Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


Szemereki Zoltán búcsúbeszéde dr. Németh Lászl plébános temetésén

Múltunk tanúi > Budakeszi

2007-11-20




Hálát adunk Jézus Krisztus Jó Vitézéért
Dr.  Németh László plébános úr búcsúztatása
Budakeszi
2007. november 27.

Nagy Gáspár plébános úr hat évtizedes szolgálatára írt versének utolsó versszaka üzeni a nyitott sírnak, hogy az út nem lefelé, hanem felfelé vezet.

„ A Te kezed – és akaratod gyémánt
Csöndjében hozzád tart utam,
Mit fáradt lelkemmel már némán
Látok is bölcs terveid szerint, Uram.”

Egy hat éves korától apa hiányában felnőtt fiú önkéntelenül is keresi azt az embert, akire atyai barátként nézhet fel. Nekem ilyen barátom volt Németh László plébános úr.
A barát attól barát, mert az élet fontos dolgairól a gondolataik azonosak. A barát, akivel bátran csínyekbe is mehetünk, akivel titkainkat megoszthatjuk, tudva, hogy nem árul el. Aki úgy őrzi, amit rábízunk, mint a gyónási titkot.
Akivel egyenrangúan vitathatjuk meg fontos dolgainkat, mert tudjuk, hogy a Jóisten mindkettőnket saját képmására teremtett. Akit tisztelünk, de ha kell, ő az, akinek ellentmondunk, ha azt érezzük, hogy úgy becsületes. A barát attól barát, hogy képesek vagyunk folytatni azt a gondolatot, amelyet a másik elkezdett, hogy képesek vagyunk tenni, amit a másik már nem tudott befejezni. Nem könnyű a helyzetünk.
Plébános atya szigorú, következetes képviselője volt hitünknek és a rábízottaknak. Bölcs ember, aki nem gyűjtött világi javakat. Hátra hagyott kincsei közül talán legértékesebb, az utókor számára két reverendája lesz és azok az emlékek, amelyek csak azok számára értékek, akik ismerték, szerették őt. Mindenét odaadta a jó ügyért. Plébános úr nem magának élt, hanem másokért, az Isten dicsőségére alkotott.
Budakeszi plébánosaként több mint 30 éven keresztül úgy ismertük, mint, aki folyamatosan épít. Ránk hagyta a felújított templomot. Elsőként építtetett zárdát. Újjáépítette a Szent László Közösségi Házat, és megalapította a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnáziumot.
2000-ben ő lett Budakeszi Díszpolgára. Ajándéknak tekinthetem, hogy sok ügyben építő társa lehettem. Felismerte a történelmi pillanat kínálta különleges alkalmat, az egyház és a helyi „kisállam” az önkormányzat együttműködésének alkotó erejét.
A Jóisten kegyelméből 84 éves koráig aktívan szolgálhatott, az épületeken túl közösségeket és lelkeket épített. Ahogy teltek az évek, úgy nőtt a bizalma azokban, akik a közelében voltak, akikre támaszkodhatott. Kedves emlékem marad közös amerikai gyűjtő utunk, ahol humorát és emberségét még közelebbről ismerhettem meg. 2001-ben aztán megtapasztalhattuk kötelességtudatát, és feljebbvalói döntésének elfogadását.   Láthattuk, hogy milyen nehéz volt visszavonulnia az aktív életből és egy számára ismeretlen embernek átadni egy életművet. Nagy az utódok felelőssége. Nagy az erkölcsi kihívás. Tudjuk hatalmas fegyver a szó, de igazán a tettek mutatják meg, mi lakik bennünk. Nála a beszéd és a tett mindig egységben volt. Élete ezért példa az utódoknak.
 
Egy hete reggel, fél hétkor kaptam az értesítést, hogy László atya hajnali útja az Úrhoz vezetett. Hét óra után valamivel láttam őt utoljára. Szálfa termetével feküdt az ágyon. Homloka még meleg volt. Arcán egy békés megérkezés vonásait véltem felfedezni. Szent László királyunk alakja és Szent Pál mondata jutott eszembe: „Te azért a munkának terhét hordozzad, mint Jézus Krisztus Jó Vitéze!”

Hálával búcsúzunk Tőled, László Atya, mint Jézus Krisztus Jó Vitézétől!
Életműveden keresztül tovább élsz velünk.
Nyugodj Békében! 

Szemereki Zoltán


Vissza

iranytu-cimlap-2021-3.jpg