Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


A címerbe foglalt összetartozás

Múltunk tanúi > Perbál

2008-11-01


A XIII. század elején létre jött település a nevét a legenda szerint Perbáldusról kapta, aki Szt. István király gyóntatópapja volt és ezt a birtokot kapta szolgálataiért. 1258-ban bejegyzett neve Perbár.

A község az évszázadok során a görögmezei Vér család, Corvin János, a Pálos rend és a Zichyek tulajdona is volt. A település életében nagy fordulatot jelentett, amikor 1703-tól megkezdték a svábok és szlovákok betelepítését, mivel a törökök pusztítása után szinte teljesen elnéptelenedett a falu. Perbál néhány évtized alatt virágzóvá vált. A betelepülők nagy része széles tapasztalatok birtokában érkezett, melyeket új hazájában is kamatoztatott. A településen számos mesterség megtalálható volt: földművesek, pékek, hentesek, molnárok, szabók, varrónők, fodrászok, lakatosok, szerelők, építők, asztalosok, kereskedők „szolgálták” az itt élőket. Az 1744-es népszámláláskor már hatvanhét család élt Perbálon. Ebben az évben alapították meg hivatalosan a települést.

Perbál életét nagymértékben meghatározta a német és a szlovák nemzetiség jelenléte. Már csak számbeli fölényüknél fogva is befolyásolták a közösség életének alakulását. Míg 1754-ben a 491 fős település lakosából 295 német, 143 szlovák és 53 magyar volt, addig 1945-ben az 2066 fős lakosságból 1343 német, 620 szlovák és 103 magyar volt. Emellett mind a német, mind pedig a szlovák nemzetiség sokáig megőrizte népviseletét, hagyományait, és saját nyelvükön beszéltek. Ezt a tendenciát és a nemzetiségekhez való viszonyulást alapjaiban változtatták meg a II. világháborút követő események. Ekkor ugyanis az 1941-es népszámlálási adatok alapján – melynek keretében nyilatkozni kellett a nemzeti hovatartozásról is – állították össze azt a kitelepítési listát, melynek értelmében 1946. április 5-én kitelepítették a lakosság 65%-át, mintegy 1095 főt. A kitelepítés azokat is megrázta, akik a faluban maradtak, hiszen sokaknak rokonaiktól, barátaiktól kellett megválniuk. Talán a legnagyobb megrázkódtatás mégis az volt, hogy felbomlott a zárt, íratlan törvények szerint élő faluközösség, amely két évszázados múltra tekintett vissza. 

1992-ben aztán Perbál címert alkotott, mellyel – több mint négy évtized után - ismét a település sokszínűségét hirdeti, „összeforrasztva” mindazt, ami valójában mindig is összetartozott. A pajzs formájú címer fehér alapján a zöld hármas halomból aranytörzsű életfa nő, melynek ágain a kibomló levelek Perbál lakosságát alkotó három nemzetiséget fejezik ki. A fa levelei háromszínűek: a vörös levelek a magyarságot,  a kék szín a szlovák nemzetiséget, a fekete levelek a német nemzetiséget jelenítik meg. A címert Kézdi Lóránd, Balázs Béla-díjas érdemes művész készítette el Szilágyi László, akkori alpolgármester elképzelése alapján.

Tóth Anna


Vissza