Budakesziek a gyergyóalfalui freskók feltárását támogatók között
Kultúra > Budakeszi
2007-06-08
A közel nyolcszáz éves gyergyóalfalui templom XVIII. századi freskóinak történetéről a település múltját és hagyományait legjobban ismerő Fülöp Sándor nyugdíjas agrármérnököt kérdeztük. Április elsején Budakeszin is jótékonysági koncert keretében adakoztak a restaurálás terheinek könnyítése érdekében a Budakörnyéki Székely Kör szervezésében.
A tizennégy darab XVIII. századi freskó történetéről a gyergyóalfalvi Fülöp Sándort, a kántortanítóból lett agrármérnököt, községi tanácsost kérdeztük, aki 1974-től nyugdíjazásáig az Agráripari Tanács főmérnöke volt. A helytörténeti kutatásnak elkötelezett 80 esztendős lokálpatrióta foglalta össze a Gyergyóalfalu a történelem sodrában című monográfiában a falu egyháztörténetét. De írt már könyvet a gyergyóalfalui erdőgazdálkodás történetéről is, ahol eddig kevésbé ismert adatokat közöl a helyi iparvasútról, a fakitermelés és rönkszállítás technikájáról, a tutajozásról, a közbirtokosságról és az erdőpanamákról.
A közel 800 éves gyergyóalfalui templom a Gyergyói-medence legrégibb, a Kárpát-medence legkeletibb románkori építésű temploma. A torony alján levő felirat szerint 1213-ban épült román stílusban, Szent Simon, Szent Júdás Tádé apostolok és Szent Margit szűz és vértanú tiszteletére, melyet a toronyalatti díszes és nagyméretű félköríves ajtókeret bizonyít. A templomot története folyamán tatár, török, osztrák, labanc, vagy saját vére többször lerombolta, természeti csapások tették tönkre vagy szűknek bizonyult, s mindezekért többször újra kellett építeni, bővíteni. Az újjáépítésekor az akkori korízlésnek megfelelően mindig más és más építészeti stílusba újult meg. A XV. századból való gótikus átépítés építészeti maradványainak jelentős része jelenleg a csíkszeredai múzeumban található. A barokk, copf stílusban az átépítés 1766 és 1773 között történt. 1766-ban Bálintfy Gergely, Farkaslakán született pap idején kezdődött. 1786. Szentháromság vasárnapján szentelte újra a templomot Batthyány Ignác erdélyi püspök.
A freskókról nem tudni pontosan, mikor festették őket, de bizonyosan nem 1786 előtt, mert addigra a templom egész mennyezetét átépítették. Írásos emlék nem maradt fenn, mert az irataikat az évszázadok alatt elviselt támadásoktól nem mindig sikerült megvédeniük. Így 1707-ben, amikor Mária Terézia ezredesei büntetőhadjáratot vezettek a gyergyóiak ellen - a Rákóczi-szabadságharcban a hetvenhét alfalvi vett részt -, templomukat és a plébániát is felégették, így egyházi irattáruk 1707-ben teljes egészében megsemmisült. De nem sikerült megvédeni irattárukat 1916. augusztus vége és szeptember eleje között sem a betörő román seregek elől, és 1944-ben sem az orosz „felszabadító” hadsereg elől.
Egy okirat mindenesetre maradt, amely azt bizonyítja, hogy 1786-ban az akkori plébános 400 rénus forintot fizetett ki egy képírónak. Ez nagy pénz volt akkoriban: Mária Terézia 800 Ft-ot adott a templomépítésre ugyanúgy, mint ahogy egy alfaluból elszármazott Balázs Ferenc ebesfalvi kántor, aki szintén 800 Ft-tal segítette a templom építését.
A freskók 1958-ig megvoltak, bár nagyon leromlott állapotban, hiszen addig a templomban gyertyával világítottak, s a képek nagyon bekormozódtak. A templomot közben többször kimeszelték, de a falfestményekhez nem nyúltak. 1958-ban azonban lemeszelték a freskókat is, hogy új képeket fessenek helyettük. Majd 1992-ben művész emberek úgy találták, hogy az újabban festett képek értéktelenek, s akkor jött az ötlet, hogy feltárják újra az akkor már 230 éves, régi falfestéseket.
A munkálatokat a székelyudvarhelyi Maszelka János és a szárhegyi Czimbalmos Attila festő-restaurátorok – mindketten a Magyar Restaurátorkamara munkatársai – végezték. A 6000 lejes (közel félmillió forint) munkára a helybéliek is gyűjtöttek, de a gyergyóalfalvi származású, Budakeszin élő Bege Attila, a Budakörnyéki Székely Kör elnöke is jótékonysági előadásokat szervezett Budaörsön és Budakeszin, nálunk éppen a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes fellépésével.
Az idei pünkösd előtti első áldozásra el is készült mind a tizennégy freskó. A templom belső felújítása tovább folytatódik, hogy 2013-ban fennállásának 800. évfordulóját méltó formában ünnepelhesse.
Fülöp Sándortól azt is megtudtuk, hogy Gyergyóalfalu számos nagy embert mondhat magáénak: többek között ennek a templomnak volt a papja István hitvédő pap is, a csíksomlyói pünkösdi zarándoklat elindítója, akinek a vezetésével 1567-ben Pünkösd szombatján Csík és Gyergyó népe a Tolvajos tetőn megállapította és legyőzte János Zsigmond seregét, aki erőszakkal akarta rájuk kényszeríteni az új hitet. Ennek emlékét őrzi az a díszes emlékkereszt is, amelyet még 1878-ban szintén az alfalviak emeltek a Kissomlyón a kápolna mellett ezzel az idézettel: Isten tarts meg minket őseink szent hitében és erényeiben. István pap emlékére a millennium évében Szentháromság vasárnapján a gyergyóalfaluiak bronzszobrot állítottak a templom előtti téren örök üzenetként az utódoknak: „ha meg akartok maradni, az ősi hitre vigyázzatok, a szülőföldhöz, annak kitaposott útjaihoz ragaszkodjatok…”
Koós Hutás Katalin
Képek a felújított freskókról megtekinthetők itt!
