Az egészséges környezethez való alkotmányos alapjogról
Életmód
2005-11-01
A környezethez való jog ténye és léte az 1970-es években vált az érdeklődés tárgyává, elsőként nemzetközi konferenciákon foglalkoztak vele az Egyesült Nemzetek Szövetsége (ENSZ) 1972-ben tartott Stockholmi Konferenciáján és szakosított szervezeteiben.
Az ENSZ 1992-ben Rio de Janeiróban tartott II. Környezetvédelmi Világkonferenciája nyilatkozatot tett közzé: „Az emberek állnak a fenntartható fejlődés középpontjában. Joguk van az egészséges és produktív életre a természettel harmóniában.”
Magyarországon az egészséges környezethez való jogot az 1989-ben módosított és kiegészített alkotmányunk 18 és 70/D §-ai emelik alkotmányos elvvé: „A Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez” és mindezt az állam „…az épített és természetes környezet védelmével valósítja meg.”
Napjaink joggyakorlatában a környezethez való jog legtöbbször az Alkotmánybíróság előtti eljárás és az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosának (Ombudsman) tevékenysége során kerülhet szóba.
Az Alkotmánybírság biztosítja az alkotmányosságot az alkotmány hiteles és mindenkire kötelező értelmezésével. E testületet első ízben 1992-ben kérte fel a miniszterelnök az új Környezetvédelmi törvény megalapozása érdekében a tárgyalt alkotmányos alapelv értelmezésére. Az Alkotmánybíróság követelményként jelölte meg azt, hogy „az állam nem élvez szabadságot abban, hogy a környezet állapotát romlani engedje vagy a romlás kockázatát megengedje”. Az Alkotmánybíróság szerint ez az állami kötelezettség az élethez való, mindenkire kiterjedő alanyi jog védelméhez hasonló.
Az Ombudsman intézményét az Országgyűlés 1990-ben hozta létre, s az elmúlt 15 évben egyre inkább a környezeti jogok érvényesítésének eszköze lett. „A hivatalhoz érkező, a lakosságot érintő környezetvédelmi beadványok, panaszok legnagyobb arányban az önkormányzatokkal kapcsolatosak, amelyek környezetvédelmi elkötelezettsége változó képet mutat” számol be az Ombudsman Országgyűléshez benyújtott 2004. évi Jelentésében. A lakosság és a civil mozgalmak kérésére az utóbbi években az Ombudsman vizsgálatai kiterjedtek az építési övezetek átsorolására, a helyi hulladék-gazdálkodásra, a telephely-engedélyezésre, az állattartásra, az állatvédelemre, a helyi levegő-, zaj- és a természetvédelemre, az allergén növények elleni védekezésre is. Jelentős a Biztosok állásfoglalása is a környezetre vonatkozó információk nyilvánosságáról is.
Az egészséges környezettel kapcsolatos jogok védelme tehát kötelezettsége az államnak, az önkormányzatoknak, a gazdálkodóknak és minden egyes állampolgárnak. Ha e kötelezettségeiket nem teljesítik, az állampolgárok jogosultak arra, hogy az Alkotmánybíróság, az Ombudsman, vagy a bíróságok felé a szükséges lépéseket megtegyék környezetük megóvására. Ennek alkotmányos lehetőségei adottak, éljenek velük!
Dr. Szalóki Gyula
