Kompassió – új program a Prohászkában
Kultúra > Budakeszi
2007-12-17
Az 1927-ben épült és 1990-ben újraalapított, majd egy évvel később, 1991-ben 176 gyerekkel induló budakeszi Prohászka Ottokár Katolikus Gimnáziumban elsősorban a keresztény gyökerek határozzák meg az iskola arculatát. Kőrösiné dr. Merkl Hilda, az intézmény igazgatónője nyilatkozott lapunknak a gimnáziumban folyó munkáról.
Az indulásnál bábáskodók nem kis szellemi és anyagi áldozatot vállalva vetették meg az alapokat: a nemrég elhunyt Németh László atya saját családi házának árát ajánlotta fel az alapításkor, s a Budakeszi Egyházközségtől csak 1996-ban vette át jelenlegi egyházi fenntartója, a Székesfehérvári Egyházmegye. Jelenleg a részben állami, részben egyházi működtetésű, 40 fős tantestülettel, s csaknem félezerre nőtt diáksággal rendelkező intézmény nagyrészt Budakesziről, kisebb részben pedig a környékről, illetve Budapestről gyűjti össze tanulóit. Kőrösiné dr. Merkl Hilda, aki az egyházközség képviselő-testületének tagjaként már az alapításnál tevékenyen részt vett, tíz éve igazgatója az iskolának.
- Tavaly ünnepeltük Prohászka Ottokár püspökké szentelésének 100. évfordulóját. A Prohászka - kutatócsoport tagjaként hogyan írná le nekünk a püspököt, miben látja megvalósulni iskolájukban azt a keresztény szociális hagyományt, amely Prohászka nevéhez kötődik?
- Prohászka Ottokár Magyarország apostola és tanítómestere,- nevét az iskola az újraalakulás előtt vette fel. Én gyermekként még Purszky Géza káplántól, aki vállalta Márity László halála előtti gyóntatását 1956-ban, hallottam róla. Purszky atya elvitt Prohászka sírjához, könyvet adott nekem, amelyen átsugárzott Prohászka lénye. 
A Pilis hegyén című írásában már akkor megragadtak a magyar gyökerekről, a cserkészetről írott gondolatai. Ha lehet egy ilyen cikk keretében érzékeltetni az ő nagyságát, a teljesség igénye nélkül néhány dolgot emelnék ki tevékenységéből: Prohászka fordította le először magyarra XIII. Leó pápa szociális enciklikáját, a Rerum Novarumot. Rendkívüli társadalmi érzékenysége eredményeként, látva, hogy ha nem születnek az egyház vezetésével gyakorlati megoldások a társadalmi feszültség és a szegénység csökkentésére, teret nyer a magántulajdont semmibe vevő baloldali veszély, amely minden értéket elsöpör, kiállt a munkások mellett és egyházmegyei földet osztott a szegény parasztok között. 1896-ban a vágvecsei kerületben indult a képviselőválasztáson, csak a durva választási csalás eredményeként nem nyert mandátumot. Amikor meghalt, szinte semmi sem maradt utána, mert már életében mindenét szétosztotta. Intézményvezetőként is példaképe lehet a mai pedagógusoknak: Az esztergomi szemináriumban 22 évig dolgozott, a kispapok rajongtak érte, s mint vezető, rendkívüli tehetséggel reformálta meg a jozefinista hagyományokkal rendelkező intézményt, bensőséges lelkiségre nevelve növendékeit. A Püspök az emberért című konferencia-kötet, melyben magam írtam Prohászka Ottokár oktatásról-nevelésről vallott nézeteiről, tavaly jelent meg püspökké szentelésének 100 évfordulóján a Szent István Kiadónál. Remélem, hogy Szabó Ferenc jezsuita atya novemberben megjelent monográfiája elindítója lehet Prohászka Ottokár boldoggá avatási folyamatának. Ki más lehetett volna hát alkalmasabb arra, hogy példaképünk legyen?
