Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


Budakeszi Angyal

Ki-kicsoda > Budakeszi

2009-02-15


Díjat alapított Budakeszi Német Önkormányzata, mellyel a település és a helyi németség kultúrájáért végzett munkát kívánja elismerni. Az első díjazott, Huber Lőrinc zenész, víz- és fűtésszerelő a budakeszi római katolikus templomban rendezett karácsonyi hangversenyen vehette át az elismerést megtestesítő kis szobrocskát, a Budakeszi Angyalt.

Lenci bácsit Budakeszin mindenkit ismeri: jó humorú, kedves és közvetlen. Lófarokba fogott hófehér, dús hajával elválaszthatatlan része a budakeszi főutcának, amint beszédbe elegyedik az arra járó ismerősökkel, háza kapujában állva. Ugyanannak a háznak a kapujában, melyben 82 esztendővel ezelőtt megszületett, s ahol népes családjával, köztük három dédunokájával ma is él.
      Tizenhárom esztendősen, amikor bátyja révén egy trombita került a családhoz, Lenci bácsi eldöntötte, zenész lesz. 1949-ben kapta kézhez az erről szóló rendőrhatósági működési engedélyt, addig azonban négy esztendeig tanulta a hangszert Kelényinél, a Rádió Tánczenekara vezetőjénél. A család nyomására azonban a biztos megélhetést nyújtó, részben örökölt szakmát, amihez minden Huber-fiúnak köze van, a bádogos-víz-fűtésszerelést is ki kellett tanulnia.
      Első zenekara a DUCÓ, helyi zenészekből állt össze. Nevét Vitéz József zongorista beceneve után kapta, szépen rá is kanyarították Mayer György dobjára. A társulat negyedik tagja a másik Lenci, Mocsnek Lőrinc, a harmonikás. Felléptek búcsúkon, május elsején reggelente lovas kocsin, később teherautón muzsikálva ébresztették a falut. Zenéltek a Szarvasban, a Diófában, ahová Mezei Mária csak az ő kedvéért járt le. Negyven esztendeig együtt játszottak, nem csak Budakeszin, a fővárosban, külföldön, sőt a tengerentúlon is, Ducó haláláig. Később a rajta kívül két budakeszi származású zenészből (Nagy Attila harmonika, Mocsnek János dob) és a zsámbéki billentyűsből álló új zenekarával a budakeszi sördélutánok és az augusztus eleji sörfesztivál meghatározó alakja lett megjelenésével, trombitajátékával, énekhangjával.
      Életútja emléktárgyait vitrinben őrzi. Édesapja 1906-os mesterlevele mellett ott a sok kitüntetés, melyet mesterként maga is a munkájáért kapott. Ott a focilabda, amely a helyi foci-csapat tíz éven át viselt elnöki tisztére emlékezteti. 1998-ban tizenhét fővel létre hozta a férfi Dalárdát a magyar, a magyarországi német és a budakeszi kultúra ápolására. Budakeszitől az elsők között kapta meg a „Budakesziért” emlékplakettet, 1994-ben.
      A német önkormányzat összesen tíz angyalszobrocskát készíttetett, melyet két-három évente egyenként osztanak majd ki.

Vissza