Kard és íj
Kultúra > Páty
2008-05-10
Rendhagyó kiállítást nyitott még márciusban Sarlós Györgyné, Páty nyugalmazott testnevelő tanára és díszpolgára. Kardok és íjak arzenálját csodálhattuk meg a Közösségi Házban, Takáts Gyula fegyverkészítő mester és ifj. Szávin László íjkészítő munkáit.
Hol Artúr király lovagtermében, hol pedig Robin Hood sherwoodi erdejében érezhettük magunkat. A csodaszép cirádás sárgaréz markolatú és acélpengéjű kardok hideg csillogása a szenvedéllyel megvívott csatákra emlékeztetnek. A tárlat a maga nemében egyedülálló, mivel ilyen jellegű kiállítást Pátyon még nem rendeztek. Sajnos az íjakból csupán ízelítőt kaphatunk, de maga az íj történetének ismertetése annál részletesebb.
A szakértők szerint az angolok íjai még történelem előtti és viking eredetű hosszúíjak újrafelfedezései voltak. A legmegfelelőbb anyagot az íj készítéséhez a tiszafa a kőris és a szil nyújtotta. Az íjak optimális keresztmetszete a D-formára emlékeztet. Húzóereje 36-54 kg (80-120 font). A mai céllövő íjak húzóereje csupán 45, a hosszúíjaké pedig 60 font. Felmerül a kérdés, hogy miért volt szükség akkora erejű fegyverekre? A válasz egyszerű: át kellett lőni a lemezpáncélt és nagy távolságokra kellett vele lőni. Így a jó céllövők akár 200-300 éterre lévő célpontot is eltaláltak. A történelemben elsőként a hosszú íjat használó íjászok alakulata biztosította a „tüzérségi zárótüzet” a történelem folyamán. Egyszerű és hatékony fegyver volt, amely uralta a csatatereket néhány évszázadon át. - mondta el ismertetőjében ifj. Szávin László íjkészítő mester.
