Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


Az orgonaművészetet választotta

Ki-kicsoda > Telki

2011-09-16


Enyedi Pál (1956) a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyházzenei tanszékének vezetője, egyetemi docens, orgonaművész, orgonaépítési és restaurálási tanácsadó, hangszertörténész.  Október elsején, szombaton 20 órakor ad koncertet a budakeszi plébániatemplom százéves orgonáján. Enyedi Pállal ez alkalomból beszélgettünk.

Budakeszin nőtt fel a Fő téri patikát vezető gyógyszerészházaspár gyermekeként. 1980-ban általános orvosi diplomát szerzett a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen, majd 1985-ben orgona- és zeneelmélet-tanári diplomát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, melynek egyházzenei tanszékén 1994 óta tanár, 2007 óta tanszékvezető. 1982 óta kántor a Bosnyák téri római katolikus templomban, 1993-es alapítása óta egyik szerkesztője a Magyar Egyházzene c. szakfolyóiratnak. 1997 óta Telkiben él.

Pályaválasztás

-   Az orvosi hivatással szemben miért a zene mellett döntött?
-   1970 óta orgonálok. Első tanárom Baróti István volt, aki szintén Budakeszin lakott a Fő u. 188-ban. Neki köszönhetem, hogy fölfedezhettem az orgonazene csodálatos világát. Lelkes kamaszként későn ismertem fel, hogy valójában mi is szeretnék lenni, s amikor a Rákóczi Gimnáziumból, ahol 1974-ben érettségiztem, a felvételi jelentkezésemet be kellett adnom, döbbentem rá, hogy bár jól orgonálok, zeneelméleti ismereteim ahhoz még hiányosak, hogy a Zeneakadémiára biztosan felvegyenek. Abban az időben, aki nem tanult tovább, arra két év katonaság várt. Ez nagy kiesés lett volna a zenélésből, ezért szülői mintára az egészségügyi pályát választottam. Az egyetem után két évet ugyan dolgoztam orvosként, de állást azután a Bosnyák téri katolikus templomban vállaltam kántorként, s ezt a megbízatásomat mind a mai napig - huszonkilenc éve - megtartottam.

-   A Zeneakadémián doktori disszertációjának témája Liszt Ferenc volt.
-   Lisztnek azt az orgonadarabját választottam, amelyik talán a legszorosabban kapcsolódik az egyházzenéhez, ez pedig Liszt orgonamiséje. A választásban nagy szerepe volt Baróti Istvánnak, aki szintén nagy Liszt-rajongó és rendkívül expresszív módon és virtuózan játssza a darabjait, ami kamasz koromban igen nagy hatást gyakorolt rám. Az a lobogó idealizmus és a számos művében megjelenő nagyon átélt, intenzív vallásosság is magával ragadó.

Műemléki orgonák a Kárpát-medencében

-   Éveken át foglalkozott műemléki orgonák felkutatásával és nyilvántartásba vételével. Mit tapasztalt, milyen a műemléki orgonák helyzete Magyarországon?
-   1986–88 között a Soros Alapítvány támogatása mellett négy orgonaművésszel kezdtük el ezt a munkát: Baróti Istvánnal, Solymosi Ferenccel, aki szintén egy ideig Budakeszin lakott, és Sirák Péterrel, aki most Diósdon él. A műemléki orgonák helyzete attól függ, milyen az adott ország anyagi és kulturális állapota. Egy orgona megépítése, karbantartása és üzemeltetése, amióta orgona létezik, mindig luxus volt, és ma is az. Nagyon nagy szakmai tudással lehet csak egy orgonát megépíteni, sok munkaóra és drága anyagok kellenek hozzá. Aki játszik rajta, annak 12–16 évig kell tanulnia és keményen gyakorolnia, hogy látványos eredményt tudjon felmutatni. Az orgonát a keresztény egyház nagyon jó érzékkel emelte be az istentisztelet rendjébe, hiszen az orgonának kivételes hangzásbeli tulajdonságai vannak: nagy hangerőre és óriási hangterjedelemre képes, gyakorlatilag a teljes hallható hangzástartományt lefedi. Talán egyedüli hangszerként alkalmas arra, hogy kifejezze azt, amit szavakkal nem tudunk, a metafizikai valóságot. Szűkös időkben azonban először a luxus marad el. Ilyen volt gazdasági és ideológiai okokból a háború utáni négy és fél évtized, amit az egyházi orgonakultúra is megsínylett. Bár a rendszerváltás után már mutatkoztak az újjáéledés jelei, és így több jelentős műemlékorgona restaurálására is sor került, a kezdeti lendület megakadt. E mögött nemcsak az állandósulni látszó gazdasági bajokat kell keresnünk. A szellemileg is olcsó megoldásokra épülő mai tömegkultúra és a művészet között nehéz hidat verni. Emellett ma nem tisztázott kellőképp az orgona istentiszteleti szerepe sem.

