Úrnapja a Corpus Christi ünnepe
Kultúra > Budakeszi
2007-06-10

Története a XIII. század elejéig nyúlik vissza. Szent Júlia, lüttichi apáca magányos imái közben mindig ugyanazt a átomást látta: a fényes teliholdat megtört sugarakkal. Isteni látomásában azt a magyarázatot kapta, hogy a fénylő hold az egyházat szimbolizálja, a megtört sugár pedig egy ünnepnek a hiányát. Az ünnep tárgya az Oltáriszentség, az Úr Teste és Vére. A fiatal apácából 1230-ban priornő lett és felfedte látomásainak titkát Pantaleon Jakab püspöknek, a későbbi IV Orbán pápának, aki már az egyház fejeként 1264-ben megerősítette az ünnepet, V. Kelemen pápa pedig 1311-ben az egész világra kiterjesztette, kötelező ünneppé tette. Az ünnep még az 1200-as évek végén megjelent Magyarországon és a reformáció előtti időszak legnagyobb ünnepeinek egyike lett szinte karneváli pompával, külsőségekkel megtartott népünnepély.
A körmenet a körüljárt terület isteni védelmének biztosítására törekszik, célja a termés bőségének biztosítása, Isten kiengesztelése és kérése, hogy minden bajt és betegséget tartson távol a közösségtől. A körmenettel a résztvevők Istent és az Oltáriszentségben megjelenő Jézust dicsőítik és kifejezik a katolikus egyházhoz való tartozásukat. A körmenet az ünnep leglátványosabb része: a szentmise után meghatározott rend szerint indultak az Oltáriszentséget kísérve a falu négy pontján felállított sátoroltárhoz. A körmenet elején az abban az évben elsőáldozott leányok kosarakból virágszirmot szórtak. A virágoknak és füveknek, amelyet a Szentség elé szórnak, nagy szerepük jut a gyógyításban, az állati szaporaság varázslásában, a növényi élősdiek üldözésében. Az így megáldott ágakat, virágokat nagy tisztelet övezi, a lakásbeli szentképekre kerül oltalmazó célzattal. Õrzik ezeket a hívek otthonaikban különféle betegségek távoltartására, továbbá villámcsapás, tűzvész ellen is. Körmenet után ki-ki hazavisz belőle csakúgy, mint a sátrak virágaiból, s zöldjéből.
Képriport