Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


A kibékítő emlékezet

Múltunk tanúi > Perbál

2008-05-07


A kitelepítés 62. évfordulójára emlékeztek Perbálon április 13-án a Templom téren a kitelepítettek emlékművénél a perbáli német kisebbségi önkormányzat szervezésében. Az ünnepségen Simon Péter, történész mondta el gondolatait.

A XVII. század végén meginduló, a XVIII. század derekáig tartó népmozgás hátterében két nagy háború állt: a Svábföldet a harmincéves háború pusztította, Magyarországot a török kiűzéséért úgyszintén három évtizedes küzdelem. Az eredmény itt is, ott is ijesztő volt. Az alkotórészeire hulló Német-Római Császárság hadszínterein éppúgy elpusztult a kultúrtáj és a lakosság jelentős része, miként a magyar királyságban. Csakhogy Magyarország a termékeny félhold övezetéhez tartozik, s a földönfutóvá vált svábok szívesen hallgattak VI. Károly (magyar királyként III. Károly) hívó szavára.

Gondolják meg, kérem, milyen irtózatos távolságot kellett leküzdeniük a kor primitív közlekedési viszonyai mellett! Stuttgart mintegy 950 kilométerre van Budától, s a legnyugatibb katolikus német terület Reuss-Körlitz hercegség egyenesen 1200 kilométerre. Az út egy részét mindenképpen tengelyen kellett megtenniük; csak a Dunát elérve szállhattak be a telepesek rendelkezésére bocsátott bödönhajókba, hogy aztán az út utolsó szakaszát ismét tengelyen tegyék meg. Síró, elpusztított területről jöttek, síró, elpusztított területre érkeztek. Aligha voltak tudatában annak, hogy az uralkodói akarat nem csak gazdasági szerepet szán nekik, hanem a rebellis és protestáns voltát oly sokszor bizonyító Magyarország germanizálását és katolikussá tételét is tőlük várja.

Nem voltak ennek tudatában, s nem is lehettek, hiszen csonka, mert csaknem egységesen paraszti társadalmat alkottak saját politikai, vagy társadalmi réteg híján. Társadalmi mobilizációjuk az új hazában is igen csekély mértékű maradt: a paraszti tömegből leginkább iparosok emelkedtek ki, s ha képesnek bizonyultak saját értelmiség kinevelésére, az csaknem kizárólag egyházi értelmiség volt.
 
A több mint egymillió svábot ez a fogyatékosság egyfelől rendkívül kiszolgáltatottá tette, másfelől jótékony védelmet biztosított a számára. Kiszolgáltatta a mindenkori hatóságoknak, melyek intézkedéseit lojálisan fogadta, s megóvta a fenyegető módon jelentkező ordas eszmék, a nácizmus és a bolsevizmus csábításától. Ezen a napon és ezen a helyen ki kell mondanunk, hogy a magyarországi svábok döntő többsége merőben érzéketlenül fogadta a volksbundista szervezkedést és a körükben folytatott SS-toborzást. Ezért van az, hogy ma nem a náci világhatalmi törekvések eszközeire, hanem a második világháborút követő igazságtalan megtorlás áldozataira emlékezünk. Oly súlyos veszteségre, melyet bár enyhíthet, teljesen azonban soha be nem gyógyíthat a múló idő, s melynek fájdalmas következményeit a mai napig szenvedi a trianoni Magyarország.

Vissza

iranytu-cimlap-2021-3.jpg