Az Isonzó-front útikönyve Budakesziről

Panoráma > Budakeszi

2017-09-13

Kövér László magyar és Milan Brglez szlovén házelnök védnökségével július 16-án indult Budapestről a 3. Isonzó expressz az I. világháborúban a Monarchia egyik legsikeresebb hadművelete, az olasz hadsereg összeomlását eredményező caporettói áttörés 100. évfordulójának emlékére.



Az Isonzó Expressz 2015-ben a Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok és a Háborús Kegyeleti Főosztálya, az Indóház Közlekedési Lap- és Könyvkiadó, a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány, a Budakeszi Kultúra Alapítvány és a MÁV Nosztalgia Kft. közös összefogásának köszönhetően jött létre. A történelmi emlékvonattal az a nemes szándék vezérelte a szervezőket, hogy az egykori világháborús történelmi helyszínek elsősorban magyar vonatkozású emlékhelyeit történészek kalauzolásával felkeressék, és kegyelettel emlékezzenek meg az ott harcolt katonákról.



A különvonat ötnapos útján bejárta a Nagy Háború egykori olasz és szlovén hadműveleti területeit, hogy megemlékezzen az I. világháború egyik legvéresebb frontján elesett több százezer magyar katonáról. A zarándoklat jellegű programsorozat mai szlovén és olasz területeket és településeket érintett- Doberdó-fennsík, San Martino del Carso, Monte San Michele, Gorizia (az egykori Görz) és Nova Gorica városa, Kobarid (Caporetto), Tolmin (Tolmein) környéke a ma szlovéniai Isonzó (szlovén nevén Soèa) völgyében. A vonaton az oda és a visszaúton is az I. világháborút kutató történészek tartottak előadásokat az e célra kialakított orfeumkocsiban, de fotókiállítás és a hagyományőrzők katonai bemutatói is várták az érdeklődőket, miközben Csík János és barátai zenéltek az utazóknak.



A gazdag történelmi program legkiemelkedőbb részei – mint eddig minden évben – a hadszínteret tizenöt éve kutató történészek helyszíni előadásai voltak: San Martino del Carsoban Rózsafi János, a monte San Michelén Pintér Tamás és Stenczinger Norbert, s a Tolmein feletti Kolovrat-hegygerincen Négyesi Lajos.


Az utazás első napján a szlovén és a magyar házelnök a szlovén-osztrák határon, Jesenice állomáson találkozott, és együtt utaztak az Isonzó Expresszel az egykori tolmeini osztrák-magyar hídfő egyik legfontosabb utánpótlási vasútállomására, a festői Most Na Sociba (magyarul Híd az Isonzón, olaszul Santa Lucia). A központi megemlékezést a különvonat ötszáz utasával együtt a modrejcei katonatemetőben tartották, ahol mintegy 1600, a tolmeini hídfőnél elesett osztrák-magyar katona nyugszik. Az eseményen közös szlovén-magyar katonai ünnepséggel, és koszorúzással tisztelegtek a hősök emlékének.



Kövér László beszédében kiemelte, hogy az emlékezésnek egy közös célja van: az I. világháborúban összesen 37 millió ember veszítette életét, közöttük több mint hatszázezer magyar katona, akik közül negyvenezren a mai Szlovénia területén estek el, és akik közül több mint négyszázan a modrejcei temetőben leltek végső nyugalomra. Mint mondta: az I. világháborús csatatereken azonban nemcsak európai nemzetek szülöttei, apák, fiúk, férjek vagy testvérek vesztették életüket, hanem Európa is elveszítette az önrendelkezési jogát, azaz azt a lehetőségét, hogy kontinens sorsáról ténylegesen ne Európán kívüli erők és érdekek, hanem az európai nemzetek és azok legitim államai dönthessenek. “Az I. világháborúnak katonai és politikai értelemben nyilvánvalóan voltak európai győztesei és vesztesei, de történelmi értelemben mindenki vesztesnek bizonyult, hiszen az európaiak tulajdonképpen ekkor veszítették el Európát” – hangsúlyozta a házelnök, majd hozzátette: az I. világháborúnak ez volt a legsúlyosabb politikai következménye. Azóta minden felelős európai polgár és felelős európai politikus közös vágya és célja, hogy Európa ismét visszaszerezze önrendelkezési jogát, hogy Európa ismét az európaiaké legyen: békében, demokráciában, jólétben és az európai nemzetek közötti együttműködésben – húzta alá Kövér László. A két totalitárius diktatúra, a bolsevizmus és a nácizmus az I. világháború szörnyszülöttjei, amelyek a XX. században felmérhetetlen anyagi és szellemi károkat okoztak Európának. „A kétpólusú világrend összeomlásakor Európa esélyt kapott arra, hogy visszaszerezze önrendelkezési jogát.” – tette hozzá.



