Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


Freiburgi séta - magyar vonatkozásokkal

Panoráma

2011-03-20


Ragyogó télutói napon a város központja felé közeledve feltűnt egy zöld kupolás, dupla torony a belvároshoz képest éppen ellenkező irányban. A limburgi dómhoz hasonlító Jézus szíve templomot jól körbe tudtuk járni, előtte szép kis park. A magas neogótikus templombelső egyszerűségével is impozáns benyomást kelt.

A belvárosban az egyetem parkolójában sikerült a kocsinktól megszabadulni. A legjobb helyen.
 
A mélygarázsból kijövet a híres szobrász, Henry Moore egyik alkotásába botlottunk, ami egy fekvő nőre emlékeztetett. Ez csak azért érdekes, mert alig lehet kivenni a szoborból, hogy mit akar ábrázolni. A címe Reclining figure, tehát utal egy fekvő, támaszkodó emberi alakra. Ahhoz képest, hogy milyen híres művész alkotta, nem mondhatnánk, hogy a műalkotást megbecsülés övezi: eldobott, esőáztatta cigarettás doboz, söröskupakok hevernek a járda szinten lévő szoborban. Egy kis tábla sem jelzi alkotójának a nevét. Talán mindenki első látásra rájön, hogy ez csak is egy Henry Moore-mű lehet? Erősen kétlem. 

A városban szebbnél-szebb régi házakat látva az volt a benyomásunk, hogy ezekből az épületekből süt a gazdagság. Mitől vált ez a város ilyen jelentőssé?
 
Az egyik kis utcában oldalról érdekes ház tűnt elő, az új városháza (a régi Albertina), egy gyönyörű épület. Előtte piacot tartottak, alig lehetett lefényképezni. Mellette mindjárt a régi városháza, ormán a kétfejű osztrák sas. Különös módon a freiburgiak több mint hatszáz évvel ezelőtt önszántukból a Habsburgok fennhatósága alá helyezték magukat és ottmaradtak egészen az 1800-as évek elejéig.
 
A téren áll Berthold Schwarz szobra. Ez a szerzetes nem éppen békés találmánya miatt került be a történelembe. Mentségéül szolgáljon, hogy alkimista lévén véletlenül találta fel a XIV. században újból a puskaport. Azért újból, mert a kínaiak már jóval előtte ismerték, csak nem jutott el Európába.
 
Sétánk közben belebotlunk egy étterembe, aminek a neve Erzherzog-Albrecht.

I. Albert

Ez a név (ki tudja miért?) ismerősen cseng a fülünkben. VI. Albrecht herceg az 1400-as évek közepén egyetemet alapított Freiburgban, az Albertinát. Ez, ahogy előbb említettem, ma az új városháza. De nemcsak Freiburgban találkozhatunk ezzel a névvel. Albertinum van Drezdában és Bécsben is. A magyar történelemben is feltűnik egy Albrecht (1397-1439). Ez az osztrák herceg a Habsburgok közül elsőként I. Albert néven kerül a magyar trónra. 
 
Nehéz lenne nem észrevenni a Cethalhoz címzett házat merész színével és késő gótikus erkélyével a bejárat felett. A legenda szerint az idős I. Miksa császárnak építették, de nem tudni, hogy valaha járt-e a falai között. A nyughatatlan, állandóan utazó uralkodót a ház elkészülte után három évvel érte útközben a halál (nem is Dél-Németországban, hanem Ausztriában). 
 
A Cethal-ház falán tábla hirdeti, hogy itt élt a humanista Rotterdami Erasmus. Az ő hatása nyomán jelenik meg az első magyar nyelvű nyomtatott könyv (1533) Krakkóban. Föltehetnénk a kérdést, hogy miért éppen Krakkóban? Miért nem Budán, vagy más magyar városban? Arra kell gondolnunk, hogy a török megszállása miatt Bécs és Krakkó adott otthont hosszabb ideig a magyar könyvnyomtatásnak.
 
A dóm monumentális belsejét gyönyörű, színes ólomüvegablakok világítják meg. A tornyát, a katolikus világban állítólag a legszebbet, éppen tatarozták és az állványoktól nem lehetett jó felvételt készíteni. Viszont a téren forgalmas piac színesítette a képet. A helyi termelők, kereskedők bevonása nélkül, maguk értékesítik portékáikat. A téren áll egy pompás gótikus üzletház. Milyen jelentős forgalmat bonyolíthattak le a kereskedők, hogy ilyen reprezentatív épületet tudtak emelni, amelynek fő frontján a Habsburg-befolyás igencsak látszik, vagy éppen a nekik járó tisztelgés emléke a négy szobor (I. Miksa, V. Károly, Ferdinánd és I. Fülöp). 
 
A Martin-kapu

Megmaradtak, vagy újjáépítették a városvédő falak kapuit, így a Sváb- és a Martin kaput, melyek boltívei alatt gyakran átbújnak a érdekesebbnél érdekesebben festett villamosok.
 
Az egyetemi város tele van fiatalokkal (bár ezt a rosszmájú megjegyzést Heidelbergre vonatkoztatva hallottam, de talán ide is illik), miszerint találkozni lehet velük néha az előadótermekben is. Mi mindenesetre déli órákban sokakat láttunk kiözönleni egy épületből: a menzáról.
 
Még mielőtt elhagytuk volna Freiburgot észrevettünk egy magyar vonatkozású plakátot: 110 éves az Albert-koncert melynek egyik résztvevője március 16-án Kocsis Zoltán.

Freiburgtól meredek sziklafalakkal övezett út vezet a Titiseehez, ahol Szabó Lőrinc nyomait kutattuk. A régi szálloda - ahol a költő alig két hetet töltött - részben kiégett, majd lebontották helyébe építették a Maritim hotelt. 
 
Szabó Lőrinc nem nyaralni jött ide, hanem dolgozni. Õrült tempóban fordított műveket, például Shakespeare-től az Ahogy tetszik címűt. Mindezek nem gátolták meg abban, hogy időnként körülnézzen a környéken és a táj szépségét versekben örökítse meg.
 
Szabó Lőrinc emléktábláját nem találtam meg elsőre. Nem a szálloda falán, hanem a bejárati lépcsők egyik oszlopán helyezték el. A fiatal lány a portán nem tudott róla, egy régebben ott dolgozó munkatársát hívta segítségül. Felhívtam a figyelmét, hogy tud újat mutatni a fiatalabb kolléganőjének és lám, így is történt. Mikor távolodva a szállodától visszanéztünk, láttuk, hogy kihívta és megmutatta a táblát. Tartott neki egy kis szemináriumot.

Albrecht György, Karlsruhe


Vissza

iranytu-cimlap-2021-3.jpg