Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


Értékmentés a Bodzás-árokban

Életmód > Budakeszi

2008-06-27


Ha még akad egy hely a Világon, ha csak zsebkendőnyi is, amely természetes állapotának megőrzése érdekében rászorul az emberi beavatkozásra, amely senki földjeként pusztulásra lenne ítélve, akkor annak megmentéséért érdemes cselekedni. Megőrizni egy helyet, ahol vonuló madarak megpihenhetnek, vagy lehetőséget adni a természetnek, hogy visszahódítson egy területet – ez a célkitűzése a Budakeszin élő Koós Kolosnak, aki szabadidejében a Találkozások Műhely keretében természet közeli, interaktív kirándulásokat vezet állami gondozásban élő gyerekek számára a Mosoly Alapítvány és a Budakeszi Vadaspark támogatásával. A megmentésre váró terület pedig a helyileg védett budakeszi Bodzás-árok.

A Bodzás-árok a budakeszi szennyvíztisztító-teleptől a Nagyszénászug és a vitorlázó reptér közötti völgyben folyó patak mellett alakult ki. Koós Kolos a nyolcvanas években a Bodzás-árok mellett működő gyűrűző-tábor aktív tagjaként ismerte meg ezt a vidéket. Akkori szakmai vezetője és tanára, Szentendrei Géza a Pilisi Állami Parkerdő keretein belül végezte, az országban elsőként, a gyerekek iskolán kívüli, természet közeli nevelését. De a neves madarász, Schmidt Egon még mai is gyakran választja megfigyelései helyszínéül ezt a területet. Az ornitológus szakember így foglalja össze e terület jelentőségét: A fekete bodzával és különböző lágyszárú növényekkel benőtt árok fontos madárfészkelő hely, de igazi jelentősége a nyár végi, kora őszi vonulás idején van. Egyfajta zöld folyosó, melyen keresztül minden évben poszáták, fülemülék, nádi poszáták, vörösbegyek és más madarak tömegei vonulnak a telelőterületek felé. Ökológiai szempontból legfontosabb a víz állandó jelenléte, a fekete bodza lédús bogyói, és a bokrok mentén védelmező sűrűséget képező csalán és egyéb lágyszárú növények tömege, ami megint jó néhány madárfaj, így nádi poszáták, tücsökmadarak, erdei szürkebegyek számára nyújt védelmet is biztosító tartózkodó és táplálkozó helyet. A korábban a Pilisi Parkerdőgazdaság támogatásával éveken át itt működő nyár végi és őszi gyűrűző tábor eredményei bizonyítják, milyen hihetetlenül gazdag a Bodzás-árok madárvilága a vonulás idején. Az árok jobb partján újabban kialakult nádas rész emellett jó néhány, ott korábban nem költő fajnak, mint a guvat, a nádi tücsökmadár, nyújt fészkelési lehetőséget. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület gyűrűző központjának adatai szerint 1975-től 1988-ig ezen a területen 104 különféle madárfaj képviselőiből 40126 példányt fogtak be. Ezek között 1983. szeptember 8-án Magyarországon először fogtak és jelöltek meg karmazsinpirókot.

Arra, hogy miként lenne megmenthető ez a rendkívüli táj, szinte magától kínálta a megoldást a jelenlévő víz, a táj szépsége, közelsége a fővároshoz, és nem utolsó sorban az ott uralkodó lepusztultság, ami a környezet szépségével és a hely nagyszerűségével oly szembeötlő ellentétben áll. Koós Kolos azzal a tervvel fordult a budakeszi önkormányzathoz, hogy a terület fekvése és adottságai alapján ideális terepet kínál egy Wetland Center kialakítására. Ez az intézmény-típus a Sir Peter Scott által, Slimbridge-ben 1946-ban megalapított első intézmény eszmei nyomdokait követő, oktató, bemutató, propaganda központ lenne, amely e szerepe mellett védelem alatt tartja az adott vizes-élőhely állat és növényvilágát: e kettős feladat betöltésével példát mutat arra, hogyan lehet egy területen gazdasági tevékenységet folytatni olyan módon, hogy azzal nemhogy ártunk, de egyenesen hasznára vagyunk az élő környezetnek. Valahol a botanikus kert, az állatkert és a vadaspark között foglal helyet, szabadon élő állatok bemutatásával, interakciót biztosítva ember és természet között.
 
Koós Kolos szerint kétségtelen, hogy ez a terület egyelőre nem dicsekedhet olyan erényekkel, mint a tatai Öreg-tó, vagy a Kolon-tó vagy említhetnénk még az Ócsai rezervátumot, mint hazai példákat. Ám éppen azáltal, hogy egy voltaképpen pusztuló, szemetes és elhanyagolt területen létesülne, többet is jelentene annál, minthogy egy bemutató-házat építene valaki, amelyben belépődíjat kér a látogatóktól: a feladat itt sokkal többrétű lenne. Meg kell valósítani egy gazdaságilag prosperáló, az ökoturizmust vonzó parkot, egy vizes élőhelyet, amelyre érdemes kilátogatni, mert vadon környezetükben megfigyelhető állatokat szabadon tudunk bemutatni, mindezt abból a lepusztult, elhanyagolt, szemétlerakásra kárhoztatott területből, ahol tündérkertet tudnánk varázsolni. Mindez természetesen kizárólag az Önkormányzat támogatásával valósulhat meg. A szükséges anyagi feltételek előteremtését Koós Kolos részben Európai Uniós forrásokra támaszkodva képzeli el, amihez azonban feltétlenül szükséges egy megfelelő anyagi bázis és részükre valamilyen birtokon belüliség felmutatása és egyfajta támogató együttműködés nem csak az önkormányzat, de a lakosság és a helyi vállalkozások részéről is.

Az ötlet jól illeszkedik nem csak Budakeszi zöldövezeti fejlődési elképzeléseibe, de szorosan összefügg azzal a nagyszabású budakeszi arborétum- és parkerdő kialakítási elképzelésekkel, melyet Debreczy Zsolt, nemzetközi hírű dendrológus neve fémjelez, amely már az önkormányzat és a Pilisi Parkerdő támogatását is bírja. Ennek első állomása A mamutfenyők melletti Nádas-tó életre keltése, amely a szennyvíztisztító-telep kijjebb költözése esetén is állandó felszíni vízfolyást biztosíthatna ennek az értékes területnek megőrzéséhez.
Koós Hutás Katalin

Vissza