Milyenek MÉG a magyarok?
Könyvajánló > Zsámbék
2013-11-06
November 15-én megjelenik Lackfi János új könyve ínyenceknek, a Helikon Kiadó gondozásában. A nagysikerű, 16000 példányban elkelt első kötet után most kiderül, hogyan mondják meg a magyarok a tutit, akkor is, ha senki sem kíváncsi rá, élnek-e köztük aranyemberek, s miért vannak kiélezve az anyósukra?
Ízelítő a könyvből:A magyar ember eltöprengett, vajon miből tudható, hogy ő éppen magyar.
Abból, hogy vallja, borban az igazság, ezért pár pohár után az asztalt kezdi csapdosni, és kijelenti, hogy mindig neki van igaza. Vallja azt is, hogy sörben a békesség, ezért pár korsó után jóságosan kijelenti, hogy mindenkit szeret, és mindenkinek igaza van. A pálinkában ilyen elvont fogalmak nincsenek, azt inni kell, a többi majd kiderül.
Abból, hogy minden külföldinek kész elmagyarázni, nyelve agglutináló, mint a japán, vagyis kicsi darabkákból van összebütykölve az összes szó. A japánokkal egyébként abban is egyetért, hogy minden tisztességes ember először a vezetéknevét adja meg, s csak aztán a keresztnevét. Ez így logikus, nem tudni, miért nem értik a többiek!
Abból, hogy titkon büszke szitkozódási kultúrájára, és megszámolta már, hogy nevezetes "b" betűs szavunk különböző igekötőkkel felszerelve legalább kilencféle értelemmel bír.
Abból, hogy végtelen mennyiségben képes disznó vicceket, anyósvicceket, rendőrvicceket és zsidóvicceket mesélni.
Abból, hogy a tésztát édességnek tekinti, mákkal, dióval, lekvárral eszi, és ezzel idegrohamba kerget minden becsületes olaszt.
Abból, hogy hisz a szent Levesben, melyet az étkezés elején szolgálnak fel, a szent Savanyúságban, melyet a húsételhez szervíroznak, és a sajtról legfeljebb melegszendvics jut eszébe, semmiképp sem egy sajttál.
Abból, hogy míg az angol búcsúzás nélkül távozik, a magyar távozás nélkül búcsúzik.
Abból, hogy ajtóhoz érve előreengedi a hölgyeket, de bevág eléjük, ha kocsmába lép, hogy vadnyugati lovagiasságból saját testével fogja fel a repülő késeket.
Abból, hogy le és felsegíti a hölgyek kabátját akkor is, ha azok nem akarják.
Abból, hogy kötelességszerűen megjegyzi, magyar ember evés közben nem beszél. Mondja mindezt teli szájjal.
Abból, hogy mások egészségére kívánja a tüsszentést, pedig egy dán inkább bocsánatot kér miatta.
Abból, hogy nem tűri a böfögést, pedig a mongoloknál ez a háziak főztjének kötelező dicsérete.
Abból, hogy nyilvánosan orrot fúj, pedig ez Japánban súlyos illetlenség.
Abból, hogy rászól arra, aki szívja az orrát, vagy szemrehányóan zsebkendőt nyújt neki, és nem tűri az étellel való szörcsögést sem, pedig ezek Japánban vagy Kínában természetes dolgok.
Abból, hogy hegynek hívja a dombokat és tengernek legnagyobb tavát.
Abból, hogy kedvenc tejtermékei nevét sehogy sem tudja lefordítani nyugati nyelvekre. Nem, nem fromage blanc, nem is mascarpone, nem is cottage cheese, hanem tejföl. Értik? Meg tejszín meg túró meg Rudi.
***
Lackfi Jánossal a könyvről, terveiről és a családi kreativitásról beszélgettünk.
- Azok a nyelvünkkel és gondolkodásmódunkkal kapcsolatos összefüggések, amelyeket százával sorol fel a könyvében, szinte mindegyik ismerősként köszön vissza az emlékeim legmélyéről, de magamtól jó, ha egy tucat az eszembe jutna. Önnek ez hogyan sikerül ilyen mennyiségben? Mekkora munka áll e mögött?
