Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


Rejtőzködő kincseink

Kultúra > Perbál

2008-11-30


A jövő évi Szent Anna-napi búcsúhoz kapcsolódóan „Mesterségek Perbálon” című időszaki kiállítás nyílik a perbáli római katolikus plébánián. A szervezők hajdan volt mesterek, földművelők és háziasszonyok munkaeszközeit kívánják bemutatni a tárlat keretében.

Perbál krónikáját 1967. óta Molnár Zoltán jegyzi le, aki nem „csupán” írásos munkájával, hanem fotóival és általa gyűjtött tárgyakkal is hozzájárul a település történetének ismeretéhez. Az ő máig tartó tevékenysége alapozta meg azt a gyűjtőmunkát, amelyre még az előző önkormányzati ciklus alatt a Német Nemzetiségi Önkormányzat tagjai kérték fel a perbáli általános iskola pedagógusait és diákjait. A munkában résztvevő diákok felkerestek Perbálon élő időseket, beszélgettek velük emlékeikről, szokásaikról, családjukról, a település egykori életéről. Az ekkor gyűjtött írásos, képi és tárgyi anyagból 2006-ban az iskolában kiállítást rendeztek a búcsúhoz idején. Ekkor merült fel egy állandó kiállítótér igénye. Ez a sokak által dédelgetett vágy két évvel később, 2008-ban valósult meg a plébánia erre a célra kialakított helyiségében. Az ekkor létrejövő kiállításra számos perbáli ajánlott fel ruhákat, bútorokat, használati tárgyakat.

S hogy miért éppen a plébániára esett a választás? Perbál előző plébánosa, Sipos Péter 2007 augusztusában váratlanul elhunyt. A lelkipásztori teendőket Harkai Gábor, budajenői plébános vette át. Gábor atya ekkor már Budajenő mellett Telkin és Pátyon teljesített papi szolgálatot és a perbáli plébániára lakás céljából nem tartott igényt. Mivel a plébánia épülete műemlék – 1780 körül épült késő barokk stílusban –, megóvását az egyházközség fontosnak tartotta. A két igény így talált egymásra, hiszen az önkormányzat a Német Nemzetiségi Önkormányzattal és a segítőkkel együtt évek óta megfelelő helyszínt keresett egy helytörténeti gyűjtemény állandó bemutatásához. A korábbi hittanterem felújítási munkálatai idén nyáron kezdődtek meg, melyhez anyagi és erkölcsi támogatását adta az egyházközség, a Champigon Union Kft, Perbál önkormányzata és a Német Nemzetiségi Önkormányzat. Emellett sokan önkéntes munkájukkal járultak hozzá az épület helyreállításához.

A kiállítás rendezői egy változó és élő, közösségi programokra is alkalmas helyszínt kívánnak itt létrehozni. Ezt a célt szolgálja a jövő évre tervezett – szintén a búcsúhoz kapcsolódó – „Mesterségek Perbálon” című időszaki kiállítás, amely a helyiek bevonásával és az időszaki tárlatok segítségével a mesterségeket állítja a figyelem középpontjába: a különböző szakmák bemutatásával színes és egyúttal izgalmas képet mutatva a településről.

A jövő évi Szt. Anna-napi Búcsú alkalmával megrendezésre kerülő „Mesterségek Perbálon” című kiállításhoz keresik azokat a régi tárgyakat, melyeket hajdan volt mesterek, földművelők, háziasszonyok használtak munkájuk során. Ha Önnek van olyan tárgya, amelyet felajánlana vagy kölcsönözne a kiállításra, jelezze az alábbi telefonszámok valamelyikén:
Bakai Anikó 20-433-6660
Kúti Mária 20-458-7724
Lévai Rita 30-338-8296
Azok a telepesek, akik Perbált a török uralom után benépesítették, már széles tapasztalatok, mezőgazdasági és kézműves jártasság birtokában voltak. Az egyre virágzóbbá váló település lakóit földművesek, pékek, hentesek, molnárok, szabók, varrónők, cipészek, fodrászok és borbélyok, lakatosok, asztalosok és kereskedők „szolgálták”. Sokan maguk sütötték a kenyeret, a háziasszonyok a patakhoz jártak mosni, faszénnel fűtött vasalókkal vasaltak és az általuk előállított keményítővel keményítették a ruhákat.
A szőlőtermesztésnek is komoly hagyományai voltak, amelyet egyes legendák szerint a francia Aynard lovag terjesztett el Perbálon. Ha némi fenntartással kezeljük is az erre vonatkozó történeteket, annyi biztos, hogy a Perbálra érkező vendégek - bármelyik irányból is érkeztek – mindenhol találtak pincesort és nyitott pinceajtókat. A termesztők főként a rizling, a furmint, a mézes, a muskotályos és a burgundi fajták mellett az otellót és a novát részesítették előnyben. A perbáli bort ugyan ritkán kínálták eladásra – csak annyit készítettek, amennyit elfogyasztottak -, azért akadt néhány borkereskedő is.

A rendezők számára a kiállítás vonzóvá és élővé tétele mellett fontos, hogy felelevenítsék azt a fajta életformát, amely az itt élők mindennapjait jelentették. Nem titkolt céljuk az is, hogy a „Mesterségek Perbálon” közelebb vigye az érdeklődőket egy mára kevéssé ismert, de még korántsem halott világhoz, amely még ma is sokak emlékezetében eleven.

Tóth Anna

 


Vissza