Pedagógiai programunkban is fontosnak tartjuk az Isten előtti egyenlőséget: Az egységes iskolai megjelenés miatt hordanak gyerekeink köpenyt, amelynek stílusát, színét ők maguk tervezték meg. A viselet alkalmas arra is, hogy eltakarja a szociális különbségeket, mert a köpeny alatt sem az esetlegesen divatjamúlt pulóver, sem a hivalkodó embléma nem látszik. Karácsony előtt jótékonysági akciókat szervezünk. Eddig többszázezer forintot adtunk át Böjte atya árva gyerekeinek papírgyűjtésből. Minden évben részt veszünk a „cipős doboz - akcióban”, amelyben a diákok megtöltenek egy cipős dobozt ajándékokkal, majd ráírják, hogy tartalmát hány éves gyereknek szánják, s meglepetésük a karácsonyig a legszegényebb határon túli magyar területekre is eljut. A keresztény szolidaritásra tettekkel törekszünk, így „fogadtunk örökbe” egy csángó-magyar iskolát Csíkfalván. Alapítványunk pedig kiegészíti azoknak a diákoknak a pénzét, akik nem tudnak külföldi csereprogramokban résztvenni. 
Idén vezettünk be egy új programot, a Compassiót. Ennek lényege együtt érezni, együtt szenvedni a másikkal. Nagy szükség van erre, hiszen egyre inkább úgy tűnik, hogy Magyarországra nagyon nehéz idők várnak. A programnak van egy elméleti és egy gyakorlati része. A gyakorlati rész keretében a Máltai Szeretetszolgálattal, a Szociális Misszió Társulattal a Down Alapítvánnyal és a Batthyány téri Vakok Intézetével vagyunk kapcsolatban. Diákjaink tetszés szerint vehetnek részt idősek gondozásában, iskolás, óvódás gyermekek támogatásában, hajléktalanok ételosztásán, drogosok foglalkozásain, a lényeg, hogy ők maguk válasszák ki a színteret, majd egy hét gyakorlat után közösen értékeljük szóban és írásban a tapasztalatokat.
Iskolánk nyitott a nem keresztény diákok előtt is, az evangéliumi szabadság és a szeretet légkörének megteremtésére törekszünk. Segítjük diákjainkat, hogy felfedezzék és fejlesszék teremtésben kapott egyéni képességeiket a közösség javára. Magas szintű ismeretek elsajátítására ösztönözzük őket, hogy keresztény magyarként legyenek tagjai Európa közösségének és az emberiségnek.
- Miért választották a nyolc osztályos felmenő rendszert?
- Mielőtt elindult volna az oktatás, több száz kérdőívet osztottunk ki Budakeszin a szülők között, amelyek alapján kiderült, hogy a nyolc osztályos felmenő rendszerű gimnáziumot részesítették előnyben. Ez a megoldás szerintünk is előnyös, mert 10 éves korától felnőtt koráig, a kamasz éveken át egységes nevelési rendszer kísérheti végig a tanulót.
- Mekkora a felsőoktatási intézményekbe felvételt nyertek aránya?
- Az első évben államilag támogatott intézményekbe felvettek aránya 85%-os. A második évben felvételt nyertekkel együtt pedig gyakorlatilag majdnem 100%.
- Milyen a kapcsolata a „Prohászkának” Budakeszi többi iskolájával?
- Iskolánk befogadja a helyi Zeneiskola néhány hangszeres óráját, általános iskolai és óvodai ünnepélyeket. Igyekszünk jó kapcsolatot ápolni az oktatási intézményekkel, de a finanszírozás miatt kialakult versenyben nem egészen egyenlők a feltételeink.
- Hogyan tekint vissza az elmúlt évekre?
- Utunk egyenes, céljaink semmit sem változtak a kezdetektől mostanáig. Egy oktatási intézmény vezetőjének tudnia kell, hogy hosszú idő szükséges ahhoz, hogy egy iskola alma máterré váljon. Az alma máter legfőbb ismérve, hogy olyan gyökérzetet növeszt, amely a viharban megtartja a fát. Úgy gondolom, hogy alapvetően megvannak azok az eszközeink, amelyek a sikeres működéshez szükségesek. Évek óta szeretnénk azonban egy korszerű tornatermet, amelyet talán majd Uniós forrásokból sikerül megteremteni. De hogy végezetül Dobó István egri várvédőt idézzem: „A győzelem nem a falak erejében rejlik, hanem a várvédők lelkében.”
Galgóczy Zsuzsa
