Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


A vizekről (Barátunk a víz)

Életmód

2006-08-01


A víz mindennapi életünk nélkülözhetetlen eleme, bolygónk felületének és testünk térfogatának mintegy 70 %-át víz alkotja. A víz táplálék, oltja a szomjunkat, megtisztít, élteti földünk növény- és állatvilágát, egyúttal közlekedési útvonal, a sportolás és a szórakozás helyszíne, befogadja és táplálja a vízi élővilágot, összefoglalva, összefüggésben és harmóniában a természet más elemeivel az egyik legfontosabb eleme a természetnek.

A víz mindannyiunk, az emberiség közös kincse, amelyből időszakonként és helyenként sok vagy kevés van. A jövőkutatók prognosztizálása szerint stratégiai jelentőségű tényező, mert a következő évszázadok során szűkösen áll rendelkezésre, ezért megőrzése, a róla való gondoskodás, a vele való gazdálkodás, a vízkormányzás a jövőben fontos feladat és kötelezettség kell legyen. Az elmúlt évszázadban a vízért, vagy a víz okán helyi konfliktusok alakultak ki országok között, de remélhető, hogy a jövőben a szomszédos népek, a szomszédok békésen együtt gazdálkodnak a vízzel.

A tudomány egyre erőteljesebben hívja fel a figyelmet az éghajlatváltozás tendenciáira. Az elmúlt három év során e témakörben széleskörű összefogással kutatások folytak hazánkban, VAHAVA program néven. A program keretében feltárták, tanulmányozták az elmúlt időszakban a klíma változását, majd értékelték mindezek hatásait és következtetéseket vontak le a teendőkre vonatkozóan. Mindezek felhasználásával folyamatban van a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia készítése. A stratégia fontos eleme, része kell hogy legyen, a vizekkel való gazdálkodás, a vízkormányzás. Ebben a tekintetben szerepe és teendője van a világ minden egyes államának, a magyar kormánynak, az önkormányzatoknak és az egyénnek egyaránt. A kutatások tanulságát röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy a hőmérséklet hosszútávon némiképpen növekszik, az időjárási szélsőségek gyakoribbá válnak, a vizekre vonatkoztatva gyakoribbak lesznek az özönvízszerű esőzések, s ennek következtében gyakoribbak árhullámok, és az aszályos időszakok. Hazánk időjárása várhatóan a mediterrán térség időjárási viszonyai irányába tolódik el.

Európában, a Kárpát-medencében és a Magyarország területén várható változások alapvetően meghatározzák a Budai hegység és medencéi időjárási viszonyait, beleértve a csapadékviszonyokat, és átgondolásra késztetik a térség önkormányzatait és lakosságát arról, hogy a helyi vízgazdálkodási, vízkormányzási, vízkárelhárítási feladatokat hogyan oldja meg.

Milyen kihívásokkal kell szembenéznünk a budakeszi medencében?
A XX. század végén a gyakori szárazságok miatt a térség forrásai elapadtak, a patakok medre kiszáradt. E tekintetben némi javulást csak napjainkban tapasztalhattunk. Örömmel nyugtázhatjuk, hogy a Budakeszi Katolikus templom melletti mintegy tíz éve száraz patakmederben ismételten víz csörgedezik, és remélem, hogy ez állandósul.

A felszíni vízfolyásokat a jövőben nagyobb becsben kell tartani, az emberi beavatkozás nem jelentheti a patakok vizének eltüntetését, források eltömését, vagy a medrek leszűkítését, beépítését. Ezeknek a kisvízfolyásoknak a medrét lehetőség szerint természet közeli állapotban, jó karban szükséges tartani és a medreknek biztosítani kell az özönvízszerű esővizek befogadását és gond nélküli elvezetését. Sajnos néhány esetben mederszűkítés, elöntésveszélyes területek beépítése településünkön is megtörtént és ezekben az esetekben már csak a jó szerencsében bízhatunk, hogy ebből településünknek komolyabb kára ne származzon.