A soproni Szent György-dóm orgonája
-   Mi volt a legkülönlegesebb tapasztalata ebben a munkában?
-   Körülbelül 3100 orgona van Magyarországon, ennyit sikerült feltárnunk. Közülük nyolcszáz tekinthető műemléki értékűnek. A soproni Szent György-templom orgonája nem csak a mai Magyarország, de a Kárpát-medence legrégebben működő orgonája, amit 1633-ban épített egy bécsi orgonaépítő. Ugyanennek a bécsi orgonaépítőnek egy hangszere, mely a XVIII. század utolsó harmadában került Pátyra, a II. világháborúig a pátyi katolikus temetőkápolnában is működött, de a front átvonulásakor, mint annyi minden, az is tönkrement. De néhány évvel később végeztünk orgonafeltárást Sirák Péter munkatársammal Kárpátalján is. A Keleti-Kárpátokban, egy eldugott, magyarok által is lakott falucskában, a templomban egy több évtizede nem használt orgonát fedeztünk fel. A felméréskor egy leírást találtunk benne, miszerint a hangszer a gödöllői királyi kápolnából került ide az 1800-as évek végén.

-   Székelyföldön és Kalotaszegen is kutatott.
-   Bár ez magánutazás volt, még 1989 előtt, de ennek is volt hozadéka: Kecsetkisfaludon olyan XVIII. század eleji orgonaromot találtunk, amiről a szakirodalom még nem tudott. A magyarországi és a kárpátaljai hivatalos felmérések, a jegyzőkönyvek és a mintegy tízezer darabos fotódokumentáció a Zenetudományi Intézet Hangszertörténeti Múzeumában található. Ide került vétel útján a vajdasági orgonafelmérés egy példánya is.

Milyen a jó orgona?

-   Milyen egy jó orgona?
-   Technikailag tökéletes és zeneileg inspiráló. Mindenképpen tisztáznunk kell, hogy az orgona egy levegővel működő sípos hangszer. A XIX. század végén a nagyipari előállítás az orgonakészítésbe is betört, s elkezdődött az egyre olcsóbb szerkezetek kitalálása. Ennek végállomása az ún. elektronikus orgonautánzat, ami egy tiszteletre méltó technikai produktum, de ugyanolyan tömegcikk, mint egy hifi-torony vagy egy számítógép. Sokszor hangjában és játszóasztalának külsejében megtévesztésig hasonlít egy igazi orgonára, de nem az, hiszen hangját nem levegővel megfújt sípok, hanem hangszórók adják. Nagyon hasznos lehet a gyakorlásban vagy a tanításban, de nem képvisel művészi értéket, így ezt - talán átmeneti szükséghelyzeteket kivéve - sem a templomban, sem koncerten használni nem szabad.

-   Mégis milyen az az orgona, amitől megdobban egy orgonaművész szíve, ha játszhat rajta?
-   A mai irányzatok közül talán a legnépszerűbb és tudományosan is leginkább megalapozott az a historikus irányzat, amely szerint minden zenét lehetőleg olyan hangszeren és olyan játéktechnikai megoldásokkal kell előadnia, ahogyan akkor játszhatták, amikor keletkezett. A művész eldöntheti, hogy egy adott hangszeren mit lehet, mit tud hitelesen megszólaltatni. Egy orgona tehát valamelyest behatárolja, hogy mit lehet rajta élményszerűen előadni.

A plébániatemplom orgonája

-   A budakeszi plébániatemplom orgonája hol helyezkedik el a magyarországi orgonák rangsorában?
-   A budakeszi orgonát 1910-ben, utóromantikus stílusban építette az osztrák-sziléziai Jägerndorf Rieger orgonagyárának 1894-ben Budapesten alakult leányvállalata. Számtalan technikai újítás került be akkor az orgonába, hogy az a romantikus zene jellemzőinek, a szinte állandó hangszín- és hangerőváltásnak, valamint egy erősen kötött billentésmódnak megvalósítására alkalmas legyen. A billentyűzet mechanikus helyett csőpneumatikus lett, így - bár egyre nagyobb méretű és monumentálisabb hangú orgonák készültek -, így a billentés könnyebb lett. Egy romantikus orgona annál jobb, minél nagyobb. Ugyan a kisebb települések nem engedhették meg maguknak, hogy három manuálos, 80-100 regiszteres orgonát építsenek, az új divat megjelent ezekben a templomokban is. Így Budakeszin a barokk orgonát, amiből egyetlen kis fasípot Baróti tanár úr talált meg a templom padlásán, egy teljesen új, utóromantikus, két manuálos, 16 regiszteres orgonára cserélték le, amin szerényen ugyan, de nagyon sok minden megszólaltatható volt az utóromantika zenevilágából. Évente körülbelül nyolcvan ilyen hangszer készülhetett abban az időben Magyarországon falusi templomok számára. 1918 nyarán hadi célokra az orgona homlokzati sípjait elvitték beolvasztani magas ón- és ólomtartalmuk miatt, s csak a háború utáni években pótolták horganysípokkal. 1970-től magam is ezen gyakoroltam egészen az orgona átépítéséig. Ugyanis a húszas évek végétől tért hódított a neobarokk stílusirányzat, ami egészen a kilencvenes évekig tartott. A budakeszi orgonát szerény mértékben ugyan, de átalakították 1989-ben. A pneumatikus szerkezetnek hátránya, hogy a billentyű lenyomásától számítva bizonyos késéssel érkezik a hang, ami elsősorban az előadó számára lehet zavaró és a tempót is visszafogja. A billentyűzet és a szélláda közötti összekötő részt tehát kicserélték elektromosra, ami pontosabb hangindítást eredményezett. A játszóasztalt is lecserélték és néhány sípsor átalakításával a hangzást barokk irányba módosították.

