szivacsos agyvelőgyulladást (BSE) vagy „kergemarha-kórt” először az Egyesült Királyságban, 1986-ban jelentették. A halálos betegséget, amely az agy szivacsos állományának elhalásával jár, az a takarmányozási gyakorlat okozta, melynek során az elhullott szarvasmarhákból kinyert hús- és csontliszttel etették az élő állatokat, amely olcsó módja a súlygyarapodás növelésének és a tejtermelés fokozásának. Először 1996-ban az Egyesült Királyságban jelentették a Creutzfeldt-Jakob kór (CJD) egy új fajtáját, a BSE emberi változatát, melyet a BSE-vel szennyezett hústermékek fogyasztása okozott. 2002 végére a kór 130 embert ölt meg, legtöbbjüket az Egyesült Királyságban. A betegségnek hosszú lappangási ideje van, vélhetően az elkövetkezendő években még sokkal több áldozatot fog szedni. Az EU csak 2001-ben fogadta el az összes gazdasági állat hús- és csontliszttel való takarmányozásának teljes betiltását. Svájcban liszteriózist okozó baktériumokat találtak egyes sajtfélékben, 25-en haltak meg (1987). Az előbbi baktérium Franciaországban okozott fertőzést húskészítmények révén, 63 halálesetet okozott (1992). Belga tenyésztők betiltott hormonkészítményekkel táplált borjúkat vittek vágóhídra (a hormonok hatása hosszú távon ismeretlen) (1995). Skóciában gyomor- és bélgyulladást okozó Escherichia coli baktérium került a húskészítményekbe, 20-an meghaltak (1996). 1999-ben újabb élelmiszerbotrány rázta meg Európát, amikor kiderült, hogy a baromfi és sertéstakarmányok rákkeltő dioxinokat és poliklórozott bifenileket tartalmaznak. A szennyeződés a belga tyúkokban és tojásokban jelentkezett, érintette Franciaországot és Hollandiát és átterjedt más háziállatokra is, mint például a sertésekre és a szarvasmarhákra. Állatok ezreit kellett elpusztítani és az élelmiszereket megsemmisíteni. Ez Belgiumban az élelmiszerek több mint 10%-át érintette. A belga kutatók szerint a szennyeződés nagyszámú rákos megbetegedést fog okozni. Észak-Franciaországban is előfordult dioxinos mérgezés, egy hulladékégető füstgázából ülepedett ki a méreg a közeli legelőre, és így került a tejbe (1998). 2001-ben a valószínűleg import takarmányok által okozott száj- és körömfájás betegség (FMD) bénította meg az európai vidék egyes részeit. Az Egyesült Királyságban kizárólag a turizmus veszteségeit, a kormányzati kompenzációt stb. figyelembe véve a költségek körülbelüli 9 milliárd fontra tehetők. Ahogy a BSE esetében is, az állatokat lelőtték, és hatalmas máglyán vagy krematóriumban tömegesen égették el.
2003-ban az ázsiai influenza (madárinfluenza) vírusa sújtotta Európát. Több mint 30 millió madarat pusztítottak el Hollandiában, Belgiumban és Németországban. Jelenleg már az egész világra kiterjed a madárinfluenza, elérte a Kárpát-medencét is.De beszélhetnénk a rosszullétet okozó Coca-Coláról, a tavaly aflatoxinnal szenynyezett spanyol és brazil fűszerpaprikáról (a jelzett gombaméreg a májat és vesét károsítja), az ugyancsak tavaly szudánvörössel festett fűszerpaprikáról (a festék daganatot okozhat), a Kínában csecsemők halálát okozó „áltejporról”, a romló húst nátriumnitráttal tartósító orosz vállalkozókról, a gombaölőszert tartalmazó zöldsalátáról, a madárinfluenzával fertőzött szárnyasokról, a ciánt és metilalkoholt tartalmazó pancsolt borokról, a trópusokról gyümölcsökkel hazánkba is eljutó, rákkeltő DDT-rovarirtószerről, vagy nemrég a hazai nagyáruházak polcaira került, rovarirtószerrel mérgezett marokkói paprikáról. (Demokrata 2005. március 31. pp. 18., 26.)
