Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


80 éves Juhász István

Múltunk tanúi > Budakeszi

2006-10-01


A 1956-os forradalom ötvenedik évfordulója kapcsán a napokban a nyolcvanadik születésnapját ünneplő Juhász István – Pista bácsi osztotta meg velünk emlékeit a forradalomról, és a Kisgazdapárt legújabb kori történetéről.

Dévaványán születtem 1926-ban, és 13 éves koromig éltünk ott a szüleimmel. Iskolába is ott jártam, ahol tanáraimtól megtanultam az emberi tisztesség és méltóság alapjait. Ezután költöztünk Ecsegfalvára. Szakmám szerint asztalos vagyok, 1954-ben kaptam iparengedélyt. Akkoriban nem szerették a „maszekokat” – a kollektivizálás korában gyűlölték az önálló embereket. Megjegyzem, ez ma is így van, a vállalkozókat, gazdákat ellehetetlenítik. Életem egyik nagy fordulópontja 1944 őszén volt. Mint munkaszolgálatos levente, beléphettem volna az SS-be, de én nem akartam, így 1944. október 10-én megszöktem. Statárium volt érvényben, azaz ha elkapnak, ott rögtön agyonlőnek, mint szökevényt. Végül a Tisza mellett, Tiszasülynél elfogtak. A három katona bekísért egy házba, reggelre azonban eltűntek. Ekkor nagyon zavaros volt a helyzet, éppen akkor mondott le Horthy, és lépett a helyére Szálasi. Zavar volt a katonák között is. Október 20-án értem haza a falumba, zuhogó esőben, hátamon ruhaként egy zsákvászonnal. Akkor már két hete ott voltak az oroszok. Az első orosz, akit megláttam, fent hortyogott egy szalmakazal tetején.

    Hogyan zajlottak az 56’-os események Ecsegfalván?

    A forradalom hírét már aznap, 23-án hallottuk, a rádióban hallgattuk a híreket. Mindenki örült ennek a fordulatnak, még egy táviratot is szövegeztünk az egyetemistáknak, amiben megköszöntük nekik, hogy kiharcolták nekünk a forradalmat. A faluban egyébként nem történt semmilyen atrocitás. Forradalmi tanácsot is választottunk, engem megválasztottak járási küldöttnek. Itt felolvastam egy versemet, „Féreg” címmel – a kommunizmusról írtam. Ennek utolsó két sora így hangzott: „A saját mérgedtől pusztulsz el, De minket nem öl meg”. Ebből később nagy bajom lett. 1957. januárjában kijöttek pufajkások, a verset keresték, meg is találták, mert annyira megvertek, hogy odaadtam nekik. Persze volt belőle másik példány is. Végül április elsején hajnalban elvittek engem is, 4-5 másik emberrel együtt a faluból. A szomszédos Dévaványáról már jóval többeket, mert ott ledöntötték a szovjet emlékművet. A börtönben „szobrászok”-nak hívtuk őket. Először Szeghalomra vittek bennünket. Három hétig majdnem minden nap megvertek bennünket a nyomozók. Onnan Békéscsabára vittek a börtönbe. Május végén szabadultam. A börtönben velem volt a dévaványai főorvos is, akit az ottani forradalmi tanács elnökének választottak az emberek azért, mert nagyon szerették. Ezt az orvost annyit verték, hogy rossz állapota miatt hamarabb kiengedték, mint engem. Miután kiszabadultam, meglátogattam, ő pedig két hét múlva meghalt.

    Mit akartak, hogy bevalljon?

    Azt kellett volna vallanom, hogy katolikus pap írta a verset, akkor elengedtek volna. De nem mondtam, nem is engedtek el.

    Hogyan került Budakeszire?

    Egyrészt a feleségem szülei elköltöztek Izbégre, Szentendre mellé, ő pedig annyira vágyott utánuk, hogy megígértem neki, hogy utánuk jövünk. Nekem is kevés volt a munkám, tehát nem politikai okokból jöttünk el. Mindenképpen Budapest mellé szerettem volna költözni, így választottuk ki Budakeszit. 1964 karácsonyán jöttem ide végleg. Iparengedélyt csak Pátyra kaptam, nem nézték jó szemmel, hogy ideérkeztem. Később, miután megkaptam az engedély ide is, jöttek utánam az ügyfeleim.

    Voltak más politikai szerepvállalásai az eddig elmondottakon kívül?

    Soha nem voltam párttag. Magyar hazafi vagyok, de nem vagyok nacionalista, ez nagy különbség. 1945-46-ban már ifjúsági vezető voltam Ecsegfalván, mindig is a kisgazdák álltak hozzám közel. Aztán félreállítottak engem is, mert jött a kommunista MADISZ. 1991-ben beléptem a Kisgazdapártba. Eljártam a gyűlésekre, jóban voltam Borz Miklóssal, aki parlamenti képviselő, a honvédelmi bizottság elnöke volt. Engem helyi elnöknek választottak meg 1991-ben. Akkoriban 40-60 kisgazda párttag volt itt helyben, aktív volt a csoport. A párt romlása ott kezdődött, mikor Torgyán József 1995-96 körül elkezdte felvenni a volt MSZMP-seket is tagnak, például a Szabadi Béla is ekkor került a képbe. G. Nagyné Maczó Ágnes mondta is neki, miért veszi fel ezt az embert, aki Moszkvában tanult, és be akart lépni még a szovjet kommunista pártba is? Emiatt neki mennie kellett, a Szabadi meg maradt. Aztán megválasztottak a Pest megyei ellenőrző bizottságba, ahol sok disznóságot láttam, de nem tudtam ellene érdemben tenni. 1997-ben ezért lemondtam erről a tisztségről, itt helyben még egy ideig aktív maradtam. 2002-ben aztán a Kisgazdapárt egy százalékot sem ért el – ide jutott a párt a beépített téglák miatt.
Ezen kívül a 11 éve alakult Kárpátaljai szövetségben vettem részt aktívan, rendezvényeket és gyűjtéseket szerveztünk, majdnem minden évben elutaztunk Kárpátaljára, és segítettük az ottaniakat.

Gábriel Győző
fotó: Juhász István 1956-ban

Vissza