Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


Így írtak Perbálról 100 éve…

Múltunk tanúi > Perbál

2009-05-07


A hagyomány szerint Perbaldus nevű remetétől, Szent István király gyóntatójától veszi nevét, a ki Szent István királytól visszavonulási engedélyt kapván, a mai Perbál helyén telepedett le. A szent hírében álló remetét számosan keresték fel, s lassanként ott telepedtek le körülötte.

Perbál. Nagyközség a fővárostól nyugatra, hegyes vidéken. Lakosainak a száma 2014 a kik német- és tótajkúak s róm. kath. vallásúak. Lakóházak száma 318. Postája helyben, távíróállomása Tinnye. A hagyomány szerint Perbaldus nevű remetétől, Szent István király gyóntatójától veszi nevét, a ki Szent István királytól visszavonulási engedélyt kapván, a mai Perbál helyén telepedett le. A szent hírében álló remetét számosan keresték fel, s lassanként ott telepedtek le körülötte. Így keletkezett a helység. Az Aynárd nemzetség ősi birtoka. Plébániája 1332-33-ban már fönnállott s ekkor egyházilag a veszprémi püspökség budai főesperesi területéhez tartozott. 1348-ban Prebor néven említik az oklevelek. A XIV. század második felében az Aynárd nembeli Atyai, a Kükei Ainárdfi és a Görögmezei Vér család birtoka volt; de Atyai Szár János hűtlensége és Kükei János magszakadása következtében itteni birtokaikat 1401-ben Zsigmond király a Maróthiaknak adta. 1401-ben megjárják határait. Az 1401-1405. években kelt oklevelek Szent Miklós tiszteletére épült templomát említik. Az 1580-81. évi török kincstári adólajstromokban már pusztaként szerepel, keresztény lakosok nélkül. Jövedelmét 1000 akcséra tették. A török hódoltság alatt elpusztult. Az 1690-95. évi összeírásban a község neve sem a lakott, sem az elpusztilt helységek között nem fordul elő. 1737-ben még mint puszta, a telki apátság birtokában volt. A róm. kath. plebániát 1753-ban állították helyre. Anyakönyvei 1744-ben veszik kezdetüket. Temploma Szent Anna tiszteletére épült. Értékes műkincse egy régi szentségtartó. Az 1770. évi úrbéti rendezéskor 44 ½ úrbértelke volt. 1770-től 1820-ig a gróf Zichy-család volt a helység földesura; e családról az uradalom az oldalági rokonokra szállott, kik azt az oroszvári kincstári uradalommal cserélték el s ekkor a királyi kincstár birtokába került s jelenleg is a kir. koronauradalom a helység legnagyobb birtokosa. 1842. augusztus 25-én – néhány lakóház kivételével az egész helység leégett. A község pénzintézete a Perbáli segélyegylet, mint szövetkezet s van temetkezési egyesülete is.
Magyarország Vármegyéi és Városai: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye
 szerkesztette dr. Borovszky Samu
 kiadta az Országos monográfiai Társaság Budapest 1910.


Vissza

iranytu-cimlap-2021-3.jpg