Eva, az első számú közellenség
Panoráma
2010-05-02
Az "elvtársak" az ötvenes évektől kezdődően nagyon sok nőt munkába kényszerítettek Magyarországon. A mai napig sincs becsülete az anyáknak, a családoknak, pedig ez a legfontosabb "építőkockája" egy társadalomnak. Tudom, nem vigasz, hogy ez nemcsak Magyarországon, de Németországban sincs így.
Léteznek olyan témák, amelyekről nem előnyös sem otthon, sem itt beszélni. Mottó: nem szól szám, nem fáj fejem. Mégis akadnak olyan bátor asszonyok, akik mindent vállalva nem adják fel és az általuk vélt igazságot akkor is kimondják, ha annak feltehetőleg retorziói lesznek. Ilyen volt például a német Dr. Hope Bridges (1855-1916), aki tényleg a gyógyításért élt és halt. Lipcsében nagy nehezen engedték, hogy nő létére letegye az államvizsgáit. Keményen meg kellett küzdenie azért, hogy Münchenben mint első női orvos praktizálhasson. A bábák egyesülete szembefordult az akkor elfogadottól merőben eltérő módszereivel (amelyekkel életeket mentett). Vaskos könyvet adott ki a terhes és szülő nők védelmében olyan saját rajzillusztrációkkal, amelyektől elállt a lélegzete az akkori prűd világnak. Nem akart mást, csak gyógyítani és segíteni.
Ma is vannak hozzá hasonló hölgyek, akik nem hagyják magukat elnémítani, az igazságot egyszerűen ki kell mondaniuk. Egyikük a népszerű és csinos egykori tévébemondónő, Eva Herman. Írt három könyvet még évekkel ezelőtt, melyekben a nők szerepéről és a családpolitikáról fogalmazta meg gondolatait: nem akar mást, mint anya és feleség lenni, hogy a gyerekeit otthon nevelhesse fel, és erre szeretné buzdítani nőtársait is. Mert hova vezet az, hogy elhanyagolják a gyerekeket, ezáltal egyre több boldogtalan család él majd közöttünk és tovább csökken a születések száma.
Egyik könyvét (Das Arche-Noach-Prinzip) 2007-ben újságírók előtt mutatta be. Akkor hangzottak el szájából azok a szavak, melyek szerint a családok életét inkább könnyíteni kéne, nemhogy megnehezíteni, az igazságos egyensúlyt kellene a gyermektelen és gyermekes családok között helyreállítani, újra vissza kellene szerezni Németországban az anyák szerepének jelentőségét, amit a 68-asok mozgalma lerombolt, akik gyakorlatilag mindent, ami érték volt, tagadtak: a gyerekek, az anyák, a családok, az összetartozás fontosságát.
Nénány újságíró ezeket a kijelentéseit úgy tolmácsolta, mintha Eva Herman a nemzetiszocialista családpolitikát dícsérte volna. Bár ő tagadta a vádakat, munkahelyről, a televíziótól elbocsátották, mondván, írói tevékenysége nem egyeztethető össze a bemondói munkájával, s az Eva Herman féle "anyák-kereszteshadjárata" által előidézett polarizáció hátrányos az NDR adóra nézve. Olvasóinak többsége azonban mellé állt, bátorságot öntött belé.
A legújabb kötetének címe Az igazság és annak ára, melyben többek között beszámol az időközben már szinte legendássá vált Johannes B. Kerner tévéműsorról, melyben kellemetlen, inkvizíciószerű helyzetbe hozták milliós nézőközönség előtt, pedig csak a saját tapasztalatait szerette volna másokkal megosztani, hogy egy nőnek nemcsak a munkahelyi érvényesülés jelentheti a mindent.
Eva Herman rájött, hogy a modern idő, amelyben most élünk, alig vesz tudomást a kisgyermekek alapvető igényeiről, nevezetesen az anya közelségéről, szeretetéről, gondoskodásáról, valamint arról, hogy mindezekről az emancipált nők lemondanak.
Albrecht György, Karlsruhe
