Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


A magyar Shakespeare

Kultúra

2005-05-01


„I'm the hungarian Shakespeare” – válaszolta Wass Albert 1945-ben az őt őrültnek néző, és ezért kilétét firtató amerikai katonák kérdésére, miközben egy farönkön ülve verseit gépelte a bajor erdőségben. 2005. március 24-én, a negyedik alkalommal megrendezett polgári teaesten a Művelődési Házban az író halálának hetedik évfordulója alkalmából beszélgettek Gábor Emese szobrászművész, az író-költő első szobrának elkészítője, Hargitai Lajos, az író egykori munkatársa és barátja, Molnár Györgyi, az író életművével foglalkozó tanár és Ferenczi Csongor színművész.



Wass Albert 1908-ban született. Gyermekkorának meghatározó élménye a kisebbségi lét, hiszen Erdélyt az első világháború után, 1920-ban Romániához csatolták. Tanulmányait külföldön is folytatta, Hochenheimben és a Sorbonne-on is tanult, ahol többek között a híres francia építész Le Corbusier is a tanára volt. Végül kertépítő mérnöki diplomát szerzett. A második világháború után családjával az Egyesült Államokba emigrált, ahol haláláig tanárként dolgozott, és emellett a magyarság tragédiájának külföld elé tárásával foglalkozott. Ekkor, a hatvanas években írta legjelentősebb műveit.

Gábor Emese szobrai Debrecen-Pallagon, az író egykori iskolájában, és Budapesten, a Magyarok Házában találhatóak. Debrecenben az író fiatalkori féldomborművét, Budapesten időskori portréját mintázta meg. Az író legnépszerűbb verseit (Üzenet haza, A kő marad, Emlékezés egy régi márciusra) Ferenczi Csongor tolmácsolta. A nagy átéléssel előadott művek méltán arattak közönségsikert.

A legérdekesebb adalékokat Hargitai Lajos, az író egykori munkatársa és barátja adta az életmű pontosabb megértéséhez. Annak idején Clevelandben, a legnépesebb magyar kolónia körében is a többség passzívan állt az íróhoz és az általa felvetett problémákhoz. Igaznak bizonyult az író azon megállapítása, hogy a magyarok egyénileg sokra képesek, de nem képesek összefogni. Hargitai elmondta azt is, milyen nagy anyagi erőfeszítéssel és hosszú évek munkájával kiadták angolul Magyarország történetét, mivel Amerikában addig csak a román, cseh, osztrák történészek munkái voltak megtalálhatóak a közkönyvtárakban, amelyek az eseményeket a saját országuk szemszögükből ábrázolták, egyoldalúan eltorzítva azokat. A Hargitai és más magyarok által írt műveket a legtöbb helyen bevették a könyvtárak, de előfordult olyan eset is, hogy elolvasás után visszautasították, mondván „akkor az egész polcot ki kellene üríteni”, annyira más van ezekben a könyvekben. Hargitai nem hisz az író 1998-es halálát öngyilkosságnak beállító verzióban, mivel viselkedésében, megnyilatkozásaiban pedig semmi nem utalt arra, hogy végezni akart volna magával, halála után pedig gyanúsan gyorsan temették el.

Gábriel Győző


Vissza