Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


Főhadiszállásból információs pont

Gazdasági rovat > Budakeszi

2012-10-30


Az aradi vértanúk ünnepére megnyitotta kapuit a budakeszi Fő utcai Nagy Sándor József-ház, amely ezután idegenforgalmi információs pontként próbálja megtalálni a helyét. A tavaszi hadjárat idején, Budavár 1849. május 21-i visszafoglalása előtt Nagy Sándor József honvédtábornok főhadiszállása volt ez az apró budakeszi épület, melyet a városközpont rehabilitációra elnyert uniós pályázatnak köszönhetően hozott rendbe a város az idén.

A Görgey Artúr vezette honvéd hadsereg 1849. május 21-én foglalta vissza az ország fővárosát az osztrákoktól. Az I. hadtestet vezető Nagy Sándor József tábornok főhadiszállásaként szolgáló kis épületen 1898-ban Koller Antal és felesége, Frankhauser Mária emléktáblát emelt, melyet 1975. március 15-én a községi tanács a házzal együtt helyreállított, s azóta minden október 6-án itt emlékezik a helyi közösség az Aradon vértanúhalált halt, s a helyi önkormányzati fenntartású gimnáziumnak is nevet adó tábornokra és társaira.

Az épület hasznosítására számos elképzelés született, főleg helyi civil szervezetek részéről, de a bizalom és a pénz hiánya miatt az épület az utóbbi évekre méltatlanul rossz állapotba süllyedt. A 2010-ben nyertes uniós pályázat Budakeszi városközpontját érintő 728 millió forintos beruházásának részeként azonban megújult és az idén október elején a nagyközönség számára is megnyílt épület.

Az Erkel Ferenc Művelődési Központ tagintézményeként működő idegenforgalmi információs pontban Vadnai Anita egyelőre december 31-ig csütörtökön és pénteken 14 és 18 óra között, szombatonként 10 és 14 óra között várja az érdeklődőket, hogy Budakeszi természeti, kulturális, egyházi és turisztikai nevezetességeinek, vendéglátó helyeinek megtalálásában a rendelkezésére álló eszközökkel segítséget nyújtson.

Az épületben a Hadtörténeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárából kapott fénymásolatok felhasználásával a 48-as szabadságharc helyi vonatkozásait is kihangsúlyozó állandó kiállítás is megtekinthető, előzetes bejelentkezéssel Darkó Jernő történész idegenvezetésével. Rendhagyó történelemórákra kedden és csütörtökön délelőttönként várják nyugdíjas csoportok, iskolás osztályok, civil szervezetek jelentkezését - tájékoztatta lapunkat Tóthné Fajta Anita, a budakeszi művelődési központ vezetője. Attól sem zárkózott el, hogy megfelelő információ vagy szóróanyag esetén állandó vagy eseti kulturális rendezvényekről is tájékoztatást adjon.

Bejelentkezés a rendhagyó történelemórákra és a tárlatvezetésre: 06-23-451-161

Az intézmény honlapja: www.turizmus.budakeszi.hu

Koós Hutás Katalin

***

1849. május 21. | Budavár visszafoglalása
Szerző: Tarján M. Tamás  / Rubicon

1849. május 21-én ért véget Budavár ostroma, a Görgey Artúr vezette honvéd hadsereg ezen a napon foglalta vissza az ország ősi fővárosát. 

Miután április 26-án, Komárom mellett a honvédek megfutamították a Schlik és Haynau által vezetett osztrák főerőket, adva volt a kérdés, hogy az eredményes tavaszi hadjárat hogyan folytatódjon. Egyik lehetőségként az osztrák csapatok üldözése merült fel, de ezzel az előrenyomuló magyar csapatok számos kockázatot vállaltak volna, hiszen a korábban aratott győzelmek egyike sem volt megsemmisítő erejű. A másik lehetőség az ősi főváros, a Hentzi által védett Budavár visszafoglalása volt. Utóbbi nem ígérkezett nehéz feladatnak, hiszen a kor haditechnikájához mérten a budai védművek már elavultak, ráadásul a honvédek nyomasztó fölényben voltak a körülbelül 5000 fős osztrák védőkkel szemben. Buda visszafoglalását Kossuth Lajos politikai okokból – a nemzetközi visszhang és a közvéleményre gyakorolt hatás miatt – is szorgalmazta, így április 29-én a feldunai hadsereg nagy része megindult Buda felé.

