Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


Legyünk tudatos vásárlók!

Életmód

2005-12-01


A társadalmi munkamegosztás kialakulásával és kiszélesedésével a ma embere számára egyre szűkebb a lehetőség az önellátásra vagy arra, hogy szükségleteit lakóhelyének közelében megtermelt, előállított árukkal elégítse ki. Az elmúlt évtizedekben a kereskedelem színtere a helyi piacokról a centralizált kiskereskedelmi bolthálózatba, majd a nagy bevásárlóközpontokba tevődött át. A vásárlás életünk természetes velejárója, végső fokon ez is a házimunka, annak otthonból kihelyezett formája. Manapság azonban azt tapasztaljuk, hogy – eredeti szerepétől eltérően – a vásárlás hétvégi szabadidős elfoglaltsággá, hobbivá, szórakozássá, szélsőséges esetben szenvedéllyé válik.



Aki a világot járja, tapasztalhatja, hogy sok országban az üzletek (a bevásárlóközpontok is) hétvégén, illetve ünnepnapokon (nemzeti ünnepeken) zárva tartanak, és ezzel tiszteletben tartják a lakosság pihenőidejét, és lehetőséget teremtenek arra, hogy az egyének társadalmi, családi vagy hitbéli vállalásaikat, kötelezettségeiket teljesítsék. Erre a kedvezőtlen folyamatra kívánják felhívni a figyelmet a civil mozgalmak azzal, hogy hazánkban ötödik éve megrendezik a Vásármentes Napot november utolsó hétvégéjén, ez évben november 29-én. A kezdeményezés alapvetése, hogy a vásárlás nem kényszeríthető rá egyetlen emberre sem. Saját akaratunkból dönthetünk, hogy mikor vásárolunk és hol és arról is, hogy csak környezetbarát módon előállított, lehetőleg természetes anyagokból készült és hazai termelésű, eredetű, egészségünket nem károsító élelmiszereket vásárolunk. Lehetőleg kerüljük el olyan áruk vásárlását, amelyet például kényszer, vagy gyermekmunkával, élő állatokon tesztelve állítottak elő, vagy előállításuk, használatuk környezet, vagy egészségkárosodással járhat.

Milyen lehetőségeink vannak, és biztosítékaink lehetnek arra, hogy ezeket az alapelveket településünkben, otthonunkban is megvalósítsuk? A lehetőségek széleskörűek, hiszen a vásárlás során szóbahozhatók pénzügyi szempontok, úgy mint a jövedelem és az árviszonyok, a hazai ipar és kereskedelem előnyben részesítése, az egészségügyi kérdések pl. az élelmiszerek esetében az adalékanyagok (E) felhasználása, vagy a genetikailag módosított növényekből készült élelmiszerek ügye, a kényelem (autós bevásárlás) vagy az, hogy mi történjen a csomagolással és az ebből keletkező hulladékkal.

Mi tehát a teendő?

Törekedjünk lehetőleg helyben, vagy otthonunk közelében termett alapanyagból készült élelmiszert vásárolni. Ez összecseng azzal a kezdeményezéssel, amelyet országosan hirdettek meg a hazai termelésű és feldolgozású áruk megjelölésére és ezek vásárlásának ösztönzésére. Figyeljük tehát a bolthálózatokat és az árut és a Honi, Magyar, Magor, Hazai Termék, Gyártották Magyarországon, vagy az Európai Unióban, de ott van mellette a feliraton a „H” országjelzés vagy végső soron az áruk csomagolásán feltüntetett 599 számokkal kezdődő vonalkód, és e szerint döntsünk. Ezen jelzésekkel ellátott áruk esetében ugyanis nagyobb a valószínűsége annak, hogy hazánkban termett, itt dolgozták fel, Magyarországon adózó cég állította elő és netalán még hazai munkaerő közreműködésével készült, elősegítve ezzel a foglalkoztatást és a családok megélhetését. Bár már csak szép emlék a 100 évvel ezelőtti keszi „mili-mári”-s időszaka, amikor a fővárost ellátó fontos szereppel bírt a település, otthonunk, Budakeszi ma is rendelkezik kedvező lehetőségekkel, gondozott házikertekkel, a közeli zsámbéki-medence beszállítási lehetőségeivel és a megműveletlen külterületekkel kapcsolatos lehetőségekről nem is teszek említést. Mindez lehetővé tenné, hogy a vasárnaponkénti helyi zöldség, élelmiszer és virágpiac helyi és térségi felhozatallal bírjon a lakosság hasznára. Ez azonban csak akkor valósulhat meg, ha a piac felszereltsége, gondozottsága javul és az ellátási üzleti tevékenység szervezettségének javítására érdemi intézkedések történnek.

