Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


Múlik a Jövőnk

Gazdasági rovat > Budakeszi

2008-12-10


Az elmúlt évek adósságnövelő pénzügypolitikája, a háztartások deviza-eladósítása és a jegybank devizatartalékainak lecsökkenése miatt tépázta meg gyenge lábakon álló gazdaságunkat az a krízis, amit inkább tőzsdepániknak, mint világválságnak nevezhetünk.

Nagy Gáspár versének címét választotta a Budakeszi Széchenyi Baráti Kör annak az előadásnak a mottójául, amelyet Bod Péter Ákos közgazdász professzor, a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdaságpolitikai Tanszékének vezetője, volt jegybankelnök tartott a hazánkat sújtó pénzügyi válság okairól a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium aulájában, november 20-án.

Bod Péter Ákos
57 éves közgazdász, egyetemi tanár.
1990 áprilisától 1991 decemberéig ipari és kereskedelmi miniszter (a tárgyalásokon való részvételével sikerült elhárítania a „taxisblokád” néven elhíresült belpolitikai válságot, amelyet a benzinárak emelkedése robbantott ki.)
1991-1994 között a Magyar Nemzeti Bank elnöke, melyről a Horn Gyula vezette szocialista kormány nyomására lemondott.
1995 januárjától 1997 végéig az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) igazgatótanácsának tagja, ahol Magyarország, Csehország, Szlovákia és Horvátország gazdasági érdekeit képviselte.
1998-tól egyetemi pályafutását folytatja. A Budapesti Corvinus Egyetemen a Gazdaságpolitika Tanszék vezetője, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára.
Orbán Viktor kormányfősége idején a Miniszterelnöki Hivatal gazdasági főtanácsadója, később az MDF külső gazdaságpolitikai tanácsadója. Gyakran bírálta az MSZP-SZDSZ kormány költségvetési politikáját. A 2006-os országgyűlési választások két fordulója között Orbán Viktor Fidesz-elnök őt ajánlotta az MDF-nek közös miniszterelnök-jelöltnek.
Hobbija a gitárzene, a tenisz, a sí.
Egyik felmenője, Bod Péter, felső-csernátoni református lelkész a XVIII. századi erdélyi magyar kultúra egyik jelentős ápolója és fejlesztője volt.
Tavaly ilyenkor Amerikában már lehetett érezni előjeleket. Az amerikai bankok rengeteg pénzt, hitelt helyeztek ki olyanoknak is, akik nem voltak hitelképesek, nem volt kellő jövedelmük, állásuk, az egyetlen fedezetük a lakásuk volt. Történt mindez egy olyan időszakban, amikor Amerikában magasak voltak a lakásárak. Amerika nagyon dinamikus társadalom, dinamikus gazdaság, ahol csúcspontok és mélypontok viszonylag sűrűn váltogatják egymást. Amikor a lakásár lement, azok az ügyfelek, akik nem tudtak fizetni, a lakásukat nem tudták eladni, a banknak hiába adták vissza az ingatlant, az alacsony árak miatt a bank sem tudott mire menni velük, mert hát kivesz olyankor lakást, amikor mindenki elad? Nyáron, ősszel nagyon sok, főként lakásfinanszírozással foglalkozó pénzintézet tönkrement a tengeren túlon. A hullám Európát is elérte. Jó pár európai bank, mely ugyan nem nyújtott hitelt kétes amerikai ügyfeleknek, de megvették azokat a papírokat, portfóliókat, amelyek mögött ezek az ügyletek rejtőztek, szintén alapjaiban rendült meg. Ebben a helyzetben a bankok már egymásnak sem szívesen hiteleztek, mert nem tudták, hogy ők majd kapnak-e kölcsön. Így áll elő a likviditási válság, amikor ugyan van vagyona egy banknak, de éppen nem tud fizetni. Ez egy bank esetében végzetes, hiszen nem mondhatja azt az ügyfélnek, hogy most éppen nincsen pénzünk, jöjjön be két nap múlva, majd akkor lesz. Ilyen esetben a bank vagy csődbe megy, vagy jön az állam és megpróbál valamit javítani a helyzeten.