A 31 000 fős magyar honvédsereg május 4-én érkezett meg a falak alá, ekkor Görgey egy fogoly osztrák tiszt révén üzenetet küldött Hentzi számára. A fővezér levelében egyfelől megadásra szólította fel a vár védőit, másrészt kérte a parancsnokot, hogy a küzdelmet a pesti oldal és a civil lakosság megkímélésével vívják meg. Hentzi válaszul tüzérségével bombázni kezdte a pesti rakparton álló klasszicista épületsort – és később a Víziváros épületeit is – mely az ostrom 17 napja alatt teljesen el is pusztult. Ez egyértelmű válasz volt, így a nyugati oldalon felállított magyar tüzérség is lőni kezdte a vár falait, és Kmety György még május 4-én kísérletet tett a vár ellátását biztosító vízvédmű lerombolására. Az ostrom első napjaiban bebizonyosodott, hogy elhúzódó küzdelemre kell számítani, egyrészt a védők kitartása, másrészt a tüzérség elégtelen rombolóereje miatt. Görgey néhány nap után Guyon Richárdtól kért ostromágyúkat, melyek május 16-tól kezdve a Nap-hegy felől folyamatosan lőtték a vár falait. 

A tüzérség eredményei nyomán a május 17-ről 18-ra virradó hajnalon felderítő századok megpróbálkoztak egy rohammal, de ezt a védők akkor még visszaverték, mivel a nyugati falakon ütött rés nem bizonyult még elegendőnek a bejutáshoz. Május 21-én hajnali három órakor aztán Görgey eredményes rohamot indított: az ágyúsor össztüze után Nagysándor József I. hadteste átjutott a falakon, miközben Aulich II. és Knézich III. hadteste északi és déli irányból támadta a kapukat. Miután a honvédsereg betört a Várba, maga Hentzi állt csapatai élére, szuronyrohamát azonban elsöpörték, Buda pedig Görgeyék kezére került. Az osztrák parancsnok helyettese, Alois von Alnoch megpróbálkozott még a Lánchíd felrobbantásával, de az aknák végül az ő életét oltották ki. A 17 napon át vívott ostrom során a magyar hadsereg katonái közül 368 fő esett el és mintegy 700-an sebesültek meg, ezzel szemben az osztrák védők vesztesége 710 fő volt, illetve fogságba esett további 4000 katona. 

Az 1849. május 21-i diadalmas budai bevonulás a szabadságharc egyik legdicsőbb pillanata volt, melyet ugyanakkor később számos történész és szakértő a helyzeti előny és az idő elpocsékolásaként értékelt. A fényes győzelmet egyébként később maga Görgey is egyik legnagyobb taktikai hibájának minősítette. Ebben az esetben felmerül a történelmietlen kérdés, hogy milyen egyéb célt tűzhetett volna maga elé a Magyarország területének nagy részét felszabadító honvédsereg. Másfelől ugyanakkor minden spekuláció haszontalan, ugyanis éppen Buda elfoglalásának napján találkozott Varsóban Ferenc József császár II. Miklós (ur. 1825-1855) orosz uralkodóval, hogy segítséget kérjen tőle a magyar szabadságharc leverésére. A Paszkievics herceg vezetésével hamarosan meginduló, 200 000 fős haderőt mozgósító intervenció olyan körülmény volt, mely a magyar tervektől függetlenül a császári hatalom javára döntötte el a küzdelem sorsát.


Vissza