A Föld Barátai (Friends of the Earth Europe) kiadványa az „Unió bővítés és mezőgazdaság: veszélyek és lehetőségek” c. kiadványa (2004 november) az állattenyésztő gazdaságokról, állatjólétről és élelmiszerbiztonságról az alábbiakat írták:
„Az elmúlt években Európát súlyos élelmiszerbotrányok sújtották, melyeket állati betegségek és állati takarmányok okoztak. A botrányok megmutatták, hová is vezet az intenzív állattenyésztés és a minden áron a hozamokra helyezett hangsúly. Nyugat-Európa elérte az intenzív és iparszerű mezőgazdaság határait és lassan kezd elfordulni tőle. Az új tagállamoknak nem kellene befutniuk az iparszerű modell zsákutcájába, hanem ki kellene használniuk birtokszerkezetük előnyeit, hogy közvetlenül áttérjenek a szabadtartásra, vagy a magas színvonalú beltéri tartásra, melyek nagyobb helyet, szabad kifutót és természetes megvilágítást biztosítanak. Fenn kellene tartaniuk mind az extenzív, mind a vegyes gazdálkodást.
Vegyszerek a vérben
A Természetvédelmi Világalap 2004-ben 39 európai képviselő és 14 egészségügy-miniszter vérének vizsgálatával indította el kampányát, amelynek célja az, hogy szigorúbban szabályozzák a vegyszerek gyártását és felhasználását Európában. 12 országban 12 évtől 92 évig terjedő korosztályok egészét átfogó, egy-egy önként jelentkezett család három generációjától – nagymamától, édesanyától és gyermektől – vettek vérmintákat 2005 júniusában. A vérmintákban 107 mesterséges vegyi anyag jelenlétét vizsgálták meg egy holland laboratóriumban. A keresett anyagokra jellemző, hogy rendkívül ellenállóak, nem vagy csak nagyon nehezen bomlanak le a környezetben, felhalmozódnak a szervezetben és bizonyítottan vagy nagy valószínűséggel károsak az egészségre. Nem egy közülük már évek vagy évtizedek óta be van tiltva, ilyenek, pl. a poliklórozott bifenilek (PCB-k) vagy a DDT. Mások viszont még ma is ott vannak a mindennap használt termékekben: a textilekben, számítógépekben, tapadásgátló bevonattal ellátott edényeken, a cumisüvegekben és még sorolhatnánk sokáig. Minden vizsgált minta szennyezett volt mesterséges vegyi anyagokkal, és a keresett 107 vegyi anyagból 73-at találtak meg a különböző vérmintákban. A legtöbb vegyi anyagot, 63-at nagymamák generációjából mutatták ki, az édesanyákéból 49-et és meglepő módon a gyermekekéből többet, mint a szüleikből, 59 félét. Személyenként átlagosan 32 vegyi anyag volt a nagymamák vérében, 29 az édesanyákéban és 24 a gyermekekében.
Magyarországon a 61 éves Radics Imréné szervezetében 27 vegyi anyagot találtak, a 38 éves lányában, Borárosné Radics Tündében 18-at, a 12 éves Boráros Barbarában 19-et. A magyarországi vizsgálat alátámasztotta, hogy hazánk kevésbé fertőzött a mezőgazdaságban használt vegyszerektől. A vérmintákból az átlagnál kevesebb számú vegyszert mutattak ki. Mindhárom családtag vérében kimutathatóak a klórtartalmú szerves növényvédő szerek, ráadásul koncentrációjuk magasabb a vizsgálat során kimutatott átlagértéknél. Ugyanakkor a magyar család a legkevésbé szenynyezett polilórozott bifenilekkel. Brómozott égésblokkolókat mindhárom generáció végéből kimutattak, ám legnagyobb mennyiségben éppen a legifjabb generációt képviselő gyermek vérében vannak jelen! Fluorozott vegyi anyagokat csak a nagymama vérmintájában nem találtak. Sajnos a gyermekek vegyi anyag szennyezettsége aggasztó mértékben növekszik az ún. „új”, de egészségügyi hatásait tekintve valójában nem teljes körűen vizsgált vegyi anyagokkal.
Ökogazdálkodás,bioélelmiszer
Az öko gazdálkodás szigorú jogszabályi előírások, feltételrendszer és ellenőrzés mellett folytatott mezőgazdasági gazdálkodást, feldolgozást, jelölést és kereskedelmet jelent. Olyan környezetkímélő és megújuló, különleges minőségű mező- és erdőgazdálkodás, élelmiszer előállítás, amely szigorú előírások alapján, speciális ellenőrzés és minősítés mellett folyik az aktív környezet- és agrárvédelem, a tudatos egészségvédő életforma változtatás igényével. Az ökogazdálkodás során tilos a műtrágyák, szintetikus növényvédő szerek, vegyszerek használata. Tilos a genetikailag módosított szervezeteket (GMO) és segítségükkel előállított anyagokat alkalmazni. Tilos az élelmiszerek ionizációs besugárzása. Az állattartásban nem alkalmazhatók hozamfokozók, hormonok, antibiotikumok. A feldolgozás során csak olyan adalékanyagok használhatók, melyeket a rendelet engedélyez.