 Ilyen okból talált egymásra a magyar kormány és a Nemzetközi Valutaalap (IMF). Bod Péter Ákos azt remélte, hogy az ő életében az a helyzet nem fordulhat elő, hogy az országnak a Valutaalaptól hitelt kelljen felvennie. Mégis megtörtént. Először 1982-ben a Kádár-rendszer végnapjaiban, aztán 1989-90-ben, a Magyar Népköztársaság összeomlásakor megint, majd 1996-ban  utoljára (Horn-kormány). Azt hittük, ezzel vége, mert hát a Valutaalapot végül is a harmadik világbeli korrupt rezsimek rendbetételére hozták létre, amolyan javító-nevelő intézetként.

A fő baj az eladósodottság

 Hogyan jutottunk idáig? Az a bizonyos Kádár-rendszer, ami az 1956-os forradalom leverése után kifejlődött nálunk. Hogy a szocialista csatlós országok közül a nálunk legnyilvánvalóbb ellenszenvet maga iránt közömbösítse és megvásárolja a társadalom jóindulatát, olyan apró kedvezményeket tett, amit máshol, például a szomszédos országokban, nem adott az uralkodó rezsim, mert nem volt rá szükség. Emiatt nálunk, és ugyanígy a lengyeleknél is, egy kicsit magasabb volt az életszínvonal keleti környezetünkhöz képest. De ez a többlet nem az ország sikerességéből, a hatékonyságából eredt, hanem a felvett hitelekből. Hogy egy szovjet csatlós ország csődbe menjen, meglehetősen elképzelhetetlen volt akkoriban, de Magyarországot 1981-ben mégis elérte ez a helyzet. Az ország épphogy megúszta, mert, hogy megússza, gyorsan belépett a Washingtonban működő Valutaalapba és a Világbankba. Az alap tagjai pénzt adnak össze, hogy ha valamelyik ország megroppan, annak átmeneti segítséget nyújtsanak. Magyarországnak akkor ugyan a Világbank hosszú távú hiteleire volt szüksége, de a Világbankba csak az léphet be, aki belép az alapba. A Világbank az a rendőr, aki cigarettával kínálja a letartóztatottat, a Valutaalap az, aki gumibottal. Sajnos nem lehet csak a cigarettás rendőrt választani. Az az ország, amelyik bajban van és pénz akar Világbanktól, kell, hogy legyen programja a Valutaalappal is.
 Ezzel az adósságunk tovább nőtt, részben további hitelek, részben azok kamatai miatt. Így érte el az országot egy igen jelentős külső adósságállománnyal a rendszerváltozás. Ez azóta is a nyakunkban van és azóta is nő. Ez nem lenne baj, ha a gazdaság (GDP) is nőne: ugyanis ha a gazdaság gyorsan növekszik, akkor kinőjük az adósságot.

Az államadósság alakulása

A táblázat jól mutatja, hogy az államadósság és a GDP aránya a rendszerváltás óta folyamatosan csökken. Ez az örvendetes folyamat 2002-ben megfordult, s azóta folyamatosan nő, olyannyira, hogy már javában túllépte azt a 60%-os határt, amely az euro-zónába való belépésünk egyik feltétele lett volna. Az államadósság és a gazdasági teljesítmény aránya jövőre tovább romlik, már 70% fölé emelkedik, hiszen újabb hiteleket veszünk fel, s közben a gazdaság teljesítménye csökken.

 A bajok egyike tehát ez: az adósságnövelő pénzügyi politika, az állam egyre súlyosabb eladósítása.

Ugrásszerűen megnőtt a devizahitelek aránya

A gazdaság másik szereplője, a háztartások, a magánszemélyek nálunk mindig jó megtakarítók voltak. Az utóbbi három-négy évben azonban az újonnan rájuk zúduló, egyre kedvezőbbnek mutatkozó hitellehetőségektől megszédülve, szintén nagymértékben eladósodtak. Ráadásul ezeknek a hiteleknek egy jelentős része devizahitel. Míg korábban a háztartásoknak többletük volt, most ők is mínuszban vannak. Az üzleti szférával is nagyjából hasonló a helyzet.

 Bruttó devizaadósság és jegybanki tartalék (millió EUR)
 

Az ügyfelek felelőssége sem vitatható e magas kockázatú hitelek ilyen mértékű igénybevétele miatt, de a szakértelem és a kockázatok ismerete miatt a bankok felelőssége a helyzet kialakulásában megkerülhetetlen, hiszen a kiélezett piaci versenyben a profit megtartása érdekében egymást kergették ebbe a magas kockázatú helyzetbe. S bár az előadó nem említette, de a pénzügyi felügyelet és a jegybank sem töltötték be a szerepüket, hiszen tenniük kellett volna a devizahitelezés kockázatainak nyilvánvalóbbá tétele és csökkentése érdekében.