A budai hegyvidék településeiben régen a házak udvarán, kertjeiben mindenütt ásott vagy fúrt kutak biztosították a háztartások, a helyi gazdaságok vízellátását. A vezetékes ivóvízellátás széleskörű kiépülését a helyi kertgazdálkodás átalakulását és az állattartás megszűnését követően azonban ezek a kutak elvesztették jelentőségüket. Legtöbb esetben ezeket betömedékelték, a jobbik esetben csak befedték, de még élnek közöttünk idősebb őslakosok, akik emlékeznek ezeknek a kutaknak a helyére, jelentőségére, a magántelkeken, és a közterületeken egyaránt. Jó lenne ezeket a víznyerő helyeket számba venni, és ismételten üzemképes állapotba helyezni. Az egész településre kiterjedő kútrekonstrukciós akcióterv és lakossági kezdeményezés azt is elősegítené, hogy megőrizzük a térségben jellegzetes faszerkezetű kútkávák formavilágát a kedvező településkép számára. Mindez egyúttal azt is szolgálná, hogy a vezetékes ivóvízzel takarékoskodnánk, amely mint jól tudjuk, össze van kapcsolva a szennyvízdíjakkal, talán azt is elmondhatnánk, hogy dupla megtakarítást érhetünk el, amennyiben a helyi vízbázisokra fokozottabban támaszkodunk. Az önkormányzatok is példát mutathatnának azzal, hogy egy-két közkutat rekonstruálnak, működőképessé tesznek.

Amíg újraélednek régi kútjaink, gondolkodhatunk arról, hogy az esővizet hasznosítsuk, lehetőleg a házak lakótelkeink kertjein belül, mert ugye van egy olyan építésügyi szabály, hogy a háztetőkön, illetőleg a burkolt területeken összegyűlt vizet a közterületre, a szomszéd telekre tilos kivezetni, átvezetni. Hegyvidéki település révén a csapadékvizek elvezetésének kérdése a közterületeken is problémaként jelentkezik, ezért rendkívül fontos az út menti árkok jó karbantartása, illetve a burkolt utak esetében az esővíz elvezető rendszer működtetése. Javasolom, minden háztulajdonos törekedjen arra, hogy minél több esővizet a saját telkén belül hasznosítson. Ennek segédberendezései egyszerű és bonyolultabb módon megvalósíthatók, és az így összegyűjtött víz öntözésre, locsolásra is alkalmasabb. A kerti kultúrák jobban kedvelik az esővízzel való locsolást, hiszen az lágy, langyosabb víz. A helyi vízgazdálkodás és vízkormányzás szakszerű megoldása a települések lakóinak együttes érdeke. A jó megoldások követésében, illetve a vizek kárai elleni védekezésben egymásra vagyunk utalva. Ennek az egymásrautaltságnak a felismerése amennyiben az önkormányzat gondoskodásával találkozik problémamentessé, és harmonikusabbá válhat egy-egy település vízellátása, vízgazdálkodása.

A vizek kapcsán sok minden más szempontról is lehetne említést tenni, például a téli hó és jég viszonyokról, a csúszás mentesítésről, a szennyvíztisztítás kérdéséről, vagy a termálvizekkel kapcsolatos lehetőségekről, a térség természetvédelmi értékeiről, a fakadó vizekről, forrásfoglalásról és a földalatti vízerekről. Mindezekről helyileg szükséges gondoskodni áttekintve az adottságokat, a lehetőségeket és a tennivalókat. Ebben a tekintetben a központi kormányzatnak, a területi és helyi önkormányzatoknak jelentős tartozásai vannak a helyi lakosság és a gazdasági szféra irányába. Nem nagyzolás az igény, helyi vízgazdálkodási stratégia alkotására, koncepció készítésére. Konkrét végrehajtási tervek, cselekvési programok elkészítése szükséges, és akkor kezdődhet a munka, hogy a víz a jövőben is barátunk maradhasson.

Budakeszi, 2006. július 6.

Dr. Szalóki Gyula


Vissza