Magyarfalusi napok Moldvában a Kontáros együttessel
Kultúra > Perbál
2007-10-10

Ismét kint járt a Kontáros együttes Csángó-földön. Ezúttal tánctanárunk, Gyurka Fábián szülőfalujába, Magyarfaluba látogattunk, az ottani falunapokra. A zenekarral tartott még sok barátunk: táncosok, népzenekedvelők.
A több mint húszórás út alatt erőst elfáradtunk, de a megérkezéskor már várt a meleg cibere leves Fábiánéknál. Másnap aztán hajnalban vágtuk a külön a mi kedvünkért vásárolt malacot, melyből estére a roskadásig megterített asztalnál vacsoráltunk.
Úgy hiszem, a csángók vendégszeretetét nem kell bemutatnom, különösen, ha ételről van szó. Minden reggel, délben és este vártak minket a finomabbnál finomabb csángó ételek, melyeket Fábián édesanyja, néni Roza és a húgai készítettek. Esténként muzsikáltunk és táncoltunk. Ellátogattunk Fábián nagybátyjához, Tálász Anti bácsihoz, a falu sültüséhez (furulyásához) is, akivel szintén együtt muzsikáltunk. Bácsi Anti mindenkinek a kezébe nyomta a furulyáját, hogy ’siringesse csak meg’, s ezután rendszerint tiszteltük meg egymást a jóféle pálinkával.
Egyik nap átvándoroltunk a szomszéd faluba, Lábnyikba, mely öt óra járásnyira volt Magyarfalutól. Rendesen kifáradtunk az úton, de azért este még muzsikáltunk és táncoltunk.
Bejártuk a környéket, s részt vettünk egy helyi lagzin, ahol az idősek úgyanúgy ropták hajnalig, mint a fiatalok. Eztán következett a nagy falusi bál a helyi kultúrház udvarán. Eljött hozzánk a rekecsini táborból az öreg göstyéni hegedűvirtuóz Manache Aurél bácsi, akivel együtt muzsikáltunk éjszakába nyúlóan. Örültünk, hogy rengeteg gyermek és fiatal eljött és közösen mulathattunk, táncolhattunk. A következő nap elbúcsúztunk, s elindultunk hazafelé, útravalónak a finom ’lángosval’ (fánkkal), amit néni Roza sütött nekünk. Induláskor Fábián édesapja, bácsi Rafi lánysofőrünket látván megrázta fejét: ’cinka viszi a maschint?’ (leányka vezeti az autót?). Hazafelé betértünk gyimesi zenész barátainkhoz Középlokra, s ott töltöttünk egy éjszakát. Utunkon sok szép vidéket megnéztünk, s még egyet éjszakáztunk a Székelykő tövében fekvő Torockón, aztán egyenest jöttünk haza Magyarországra.
Fejér Simon