Lecsökkent a jegybank devizatartaléka

Miközben az elmúlt öt évben főként a magánszektor devizaadóssága megugrott, a Magyar Nemzeti Bank devizatartaléka stagnált, sőt csökkent egy olyan kritikus időszakban, amikor a nemzetközi pénz- és tőkepiacok lassan teljesen befagytak. A jegybank a 2004-2007. közötti időszakban 2,6 milliárd euróval maga csökkentette devizatartalékát. Még 2008 első negyedévében is adott el eurót a jegybank.

 

És ekkor jön egy viharosabb szél

Az erős tankhajót meg sem billenti, a szörfös kimondottan élvezi ezeket a szeleket, a jól forduló kis hajókkal éppen ilyenkor mennek ki a vízre, a spekuláns ilyenkor él igazán, mert spekulálni akkor lehet, amikor valami változik. És néhány beteg gyümölcsöt ilyenkor a fa alá pottyant a szél. Ilyen beteg gyümölcs vagyunk mi és Izland, Pakisztán, Ukrajna, Belorusszia. 

 Hogy hogyan kerültünk mi ide, magam sem értem – mondja Bod Péter Ákos. - Mert azt lehetett látni, hogy ez így nem lesz jó. A közgazdász szakma is, hol halkabban, hol hangosabban, de erre figyelmeztetett.

Októberben aztán, amikor a forint leértékelődött, a betétek kivétele miatt a bankok már egymásnak sem adtak hitelt, akkor a magyar államkincstár már nem tudta a magyar állampapírokat kibocsátani, nem kapott érte pénzt. Ha nem kap pénzt, nem tud fizetni, például nem ad fizetéseket. Ez az államcsőd, ami azért nem következett be, mert a magyar kormány elszaladt a két washingtoni intézményhez és az Európai Unióhoz. Hogy ott pontosan mi történt, nem lehet tudni, a kormány nem ad megfelelő tájékoztatást. Bod Péter Ákos valószínűsítette, hogy miután a kormányzat és a pénzügyi kormányzat vezetése e téren eléggé tapasztalatlan, valószínűleg pánikba estek. A miniszterelnök egy meglehetően sajátos személyiség, a pénzügyminiszter angolul nem beszél, színesfém-kereskedéssel foglalkozó kisvállalkozásából került Kossuth Lajos székébe, a Magyar Nemzeti Banknak teljesen lecserélődött a döntéshozó testülete kívülről érkezett emberekkel, mondhatni puskaport még egyikük sem szagolt.

Mindenesetre tény, hogy egy 20 milliárd eurós készenléti hitellel állunk most szemben, amiről először azt mondták, hogy nem hívják le, majd három nap múlva lehívtak 40%-ot. Ez azért történt-e, mert szükség volt rá, vagy ez volt a feltétel, vagy a pénzügyminiszter döntött így, mind megannyi kérdés. A 60% részletekben, bizonyos feltételek mellett hívható le, de ha nem vesszük igénybe, akkor is fizetni kell utána a rendelkezésre állási díjat.

Itt tartunk most: Magyarország ezt a hitelt megkapta és ezért nem ment csődbe. A Valutaalap azonban elvárja, hogy változzon valami a gazdaságpolitikánkban. Egy krízishelyzetben, amikor pang a gazdaság, amikor visszaesik a növekedési ütem, ha senki nem akar költeni a gazdaságban, akkor az állam próbál költeni egy kicsit többet és hagyja, hogy az ország kereke kikeveredjen a kátyúból: leviszik a kamatot, adót csökkentenek. Miért tesszük mi mindennek éppen az ellenkezőjét és próbáljuk csökkenteni a deficitet és tartjuk soha nem látott magasságban a jegybanki alapkamatot? Valószínűleg azért, mert ez az IMF-megállapodás része, és mert az előző években nem képződött elég tartalékunk úgy, mint másoknak. Hiszen a bő esztendők után mindig elérkezünk a szűk esztendőkhöz. 2001 óta hét bő esztendőről beszélhetünk: alacsony kamatok voltak, külső piacaink növekedtek, a világgazdaság évi 5%-kal fejlődött. De ezt már elszalasztotta Magyarország, így most mi megyünk a többiekkel szemben az autópályán egyedül.

Koós Hutás Katalin


Vissza