Telki víz
Életmód > Telki
2007-08-10
Nyár közepe van, reggel fél hat. A tikkasztó nyár, amely napról napra döntögeti az évszázados hőmérsékleti rekordokat, lassan és alig érezhetően bár, de máris készül újabb, lélegzetelállítóan forró mutatványára. Túl vagyunk egy újabb nehéz éjszakán, amikor a megszokott esti szellő elmaradásáért már az éjfél utáni órák sem nyújtanak enyhítő vigaszt. A mozdulatlan csöndben megint álmatlanul hallgattam, amint a jenei toronyóra fél kettőt ütött.
Eszembe jutnak pesti barátaim, akik nemrég még irigykedve hallgatták, hogy nálunk a kánikula heteiben is bizony elkél egy takaró éjszakára. Régi szép idők. Valahol bizonyára elronthattunk valamit, s a természet most benyújtja a számlát.
Kislányom a gyermekek csalhatatlan ösztönével megérezte az újabb nehéz napot, és már egy órával ezelőtt felsírt az első folyadék-adagjáért. S ha már egyszer talpon, – fél öt ide vagy oda – semmi kedvem nem volt visszatérni az álmatlanság rossz emlékei közé. Kiültem a kertbe, s miközben szokatlan módon, hagytam kihűlni a tejeskávét, csöndben figyeltem a nemrég még sűrű sötétség folyamatos hígulását a fák között.
Durva motorzaj térít magamhoz. A néhány perccel ezelőtti idill semmivé válik, kíváncsian nézek a hang irányába. Mintha a szomszéd építkezésen indult volna be az aggregátor e korai órán. Aggódva gondolok a még alvókra, s az erősödő hang csak növeli bosszússágomat. Aztán másodperceken belül befordul a sarkon egy traktor…
A Pilisi Parkerdő erdészei folyamatosan figyelik az erdők és a vadállomány állapotát, és számon tartják az évszaknak megfelelő szükségleteiket. A napok, sőt hetek óta tartó hőség és szárazság következtében sokhelyütt a korábban hűvös, zsombékos helyekről is elapadt a víz. Az egyre emelkedő nappali, sőt mind kevésbé csökkenő éjszakai hőmérséklet miatt azonban a vadállatok folyadékigénye is hirtelen megnő. A nálunk, embereknél ilyenkor természetes mozdulatot, mellyel a hűtőszekrény ajtaját egyre gyakrabban nyitjuk ki, a vadak számára mesterséges vízpótlással kell helyettesíteni.
… A traktor jókora utánfutójával együtt meglehetős ügyességgel forgolódik a szűk helyen, s tolat végül a kerítés előtt álló tűzcsap mellé. A vezetőülésből a korai órát feledtető fürgeséggel ugrik le egy fiatalember, aki azonnal munkához lát. A ránézésre öt-hat köbmétert is befogadó tartályba perceken keresztül zubog a friss víz. Közben megtudom, hogy az ilyen aszályos, forró napokon több helyszínre, egész nap hordják az állatok számára a hűsítő innivalót. A lajtos kocsi tartalmát többnyire mesterségesen kialakított gödrökbe engedik bele, de itt-ott külön erre a célra betonteknőket is építettek. Az erdei utak, ösvények közelében látható mélyedések legalább az év túlnyomó részében vizesek maradnak, de ha más nem, hát egy hűsítő dagonyára alkalmasak. Az ilyen mélyedések ugyanis elhelyezkedésüknél fogva összegyűjtik az útról lefolyó csapadékot. Erdészünk azt is elmondja, hogy a hajnali fordulónál nemritkán találkozik a traktor dübörgése ellenére előbújó, hűs vízre szomjazó vaddisznókkal, muflonokkal.
Mire a traktor – éltető szállítmányával együtt – eltűnik a Telki fölötti erdei úton, lassan nekem is szedelőzködnöm kell. Munkába indulás előtt azonban, hirtelen ötlettől felbuzdulva, kotorászni kezdek a konyhaszekrényben. Kisebb csörömpölést követően ráakadok egy lepattogzott zománcos lábosra. Hamar teleengedem friss vízzel, s kiteszem a kert közepére – madáritatónak. Még egy követ is rakok a közepébe, amolyan sziget gyanánt, a fürdőzést segítendő.
Visszatérve a konyhába, valami különös jóérzéssel engedek magamnak is egy pohár friss vizet a csapból. Miközben kortyolok, kedves női hang figyelmeztet a rádióból: „Ma rendkívül emberpróbáló időnk lesz. Figyeljünk egymásra…!”
Földváry Gábor