Milan Brglez beszédében elmondta: az osztrák-magyar monarchiát ezen a fronton elsősorban magyar katonák védték, akik számos szlovén és más nemzetek katonáival együtt éppen ezeken a csatatereken estek el, maguk mögött otthon pedig ürességet és szomorúságot hagytak. Kifejezte őszinte támogatását az Isonzó Expressz történelmi vasúti projektnek, amely szerinte nem csak a háború emlékét őrzi, hanem a nemzetek közötti együttműködés és barátság fontosságát is.



Az államközi megemlékezésen telkiek társaságában az Isonzó expresszen utazó Harkai Gábor atya mondott áldást „az idegenben nyugvó katonákra, akiknek élete és vére áldozat volt értünk, helyettünk”. Gábor atya tavaly utazott először a zarándokvonaton. Idén, ötvenedik születésnapja alkalmából a telki gyülekezet az idei Isonzó menti zarándoklattal ajándékozta meg.



A hivatalos ceremónia után a szlovén és a magyar házelnöknek Bánkuti Ákos mutatta be a vonaton az utasokkal már megismertetett magyar nyelvű útikönyvet.



A Budakeszi Kultúra Alapítvány és a szlovén Pot Miru Alapítvány közös kiadásában a vonat indulására megjelentetett kötet egyértelműen hiányt pótló kiadvány. Az alapítvány szlovéniai tevékenységét szervező Bánkuti Ákos 2013-ban a budanjei Rostás Pál szobor felújítása során kialakított civil diplomáciai kapcsolatait felhasználva, a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány történészeivel és T. Hámori Ferenccel kezdeményezték zarándokvonat indítását Isonzó expressz néven. Ehhez feltérképezték a szlovéniai magyar katonai temetők kitáblázottságát és már 2015-ben, az első vonat megérkezéséig elérték, hogy a szlovén fél magyar nyelvű tájékoztatókat tegyen ki, s számos, korábban kihelyezett, magyar tájékoztatást nélkülöző tábláit kicserélje. Ez mindenképpen hatalmas diplomáciai bravúrként értékelhető. A szlovén fél a Pot Miru, azaz Béke Ösvénye államilag támogatott alapítvány, amely egységes turisztikai vonzerővé szervezi az országban az első világháborús katonai emlékeket és emlékhelyeket.

A 2016-os utazásra Bánkuti Ákos a Pot Miru Isonzó-frontot bemutató térképét dolgozta át magyarra, s nem csak magyar nyelvre, hanem magyar szempontból is: hetven magyar vonatkozású helyszínnel és bejegyzéssel egészítette ki, amelyhez a szlovén partner, ha nehezen is, de hozzájárult. A legnagyobb munka azonban 2017-ben következett, amikor a Pot Miru Isonzó menti útikönyvének átdolgozására szereztük meg a lehetőséget. A szöveget negyven százalékos arányban Bánkuti Ákos dolgozta át magyar vonatkozásokkal. A munkát több katonai és hadtörténész szakértő lektorálta. A magyar nyelvű megjelenést Magyarországon a magyar házelnök, Szlovéniában a szlovén házelnök támogatta.

Az utazás első napján a házelnököknek rögtönzött könyvbemutatón mindkét fél dedikálta a kiadványokat.




Dr. Simicskó István honvédelmi miniszter szeptember 1-jén, pénteken hivatalában fogadta Szilágyiné Bátorfi Editet, Magyarország szlovéniai nagykövetét. A nagykövet látogatásának elsődleges célja az első világháborús centenáriumi együttműködés, illetve a szlovéniai I. világháborús központi emlékmű állítása körülményeinek megvitatása volt. Az emlékmű létrehozása kiemelt jelentőségű, amit a két ország parlamenti házelnökei is megerősítettek idén júliusban. Az emlékmű helyszínéről már sikerült megegyezniük a feleknek, azonban a pontos kialakítás tekintetében további egyeztetésekre van szükség.

A tárcavezető és a nagykövet egyetértettek abban, hogy az I. világháborús megemlékezések rendkívül sikeres programjává nőtte ki magát az évről évre egyre több érdeklődőt vonzó Isonzó Expressz. Bár eredetileg az idei lett volna az utolsó, de ez az út annyira jól sikerült, hogy a civil szervezők úgy gondolják, 2018-nak az Isonzó mellett a Piave is témája lehetne, így érdemes lenne megpróbálkozni egy Isonzó-Piave expresszel jövőre.

Koós Hutás Katalin
Fotók: Tadej Koren, MTI/Varga György, Koós Hutás Katalin

---

Vissza