Kibédi Varga Sándor: Az Üveghegyen túl, Erdélyi ki- és bevándorlók az ezredfordulón
Könyvajánló
2010-01-18
A XX. század végén cirka 200 ezer „frissen” átvándorolt román állampolgár, főleg erdélyi magyar élt Magyarországon. Hogy szülőföldjükről mi üldözte el, és az anyaországban ki és miként fogadta be őket – erről szól Az Üveghegyen túl, Erdélyi ki- és bevándorlók az ezredfordulón című riportregény.
Szerzője, Kibédi Varga Sándor, aki Bukarestben majd Budapesten is belpolitikával foglalkozó újságíró volt, nemcsak átélte a sorstársak fullánkos tapasztalatait, hanem meg is írta, különböző lapokban publikálta azokat. Az új évezredben tizenkilenc mélyinterjút készített, s huszadikként önmagát állította a nyilvánosság porondjára. Ennek dacára nem húsz, hanem talán kétszáz fátum pörög filmként a könyv olvasója előtt, a hátteret a rendszerváltás előtti és utáni korszakok közszereplői, ügyei, forrongásai, különféle dokumentumai képezik. Feltűnik a habókos suszter-pártfőtitkár „aranykorszaka”, a nacionalista-kommunista pártpropaganda magyar fóbiája, az Ellenpontok című szamizdat, a kétségbeesés szárnyán repülő tömeg, majd pedig a rákosszentmihályi menekült-gyülekezet, egy szépreményű alapítvány bukása, az ún. Erdély-falvak építése, a Janus-arcú (befogadó meg elutasító) magyar közeg, a kettős állampolgárságról szóló, felkavaró népszavazás.
Lelkészek, orvosok, munkások, írók, idegenvezetők, mérnökök, világcsavargók, tanárok állnak a tükör elé: a szembenézés nem kerülhető el, mert az áttelepültek az odaátról mesebelinek látszó ország helyett egy délibábos tájba csöppentek.