-   Október elseji koncertjén Ön milyen darabokat játszik majd?
-   Barokk orgonakoncert-sorozatról lévén szó, én is barokk szerzőktől játszom, de nem Bach darabjait. Olyan szerzőket választottam, akiket ritkán szólaltatnak meg orgonakoncerteken. Két kora barokk zeneszerző, az itáliai Girolamo Frescobaldi és tanítványa, a dél-német Johann Jakob Froberger, valamint két késő barokk szerző, az angol John Stanley és a szintén dél-német kolostori komponista, egy premontrei szerzetes, Isfried Kayser műveiből mutatok be válogatást.

Budakeszi emlékek

-   Budakesziről milyen emlékeket őriz?
-   Négyéves koromban kerültem Budakeszire a Fő téri patika melletti szolgálati lakásba. 1962-ben itt kezdtem az általános iskolát a hajdani piros iskolában, ami most a zeneiskola épülete. 1964-ben átalakították a patikát, amit velünk együtt átköltöztettek a Bagolyvárba. A földszinten a patika működött, az emeleten egy szobában mi laktunk. Egy–két évre rá az iskola visszakapta az épületet, és én ugyanabban a helységben tanulhattam, ahol azelőtt egy évig aludtam. Első tanítónőm Soós Klári néni volt, felső tagozaton Lázs Sándorné lett az osztályfőnököm. Nagy szakmai elkötelezettségű énektanárom az a bizonyos Kapitány Katalin volt, aki aztán 1971-ben elindította a zeneiskolát Budakeszin, a Fő u. 127-ben, ahol most a helytörténeti múzeum működik. Zongorázni tanulni is Budakeszin kezdtem el egy oktatói munkaközösségben, a művelődési ház régi épületében. Szeretettel emlékezem történelemtanáromra, Németh Lászlóra és rajztanárnőmre, Petneházy Zalánnéra. Később bekerültem a budapesti II. kerületi zeneiskolába, és attól kezdve a Marczibányi térre jártam zongorázni. 1970-ben felvételiztem orgona tanszakra, s akkor kerültem Baróti tanár úrhoz. Jó emlékeket őrzök a budakeszi plébániáról is, ahol minden ellenszolgáltatás nélkül megengedték, hogy gyakoroljak az orgonán, amikor a szertartások rendjét nem zavarom. Ez nagyon nagy segítség volt akkor, s talán az immár huszonkilenc éves kántori működésem is bizonyítja, hogy megszolgálom a belém vetett bizalmat.

-   Hogyan sikerült beilleszkednie Telkiben?
-   A szakmai leterheltség miatt sajnos másra nemigen marad idő. Telkiben „A Telki Templomért Alapítvány” kuratóriumának az alelnöke vagyok, ahol az elmúlt években mi is sokat tudunk tenni a majdnem 210 éves telki templom felújításáért. Alkalmanként kántorként is segítem Harkai Gábor plébános úr munkáját.

A makkosmáriai orgona

-   Vannak-e ismeretei a budakeszi makkosmáriai kegytemplom orgonájáról?
-   A makkosi templom orgonáját eredetileg az Országh-cég készítette, feltételezhetően a keszthelyi zsinagóga számára. Jelenlegi helyére a 80-as években egy gyűjtőnek köszönhetően került, akivel a budakeszi plébánia felvette a kapcsolatot, s végül meg is vásárolták tőle. A hiányos, leromlott állapotú orgonát később felújították, így jelenleg orgonakoncertek tartására is alkalmas. Kora meghaladja a plébániatemplom orgonájáét: ez a hangszer már százhúsz éves.

Koós Hutás Katalin


Vissza