Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


Székesfehérváron temették Siklósi Gyulát

Közélet > Budakeszi

2017-03-16


A Béla úti temetőben március 7-én kísérték utolsó útjára a város díszpolgárát, dr. Siklósi Gyula régészprofesszort. Cser-Palkovics András polgármester beszédében kiemelte: sváb szülők gyerekeként is őszintén vallotta magyarságát. Évtizedeken át kutatta, dokumentálta Székesfehérvár múltját.

A 2017. február 16-án elhunyt Siklósi Gyula 1949-ben született Budapesten, pedagógus családban. 1977-ben végzett az ELTE történelem–régészet szakán. Kiválóan beszélt németül. 1976 októberétől a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének tudományos segéd-munkatársa, majd munkatársa, később főmunkatársa volt. 1984-ben egyetemi doktori címet, 1994-ben kandidátusi fokozatot szerzett.

Már másodévesen ásatásvezető-helyettes volt Siklóson. Egyetemista kora óta részt vett Gerevich László pilisszentkereszti ásatásán, sokat dolgozott a Budapesti Történeti Múzeum városi feltárásain. Kerekegyházán Hercegegyházát ő tárta fel. Életének egy részét Körmenden töltötte, itt is a középkori település állt érdeklődése homlokterében.

Munkássága 1978-tól összefonódott a középkori Székesfehérvár kutatásával, a város középkori topográfiáját igyekezett minél részletesebben megrajzolni, számos új eredmény, publikáció fűződik a nevéhez. Számtalan fehérvári ásatás vezetője volt, a középkori Fehérvár történetének legelismertebb szakembere: először a Johannita-kolostort hozta felszínre a Sziget utcánál, azután a Koch László utcában az okmányiroda alatti észak-nyugati rondella, olasz bástya következett. A Belvárosban feltárta és azonosította a korai királyi várat, ami a mai bazilika helyén és mellett állt. A várfal mellett egykor futott egy párhuzamos fal is, a királyi palota fala. De volt egy másik királyi vár is, melyet a tatárjárás után IV. Béla építtetett, s az új Budai kapuval együtt készült el az új királyi palota is. Ez a Basa utca-Fő utca-Bástya utca-Országzászló tér által határolt területen volt. Tőle tudjuk, hogy a középkori királyi székváros Londonhoz, Párizshoz mérhető jelentőségű volt, ahol egykor a koronázási jelvényeket, az országzászlókat, a kincstárat őrizték. A fehérvári bazilika pedig nem csupán a királyok nyughelye, hanem a koronázások színtere is volt. Feltárásainak hatalmas dokumentációját egy ötkötetes építészeti és történeti kronológiába próbálta rendezni. 2012-ben Székesfehérvár díszpolgári címet adományozott neki.

Ugyanakkor lakóhelyéhez, Budakeszihez is szoros szálak kötötték, gyakorló régészként és lelkes lokálpatriótaként szívesen foglalkozott a város történetével és építészetével. Budakeszi háza építésekor, 1976-77-ben egy honfoglalás kori temetőre bukkant, ahol négy év alatt 49 sírt sikerült feltárni. Alapítótagja volt a budakeszi Szépítő Egyesületnek, s id. Gräfl Jánossal együtt kezdeményezője a budakeszi kálvária felújításának. A jelenleg a plébániatemplom főlépcsője mellett álló Nepomuki Szent János szobrot ő mentette meg a teljes pusztulástól. Alapítványt hozott létre az 1100 éves Budakeszi műemlékeiért, melynek keretében pl. felújíttatta a Gábor Áron utcai ülő Krisztust. Felmérte Budakeszi városmagjában a védendő épületeket, s lobbizott a budakeszi pincesor védendővé tétele érdekében is. A plébániatemplom körüli, Árpád-kori eredetű romkertet ő tárta fel az ezredfordulón. A Budakeszi Szépítő Egyesület kiadásában 2002-ben megjelent, A budakeszi temető című, magyar és német nyelvű képes tanulmánya ma is kapható a Budakeszi Kultúra Alapítvány gondozásában megjelenő Budakeszi Panoráma-sorozatban. 1991-ben Budakesziért emlékérmet kapott. Temetésén Budakesziről a családján kívül Szemereki Zoltán, Budakeszi rendszerváltó (1990-2002) polgármestere, Hidas Mátyás, a Budakeszi Szépítő Egyesület elnöke és Ilyés István szobrászművész vettek részt.

Meggyőződéséhez ragaszkodó ember volt, egyben önzetlen, jó humorú  barátja mindazoknak, akiket a bizalmába fogadott. Halála előtt dolgozott egy tanulmányon, amiben tudományos összefoglalót adott nézeteiről, Az utolsó szó jogán címmel.

Siklósi Gyula nemcsak régész volt. Avatott idegenvezetőként is népszerűsítette Magyarország kulturális értékeit és adta át tudását az ide látogatóknak, számos magyar-német nyelvű kiadványt is írt ebben a témában. 2009-ben vonult nyugdíjba, azonban élete végéig tevékeny maradt. Munkásságát 2014-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével ismerték el.

Koós Hutás Katalin

frissítve 2017.03.17.11.30

Vissza