Az ökogazdálkodás alapja az élő, szervesanyagban, humuszban gazdag, makro- és mikroelemekkel jól ellátott talaj. Ezt vetésforgóval, zöldtrágyázással, pillangós növények vetésével, biogazdaságból származó szervestrágya, komposzt használatával, illetve speciális talajjavító anyagokkal (pl. alginit, zeolit stb.) érik el. Az ökogazdálkodás az egyoldalú tápanyagutánpótlással, a magas hozamok hajszolásával szemben előnyben részesíti a sokoldalú, harmonikus tápanyag gazdálkodást. Ennek eredménye a mikroelemekben, ásványi sókban gazdagabb talaj. Az így termesztett zöldségek és gyümölcsök beltartalmi értékükben, ízükben, vitamintartalmukban gazdagabbak. Ezeket analitikai vizsgálatok is bizonyítják.
Az EU ökogazdálkodása
Az Európai Unió agrárvezetése minden nyilatkozatában deklarálja a fenntartható, a környezeti állapotot megőrző, táj- és vidékfejlesztést biztosító alternatív gazdálkodás prioritását, támogatását. Ezen belül is kiemelten kezeli az ökogazdálkodás fejlesztését. Az EU agrárbiztosai évek óta az Unió ökogazdálkodásának mértékét 2010-re a mezőgazdaságilag művelt terület 10%-ára prognosztizálják. (Németország zöldpárti agrár miniszterasszonya országában ezt 20%-ra jósolja. Ez a 10, illetve 20% hangzott el még akkor is, amikor az Uniónak még csak 15 tagja volt, és változatlanul ez hangzik el manapság is, amikor pedig az ökogazdálkodás területén az EU tagállamoktól erősen lemaradt 15 új taggal és 38 millió ha mezőgazdaságilag művelt területtel bővült. A csatlakozás után már 175 millió ha-ra növekedett az EU mezőgazdaságilag művelt területe. Ennek alapján a prognosztizált 10%, illetve 20% 17,5, illetve 35 millió ha-nak felel meg. Ha a prognózis nem változik, az Unióban agrárbiztosai nem értékelik át a csatlakozások során kialakult realitásokat, ez a 10, illetve 20% még hiteltelenebbé válik az évtized végéig csatlakozó, az ökogazdálkodás területén még jobban lemaradt Románia, Bulgária, Horvátország csatlakozásával. A prognózis borúlátónak tűnik, de a tények, a számok ezt támasztják alá. Aggasztónak látszik, hogy az ökogazdálkodás területén olyan élenjáró országokban, mint Olaszország, Nagy-Britannia, Dánia, Franciaország, Belgium az előző, a 2003. évihez képest csökkenés volt tapasztalható.
Magyarország ökogazdálkodása
Magyarországon az ellenőrzött ökogazdálkodás kezdetét az 1980-as évek végétől számítjuk. 1988-ban még csak 15 gazdaság kb. 1 000 ha-on termelt a biogazdálkodás feltételrendszere szerint, addig a múlt év végére már 1 842 üzemet, gazdaságot ellenőrzött az agrártárca által elismert két ellenőrző szervezet, a Biokontroll Hungária Kht (HU-ÖKO-01) és a Hungária Öko Garancia Kft. (HU-ÖKO-02). Az 1 842-ből 1 610 volt mezőgazdasági termelő, a többiek feldolgozók, kereskedők, méhészek. A múlt év végére hazánkban 133 009 hektáron folyt átállt, illetve átállás alatt lévő öko (bio) gazdálkodás. Ahhoz, hogy 2006-ra elérjük a célként kitűzött 300 000 ha-t, a következő két évben 166 991 ezer hektárral, évente kb. 83 ezer ha-ral kellene növekedni az ökológiai gazdálkodásra átálló területeknek.
A fenti adatokból megítélve ez az álmok világába tartozik. Alátámasztja ezt a peszszimizmust, hogy a gazdálkodás hátterét, alapját jelentő biomozgalom szétesett. Ez kihatott az ellenőrző szervezet korábban szakmailag magas színvonalú, a biogazdálkodáshoz, ellenőrzéshez szükséges tevékenységére is. A számok beszédesek. A Biokultúra Egyesületnél 2001-ben bekövetkezett vezető-, vezetőségváltás, az azóta történő útkeresés, három éve folyó átszerveződése meglátszik az ökogazdálkodás dinamikus növekedésének megtorpanásában. A szaktanácsadás megszűnte meglátszik a támogatásokra benyújtott pályázatok számában is.
(Szemelvények dr. Solti Gábor: Az organikus termelés lehetősége és gyakorlata Magyarországon c. előadásából)
