Valahol nem a Jézuska viszi a fát
Olvasói levelek > Páty
2009-12-28
Hozzánk csak az évente rendszeresen visszatérő, fenyőfa tolvajunk jött idén is. Hét évvel ezelőtt ültettem el az akkor csak pár centis fákat. A beregszászi barátaimtól kapott magoncokat egy befőttes üvegben próbáltam átcsempészni a határon, ahol a táskák átnézése után lebuktam. A határőrök kicsit kiabáltak velem, de a (szerintük) ukrán föld kiöntetése után a kis fákat áthozhattam. Négy darabot a telkünkön kívül az út mellé ültettem, néhányat telken belülre.
Az utóbbi években a kívülre ültetettek közül, december huszadika környékén valaki mindig kiásott egyet . Nem igazán haragudtam az ismeretlen tolvajra, mert úgy képzeltem, hogy szegény ember, kisgyerekei vannak, és az ünnepek elteltével még ki is ülteti a fát az udvarára. Azért sem haragudtam nagyon, mert a tartalék fákból, a bentre ültetett testvérekből tudtam pótolni az ellopottakat.
Idén már elfogyott a tartalék fenyőm, ezért az elmúlt héten nagyon figyeltem. Minden kutyaugatásra felpattantam, és a bejárati ajtóhoz odakészített 2000 forintossal rohantam kifelé, hogy megismerkedjem emberemmel, és megbeszéljem vele, hogy most, és ezután is, amíg szüksége lesz rá, egy kicsi lucra valót minden évben adok neki.Huszonharmadikán este 10-kor még megvoltak a fák, ezért kezdtem megnyugodni, hogy idén nem jön, mert az előző években már korábban elvitte a karácsonyfának valót.
Korai volt az öröm. Éjjel 11 körül kutyaugatásra ébredtem, mire kirohantam, már se fa, se emberem. Felöltöztem, néhány kört tettem még kocsival a környéken, hátha találkozunk, de sehol semmi. Idén nem ásóval, fűrésszel jött. Gondolom így is csak néhány másodpercig tartott a pár cm átmérőjű fától megszabadítania.
Valamiért az az érzésem ő nincs a falugyűlésen, és a kanyaros listán sem, de ha mégis, akkor boldog, békés ünnepeket kívánok neki is, és persze Mindenkinek, azoknak is, akik nem szoktak tőlem fát lopni.
2009. december 24.
Tollner József