- Mondhatni egy élet munkája, de persze úgy értve, ahogy mindannyiunkat naponta foglalkoztatnak magyarságunkkal kapcsolatos kérdések. Erre rákényszerítenek munkák, a közélet viharai, a baráti viták. Amikor például Franciaországban számos alkalommal felléptünk a Kaláka együttessel és kommentáltam a műsorukat, nem tudtam például még, hogy erről valaha könyvet írok. Aztán amikor nekiültem, hogy megírjam az eddig 16000 példányban elkelt előző kötetet, a Milyenek a magyarok?-at, mintegy felszikrázott az a sok apró, egymástól független sztori, amit hallottam. A második kötet, a most megjelenő Milyenek MÉG a magyarok?, mely alcíme szerint "ínyenceknek" szól, úgy jött létre, hogy rengeteg olvasó mondta: "hú, ezt hallgassa meg, van egy történetem". Az összesen legalább tizenhatezer történet... Neki is álltam, hogy írjak a tujázásról, a tündibündi nyelvről, széthúzásról, vesztes csatákról, no meg a balsorsról, ami régen tép, és amit azért sokszor mi hozunk össze magunknak. Mindezt úgy, hogy sok külföldi példa is szerepel a könyvben. Izgalmas, hogyan lát minket egy svéd, egy angol, egy szerb vagy egy román ember. Egész másként, mint ahogy hisszük. Ja, és aki érti a tréfát, de nem bírja, az ne keresse a könyvet, mert megbánja... Szerencsére a magyarok többségére ez nem jellemző.
- Mivel foglalkozik mostanában és mik a tervei? Milyen helyszínek, rendezvények, rádió- vagy tvműsorok vannak napirenden, amelyek segítségével nyomon tudjuk követni a tevékenységét?
- Honlapomon és írói Facebook-oldalamon nyomon követhető, hogy merre járok, elég sokat vagyok vidéken, Debrecen környékén, Szerencsen, Szolnokon, Perkátán lépek fel gyerekek, fiatalok vagy felnőttek előtt. Folytatódik a több mint húszéves Lyukasóra műsor is a Duna Tv-n, ennek műsorvezetője vagyok. Sőt, Lyukasóra Klub-esteket is rendezünk a tévédobozból "kimászva", a MOM kulturális központban. A Marczibányi téri művházban pedig folytatódnak jó hangulatú, hétfő esti Kreatív Írás foglalkozásaim, a gimnazista-felnőtt korosztállyal írunk prózát-verset hétről-hétre.
- Van-e újabb könyv, amin dolgozik?
Mindig van több is, amelyek párhuzamosan készülgetnek. Dolgozom egy regényen, melyenek befejezését jövőre tervezem. Részben Brüsszelben, részben Budapesten, részben egy dunaparti kistelepülésen játszódik, lesz benne szerelem, bűnügy, magyarság-kérdés, művészet, mindenféle. Persze a gyerekekről sem feledkezem el, a budakeszi Betűtészta kiadónál tavasszal egy ovis-kosztos verseskötettel rukkolok elő, melyben szó esik tejbegrízről, ivóléról, nudliról, rántotthúsról, tojáslevesről, paradicsomos káposztáról és más efféle gyönyörökről.
- Családtagjaitól, gyerekeitől sem áll távol a kreativitás.
- Simon fiam is kreatív, de más területen, villamosmérnöknek tanul a Kandón. Margit lányom most érettségizik a Prohászkában, orvosnak készül, de nemrég kiállítása is nyílt rajzaiból Budakeszin, és országos Ottlik-versenyt nyertek az osztálytársaival. Johannát a divattervezés érdekli, Dorottya nagy erőkkel röplabdázik az MTK színeiben, Ágnes pedig gyönyörűen zongorázik. És persze ne felejtsük ki feleségemet, Julit, aki elképesztően szép bútorfestményeket készít.
Koós Hutás Katalin
Portréfotó:Fejér János
Kapcsolódó cikkeink:
Prima-díjas orosz István, Lackfi János és Darnyi Tamás - 2013-09-02
Milyenek a magyarok? - 2012-12-17
Tanulható a szófaragás és a kreatív írás - 2012-09-18
Lackfi János különdíjat kapott - 2011-09-14
Lackfi János lett a legjobb meseíró - 2010-05-20
Svédcsavar Zsámbékon - 2009-02-14