A helyi piacok helyreállítása, fejlesztése azért is fontos, mert egy-egy térség talajadottságai és az itt termett gyümölcs az ott élők számára nem testidegen, jobban ellenőrizhető, és a friss étel nem tartalmaz vagy csak kisebb mértékben tartósítószert vagy más adalékanyagokat.

Az adalékanyagok (nem természetes anyagok) használata az élelmiszerek ipari méretű feldolgozása során vonultak be életünkbe. Használatuk döntően nem a vásárlók érdeke, hanem a termelőké és az élelmiszer előállítóké. Az erről szóló szakirodalom szerint a főszabály az, hogy ha minél távolabbról érkezett, minél feldolgozottabb, tartósabb és kívánatosabb (mutatósabb) a termék, annál több lehet benne az adalékanyag. Az Európai Unió keretei között 1960-as években dolgozták ki és vezették be az adalékanyagok „E”-vel és 3 jegyű számmal jelzett azonosítási rendszerét. Ezeket a jeleket ma már szinte valamennyi bolti forgalomban kapható áru csomagolásán olvashatjuk. Az anyagok lehetnek általában vegyi úton előállított színezékek, tartósítószerek, antioxidánsok, savanyítók, sűrítők-zselésítők, aromák-ízimitálók, csomósodást gátlók, édesítők, pektinek és még számos más célt szolgálók. Tapasztalati elemzések azt mutatják, hogy ezen vegyületek gyanúsak és okozói lehetnek pl. az allergiás megbetegedések kialakulásának. További részleteket e tekintetben az E számos füzetből és az Eledel–E? brosúrából (megrendelhető a REFLEX Egyesületnél; 9024 Győr, Bartók B. u. 7. tel: 96/316-192) tudhatunk meg.

Addig is, amíg az érdeklődők beszerzik az „E” számok rejtélyével foglalkozó kiadványokat, néhány jó tanács mindannyiunknak:

l a vásárlásnál alaposan nézzék meg az árut és a csomagolás feliratait;

l részesítsék előnyben a kevésbé feldolgozott élelmiszereket;

l kerüljék az olyan árut, amely mesterséges aromát, ízfokozót, édesítőt, színezéket tartalmaz,

l mértékkel vásárolják a pácolt és füstölt árut;

l szomjoltásra döntő mértékben ivóvizet használjanak. Ezt az is alátámasztja, hogy az ivóvíz Magyarországon az élelmiszertörvény hatálya alá tartozik és így minden élelmiszerbiztonsági követelménynek meg kell felelnie, és nemzetközi összehasonlításban is kiváló minőségű.

Remélem, a Vásárlásmentes Nap sokakat elgondolkozásra késztet, de tudom, hogy ezzel együtt és ezt követően robbanásszerűen tör utat magának az év végi vásárlási láz. A Mikulás, az Advent és a Karácsony, de az évbúcsúztató Szilveszter és Új év azonban nem a pénz, a vásárlás ünnepe. Ünnepeljünk ezért szerényen, de szeretettel, magunkban, családi körben és mind a vásárlásmentes napon és az év végi piros betűs ünnepeken adjuk önmagunkat szeretteinknek és felesleges dolgainkat, adományainkat a rászorulóknak.

Dr. Szalóki Gyula


Vissza

iranytu-cimlap-2021-3.jpg