Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


1956 lámpásai

Közélet

2004-11-01


(Részletek Gulyás Dénes október 23-án az Erkel Ferenc Művelődési Házban elmondott beszédéből)

„Mit mondhatnék a forradalomról, valami olyasmit, ami még nem hangzott el. Valami olyasmit, ami másképpen szól hozzánk, mint már szólt annyiszor. Ami nem arról beszél, hogyan is zajlott le, mi történt október 23.-án, milyen volt az a reményt keltő néhány nap addig, amíg el nem indultak az orosz tankok, amíg nem lőttek a tömegbe a Kossuth téren, és még annyi más utcán és téren szerte az országban.


Mit mondhatnék újat, ami nem forradalom első napjaiban érzett, - ahogy szüleim, nagyszüleim mesélték, - eufórikus örömről, várakozásról szól, vagy a segítségben való reménykedésről, azután a kiontott vérről, a félelemről, a fekete autók ajtócsapásának zajáról, - hogy utána hozzánk kopognak-e be, - majd az évtizedeken keresztül tartó suttogó beszédről, - hallottad mit mondott a Szabad Európa rádió… Nos hogyan lehet a forradalomról beszélni úgy, hogy ne emlékeznénk a rémtettekre, hogy elfelejtenénk a postacímet: Andrásy út 60. Főhajtással, szeretettel, köszönettel és gyásszal kell emlékeznünk a forradalmárokra, akiket elpusztított a szovjet és a magyar kommunista terror.”
És amikor „elindult a pokoli rombolás a fejekben,…Ahogyan a tábla fölött lógott a vörös csillag, Marx, Engels és Lenin képe, ahogy az utóbbiról azt tanultuk, hogy a jólétet, demokráciát, és az igazságot hozta el nekünk.
Ahogyan azt tanították, hogy a nagy Szovjetunió és a testvéri szocialista közösség a következő ötéves tervben hogyan szárnyalja túl az agresszor, rothadó nyugatot. Hogyan tanították, hogy 56-ban a belső ellenség, kiknek nem volt drága, szocializmusunk ügye, karöltve a külső ellenséggel kirobbantotta, az ellenforradalmat, sok kommunista testvérünket elpusztítva ezzel. Otthon azután új tudományomat elmeséltem, Anyám, pedig egy lapot tolt elém és azt mondta: olvasd, mert nem úgy történt, ahogy tanították. 56, egy szent forradalom volt….
„Én nem felejtem el, és meg nem bocsátom,
Hogy rabszolgává lett egész nemzetem!
A mindenségbe is belekiáltom
Bűnödet: Vádollak és ítélkezem!”
Az egyik első opera, amiben énekeltem Puccini Manonja volt. Abban van egy kis szerep, mellyel mikor először találkoztam pályám legelején, éreztem, hogy fontos a darab történetében. Õ a lámpagyújtogató. Még neve sincsen a darabban. Egyszerűen csak fényt, világosságot hoz.
Sok serény lámpa oltogató munkálkodik közöttünk. Fontos, hogy a lámpagyújtogatók legyenek többen. Akkor látni fogunk.
Gulyás Dénes
Liszt-díjas  operaénekes,
a FIDESZ Kulturális Tagozata
Pest Megyei területi Tanácsának elnöke,
a Pest Megyei 10. válaszókerület (Budajenő, Nagykovácsi, Páty, Perbál, Piliscsaba, Solymár, Budakeszi) FIDESZ csoportjának elnöke


Vissza