.

2019. December 9. Monday, Natália napja van. Tizenháromezer példányos, ingyenes regionális havi lap, heti hírlevél és napi frissítésű honlap
Kereső
 
Iránytű Heti Hírek

Galéria

Belépés a fórumba


Lelbach János nyugdíjas földbirtokos

Budakeszi > Kultúra
2007-01-28
1981 olvasás

Január 19-én súlyos betegséget követően, életének 78. évében meghalt Lelbach János, a kiváló magyar színésznő, Mezei Mária Budakeszin élő özvegye. Temetése január 26-án 11 órakor volt a budakeszi temetőben. Lelbach Jánosra Szigethy Gábor rendező emlékezik.

Amikor megszületett – így mesélte –, édesapja kivágatott sok tucat öreg fenyőfát, és kastélya udvarán a forgácsillatú friss gerendákból építtetett keresztelőkápolnát a család boldogan várt örökösének. Dajka, nevelőnő, mindenféle személyzet vigyázta, őrizte, dédelgette az ifjú Lelbach Jánost, anyai szeretet óvta a széltől is. Tíz éves korától a sárospataki angol internátusban tanult, kamaszkorában lett szerelmes a nála húsz évvel idősebb, ünnepelt filmcsillagba, Mezei Máriába.
 Mindannyiunk életét szétzilálta a háború, Lelbach Jánosét is. Családja szétszóródott Európában, ő itthon maradt. Érettségi után egyetemre járt, de a fordulat éve után, mint osztályidegent, a tanulástól örökre eltiltották a kommunisták. Egyetem helyett három évig katona, de mert megbízhatatlan elem, fegyveres szolgálat helyett munkaszolgálatosként robotol.
 Ifjú emberként az utcán szólította meg Mezei Máriát. Értse meg, azért születtem, hogy Magára vigyázzak, hiszen három éves gyerek – tizennyolc éves korában Lelbach János így vallott szerelmet Mezei Máriának. „Hét évig mint egy hűséges szép nagy kutya kísért” – írta évtizedekkel később Vallomástöredékeiben a színésznő. Aztán három évi próbaházasság után, 1958. március 8-án összeházasodtak. Lelbach János állta a szavát: amíg Mezei Mária élt, vigyázta, őrizte, dédelgette őt. Tolmács, testőr, sofőr, házimunkás, ügyintéző – és legfőképpen szerető társ volt mellette, a sziklaszilárd pont Mezei Mária életében. Túl kellett élni a kommünt – mondogatta fanyar humorral felesége halála után atyai jóbarátom, aki negyven évig egy munkahelyen dolgozott, néha tisztviselő volt, néha ügyintéző, néha tolmács, néha fizikai munkás. Nappal dolgozott, este, éjszaka őrizte Mezei Máriát.
 Szolgálatban telt el az élete.
 1956. október 23-án este hazakísérte Budakeszire a forradalmi lázban égő színésznőt, útközben pezsgőt vásároltak, boldogan koccintottak és az utolsó autóbusszal indult vissza János Budapestre. Reggel – már tankok dübörögtek lakása előtt a Margit körúton – Budáról Budakeszire gyalogolt, aztán vissza a városba kenyérért, hírekért, s megint vissza Budakeszire.
 Önként, boldogan vállalt feladata volt: történhetett bármi a világban, ő a széltől is óvta Mezei Máriát.
 A hatvanas évek elején Mária késő esténként az Anna presszóban lépett fel. János minden este ott ült a háttérben, s éjjel két óra körül – akkor már nem autóbuszon, hanem saját öreg autójukon – indultak haza Budakeszire. Egyik este zárórakor az üzletvezetőnő egy búcsúpohárra invitálta a házaspárt, merthogy másnap bezár az üzlet, tataroznak. Peregtek a percek, ürültek a poharak, hajnalodott, négy óra tájban indult hazafelé Mária és János. Az üzletvezetőnő az órájára nézett, és úgy döntött: hat órakor jönnek a mesterek, addig már nem érdemes hazamennie, ledőlt egy pamlagra az irodában. Hat órakor csöngetésre riadt, ajtót nyitott, ott állt, kezében egy nagy láda, Lelbach János.
 – Mi történt, János, itt felejtettek valamit? – kérdezte meglepetten.
 – Nem. Én vagyok a tapétás – válaszolta János.
Mint megtűrt osztályidegen robotolt a szocializmusban. Magánéletében művelt úriember, Mezei Mária férje, társa, szolgálattévő mindenese.
 Névjegyének tanúsága szerint címe, rangja: nyugdíjas földbirtokos.
 Értékromboló évtizedekben Mezei Mária Isten küldte vályogvárában, Budakeszi otthonukban őrizték a múlt értékeit. Kultúrát, magyarságot, emberséget, szellemiséget.
 Mezei Mária otthona színháztörténeti múzeum. Felesége halála után Lelbach János erkölcsi feladatának tartotta megőrizni a régi tárgyakat, színházi fotókat, kéziratokat, a magyar múlt kincseket érő ereklyéit. Szervezett, intézkedett, végrendelkezett. Mire mindent elrendezett, elfáradt.
 Az értékes örökség őrzését, a felelősséget és a feladatot Budakeszi polgáraira és barátaira bízta.
 Amikor temettük, sütött a nap: Mezei Mária földi életében kalandos sorsú társával, Lelbach Jánossal mosolygott ránk – most már együtt, örökre.
          Szigethy Gábor

A Mezei Mária házat 2000-ben Lelbach János a budakeszi önkormányzatra hagyta, hogy örökre múzeum maradjon a nagy színésznő emlékére.

A szertartásról készült fotók megtekinthetők Képgalériánkban

Kapcsolódó cikkek

Nyomtatható verzió

Vissza | A lap tetejére

     
     

www.budakornyekiiranytu.hu 

Made by EG-LOGIC