Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


GYILKOS, GYERE KI!

Múltunk tanúi > Budakeszi

2005-10-01


Szőnyi Gyula, a most 87 éves budakeszi festő lapunknak mesélt először 1956-os budakeszi emlékeiről. A történet összefoglalóját közöljük.

Szőnyi Gyula 1956. október 26-án arra érkezett haza, hogy a felesége zokogva fogadta. A Sziklai-házzal éppen szemben álló házuk ablakából látta, amint Sziklai Sándor lelő egy ismerős fiatalembert. Márity Lászlóról van szó, aki alig egy hónappal korábban házasodott meg. Fiatal feleségével együtt kereste fel a Sziklai-házat, Szőnyi Gyula elbeszélése alapján azért, hogy a Sziklai által róla alaptalanul terjesztett vádak - tolvajlás, rablás - alól tisztázza magát. Talán a gyerekes büszkeség, az ifjúi önérzetesség ösztönözhette arra, hogy kikérje magának a vádakat. A Fő utcai bejáraton azonban nem engedték be, a háziak azt kérték, hogy a hátsó ajtón jöjjön be. Minden bizonnyal ott sem járt sikerrel, mert hamarosan megint megjelent a Fő utcai bejáratnál a feleségével együtt. A szemtanú szerint nem alakult ki közöttük vita, szóváltás, mégis eldördült az a lövés, amely a felesége szeme láttára halálra sebesítette a fiatalembert.

A FORRADALOMHOZ VEZETÕ ÚT

Sztálin halálakor (1953) a Szovjetunió és a csatlós országok vezetői maguk is érzékelték a kommunista rendszer súlyos belső válságát. Rákosi képtelennek bizonyult a magyarországi helyzet megoldására, ezért a szovjetek júliusban Gerő Ernőre, a moszkovita vezetőréteg második emberére cserélték. Gerő azonban ott folytatta, ahol elődje abbahagyta.
1956. október 6-án ünnepélyesen újratemették Rajk Lászlót, a Rákosi-rendszer 1949-ben kivégzett legnevesebb kommunista áldozatát. A százezres tömeg a sztálinizmus temetését látta az eseményben. Október 16-án a szegedi egyetemisták megalakították az új független politikai diákszervezet, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egységes Szervezetét (MEFESZ). Ez már a forradalom előszele volt.
Október 22-én hírek érkeztek Budapestre, hogy a sztálinista vezetéssel szemben  Gomulka lett a lengyel kommunista párt vezetője, aki a Nagy Imrééhez hasonló irányzatot képviselte pártjában. Hruscsov Varsóba repült, a szovjet csapatokat mozgósították, ám a lengyel vezetés egységes fellépése (és Gomulka határozott kiállása a Varsói Szerződés szövetségi rendszere mellett) elhárította az összecsapás veszélyét. A Budapesti Műszaki Egyetem hallgatói a lengyel néppel való szolidaritás kifejezése és követeléseik teljesítése céljából október 23-ára békés tüntetést hirdettek. 16 pontos követelésükben Nagy Imre kormányfői kinevezése, a szovjet csapatok kivonása, többpárti szabad választások, gazdasági függetlenség, a hagyományos nemzeti szimbólumok és ünnepek visszaállítása szerepelt. A Parlament előtt mintegy kétszázezren vártak Nagy Imre beszédére, mások ledöntötték Sztálin szobrát a felvonulási téren, egy harmadik csoport pedig a Rádió épülete előtt követelései azonnali közvetítését sürgette. Gerő a kora esti órákban a szovjet nagykövetséghez fordult katonai segítségért. A helyzet pattanásig feszült, amikor az ÁVH egységei felsőbb parancs nélkül a Rádió előtt a tüntetők közé lőttek. Október 23-án este kitört a fegyveres felkelés.
Október 25-26-án úgy tűnt, a kemény kommunista vonal és a neki engedelmeskedő fegyveres egységek képesek gátat vetni a kibontakozásnak. 25-én a Parlament előtt a fegyvertelen tüntetők közé lőttek, és valóságos mészárlást rendeztek. Számos vidéki városban a sortüzek százak életét oltották ki. Október 25-e fontos eseménye volt, hogy szovjet nyomásra Gerő lemondott pártvezetői tisztségéről, utóda Kádár János lett.

Sziklai Sándor kipróbált harcosa volt pártjának: megjárta az orosz és a spanyol polgárháborút, majd a szovjet hadsereg tisztje lett, ahol az ezredesi rangig vitte. Az MKP KV tagja, a Hadtörténeti Intézet igazgatója volt. Budakeszire az ötvenes évek legelején költözött az eredeti tulajdonostól elkobzással megszabadított házba rendkívül fiatal feleségével és annak apjával, Kiss Lajossal együtt. Szőnyi Gyula visszaemlékezése szerint Sziklai békében élt a faluval és a falubeliekkel. A figyelmet viselkedésével inkább fiatal felesége keltette fel. Gerő Ernő lemondása azonban Budakeszin addig ki nem mutatott indulatokat váltott ki belőle. Az asszony akkor már nem tartózkodott a házban, csak apja, Kiss Lajos maradt Sziklaival és egy jugoszláv nő, akinek nyoma veszett, s mind személye, mind szerepe az eseményekben a mai napig tisztázatlan.
A lövésnek hamar híre futott a faluban, a fiút a Fodor Szanatóriumba szállították, a háznál pedig csapatban megjelentek Márity László fiatal barátai és ismerősei, 14-18 év közötti fiúk. „Gyilkos, gyere ki, gyilkos, gyere ki!” kiabálták, majd valaki egy kézigránátot dobott a bejárati ajtóhoz. Az ajtó kidőlt, bentről lövöldözés hallatszott, a szemtanú Sziklai Sándort látta, akinek sebesült kezét Kiss Lajos próbálta bekötni, miközben veszekedtek - „látod, meg kellett volna hallgatni, hogy mit akar…!” -, majd visszatették az ajtót. A gyerekek tovább kiabáltak. Később újabb gránát következett, az ajtó újra kidőlt, de lövések már nem követték. A legbátrabbak beóvakodtak, majd kikiabáltak: „Elkéstünk!” Sziklai Sándor és Kiss Lajos már halottak voltak. Mint utóbb kiderült, Sziklai apósa fejét fejszével betörte, majd magával is végzett.
Néhány nap múlva Márity László is belehalt sérüléseibe. „Hál’Istennek, hogy meghalt, mert biztosan halálra gyötörték volna.”- mondta Szőnyi Gyula. Sziklai Sándor és Kiss Lajos halálát a budakeszi fiatalok nyakába varrták. Egy fénykép alapján, melyet egy rendőr készített, fogdosták össze a vádlottakat. Néhányukat halálra ítélték.
Szőnyi Gyula bokrokat ültetett háza ablakai elé, hogy attól kezdve rettegő felesége ne láthassa többé a szemközti házat. A festő bevallása szerint az asszony megtiltotta neki, hogy elmesélje azt, amit látott. Ha szóba került a téma, olyan lelkiállapotba került, hogy a férj maga is belátta, jobb, ha hallgat. Szőnyi Gyula felesége vallomásának hatása alatt készítette azt a képet, amely a haldokló férfi mellett zokogó fiatalasszonyt ábrázolja.


Vissza