Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


Tóth Gyula fafaragót Perbálért érdeméremmel tüntették ki

Kultúra > Perbál

2007-08-07


Alkotásai – a Kitelepítési emlékmű, a József Attila szobor, az ’56-os kopjafa, a háromfejű sárkány, a Szent Anna dombormű - díszítik és gazdagítják Perbált. Szívesen tart foglalkozásokat gyerekeknek az iskolában és a Közösségi Házban. Bárki felkeresheti őt a műhelyében, akinek segítségre, tanácsra van szüksége, vagy csak egy kis humorra, jó szóra vágyik.

-  Mindig is jól rajzoltam, gyerekkoromtól kezdve. Anyai ágon sok tehetség van a családban, talán a génjeinkben hordozzuk ezt… Igazából katonakoromig nem jutott eszembe, hogy fafaragással foglalkozzak. Aztán ott „unalmamban” először egy papírvágó kést készítettem, amelyet még követett néhány, később pedig már figurákkal kísérleteztem.  Hát így kezdődött… Sokáig nem gondoltam arra, hogy eladjam azt, amit készítek. A húgom vitte be néhány munkámat az Eklézsiába, ahol hamar el is keltek. Azóta is üzleti kapcsolatban vagyok velük… Nagyon változatos dolgokat faragtam/faragok; tulajdonképpen mindent a koporsón kívül, de azt nem is fogok soha. Hogy mi az az „eszmény”, amit fontosnak tartok a hivatásom szempontjából? Először is én nem tartom magamat művésznek, sokkal inkább fafaragó mesternek. Ezért amit fontosnak tartok, az leginkább így érthető. Az ember ne csináljon giccset, „bóvlit”, ne gyártson selejtet. Tehát becsületesen dolgozzon, mint ahogyan az életben is él. A hiteles népművészetet meghatározónak tartom munkám során, de ez egyre inkább kiszorul, nincs rá „piac”.
Hogyan „viseli” a családja ezt a fajta alkotói életformát? Talán sokak számára ma ez a hivatás „különcségnek” hat…
-  A családom nagyon türelmesen viseli… és persze nem tartanak épeszűnek. A feleségem néha zsörtölődik, hogy ingyen vagy túl olcsón dolgozom, de amikor látja, mások hogyan örülnek a munkáimnak, akkor ő is örül.
Hogyan látja Ön a saját helyét/szerepét a faluközösségben?
-  Mindenféle értelemben - képletesen és földrajzilag egyaránt - a falu szélén érzem magamat. Talán az itt élőket kéne megkérdezni, ők hogyan látnak engem. Egyszer olvastam egy történetet Anthony de Mello-tól. Egy újságíró elment egy faluba, ahol a polgármesterről akart írni. Mielőtt vele beszélgetne néhány ott élő embertől megkérdezi, mi a véleményük róla. Csupa elmarasztaló véleményt hallott. Ezek után a polgármesterrel beszélgetett, majd a végén megkérdezte, mennyi fizetést kap. A polgármester azt válaszolta: „Nem fogadok el fizetést, a megbecsülésért dolgozom.” Szóval, néha talán jó lenne tudni, mit gondolnak rólam az emberek…
Idén Ön kapta a Perbálért érdemérmet. Ez egyben választ is ad a kétségeire…
-  Igen, ez egy nagy elismerés. Tulajdonképpen már tavaly nekem szerették volna adni, de nem fogadtam el. Idén viszont már nem mondhattam nemet.                                                                            Kúti Anna


Vissza

iranytu-cimlap-2021-3.jpg