Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


Példaértékűen felújított ház

Közélet > Budajenő

2009-01-08


Budajenőn örvendetesen szaporodik azok száma, akik vállalkoznak a falu hagyományait őrző, régi épületek felélesztésére, különös gonddal tárva fel az arra fogékony szemek és kezek alatt kibontakozó, bennük rejlő harmóniát. A falu vezetése néhányukat a „Példaértékűen felújított ház” emléktáblával jutalmazza.

Elindultam hát az időben az első megújítás nyomában, amelyre a Kossuth utca elején a plébánia háta mögött találtam rá. A Kárpátaljáról éppen hazaérkezett Harkai Gábor plébános atyát faggattm, honnan volt az erő, a motiváció e nagy ívű munkához.

-   Ezt a felújítást én nem érzem olyan nagy léptékűnek. Kárpátalja sokunkban úgy él, hogy ott borzasztó nagy a szegénység.  Nagyszőlős, ahol jártam, tele van közösségi terekkel. A Ferencesek kolostorán kívül van egy kétszáz négyzetméter feletti plébániájuk, amelyben van konyha, egy tanácsterem, két hittantermem, iroda, és két vendégszoba zuhanyzóval. Ezek a terek működnek, különböző célú összejövetelekre használják a helybéliek. Azt gondolom, az a szegény település, ahol nincs elég közösségi tér, ahol nincs közösségi élet, ahol az emberek már nem járnak össze az együttlét örömének megélése miatt.
    Mikor megláttam ezt a düledező házikót, felsejlett bennem a nagyszüleim kiskunfélegyházi portája: egy régi parasztház volt a város szélén, fehérre meszelve, pici ablakokkal, téglával lerakott járdával, a libák tartásához szükséges gazdasági épületekkel. Biztos e gyerekkori emléket is beleláttam ebbe a düledező kis épületbe, s ezért is nem választottam az egyszerűbbet: elbontani az egész romhalmazt. Az egyik szobában a padlót már több helyen feltúrta a vakond, de a mennyezet kialakítása, állapota megfogott. Faragott gerendák, mívesen kimart deszkák közvetítették a múlt üzenetét, s sugallták, hogy bár nehezebb, de elbontás helyett a felújítás a követendő út. Régóta szerettem volna bővíteni a közösségi terek számát, s erre is alkalmasnak látszott. Mióta idekerültem, foglalkoztat, milyen is lehetett egy épület a faluban 80-100 évvel ezelőtt. Igyekeztünk ennek szellemében megújítani a házat. A konyhát például a többi felújított épülettől eltérően meghagytuk eredeti formájában. Ma már senki nem él ilyen konyhában.

-   Honnan kapott segítséget?
-   Az egyházmegye négymillió forinttal támogatta a felújítást. S ahogy itt ezen a táblán szerepel, a budajenői és telki mestereken, vállalkozókon kívül más települések polgárai is jöttek és rengeteg kétkezi munkával, anyaggal, szállítással, szakértelemmel építették újjá az épületet. Jöttek olyanok is dolgozni, akik vasárnapi templomba járók, de olyanok is, akik csak látták, hogy dolgozunk, érdeklődtek, majd beálltak segíteni. Kértem a segítségét Sabján Lászlónak, aki a szentendrei skanzenben a kályhák és kemencék nagy szakértője. Vittem számára rengeteg fényképet. Elkezdtünk együtt gondolkodni, milyen is lehetett az épület régen. Annyit változtattunk az eredeti felosztáson, hogy ahol valaha a disznóól lehetett, oda tettük a vizes helyiségeket: kézmosót, toalettet, zuhanyozót és egy pici raktárt. A konyha kialakításán gondolkoztunk a legtöbbet. A háznak ez a része az elmúlt évtizedek alatt több átalakításon esett át. Végül egy olyan megoldást választottunk a régi kémények, füstjáratok alapján, ami akár működhetett is valamikor a régi időkben: a mesterek felfalaztak egy üstházat, egy kemencét és egy takarék-tűzhelyet. Ez a ház megújult, felébredt álmából, s a közösség szolgálatába állt. Nagyon szeretem, s örülök neki, hogy van. Mindannyiunké, az egész falué, s külön magáénak érzi, aki részt vett a felújításában.

-   Kik használják a házat?
-   Nyitva áll a falu minden lakója előtt. Ha kell, a plébánia szerepét is átveszi néha, de próbáltak itt már a Székely Bethlemesek, volt itt már születésnapi, névnapi rendezvény is. Tartanak előadásokat, kiállításokat a két szobában. A plébániai hittanórákat is itt tartjuk.
Legutóbb az immár hagyományos vasárnapi krumpli ebédnek adott helyet az épület, aminek a bevételét három részre osztottuk. Részint a csángó, részint a kárpátaljai testvéreinket, részint a faluban élő rászorulókat támogattuk. Néha megfordul bennem, hogy egy számmal nagyobbra kellene, hogy cseréljük az épületet. Az egyik szoba 5 x 5 méteres, a másik ennél kisebb. Bizonyos programokra már kicsi. Spekulálok rajta, mi lenne, ha a plébánia első részének a közeljövőben szükségessé váló felújítása során bizonyos átalakításokat tennénk: a most általam használt szobákból ki lehetne alakítani egy nagyobb termet, ahová elférne talán nyolcvan ember is. A két épület funkcióját megfordítanánk, és én hátra költöznék.

-   Mikor kapta az elismerést?
-   A 2007. augusztus 20-i ünnepség keretén belül adta át polgármester úr. Ez volt az első ilyen a faluban. S ugyan az én nevemre szól az oklevél, de ezt mindazok kapták, akik egy téglát is arrébb tettek a munkák alatt. A díjat a falu közössége kapta. Persze, hogy van szerepem benne, hiszen egy kicsit valakinek össze kellett fogni a tenni akarókat. A napokban a Vereckei-hágónál volt jó érzés fent járni a szorosnál. Látni, hogy ott van a csúcs. Egy picit ez a felújítás is egy ilyen csúcs, amit sikerült megjárni. 

-   Karácsony közeledtével milyen gondolatok foglalkoztatják?
-   Karácsony minden ember számára egy nagyon nagy ünnep. Akár vallásos, akár a hit gyakorlásától elszakadt valaki, az egyik legnagyobb ünnepünk, mely alkalmas arra, hogy az egész évi hajtást és az év keserveit letegyük. Alkalmas, hogy megújuljunk a családi kapcsolatainkban, hogy Istennel való kapcsolatunkat is megújítsuk. A titok, amit karácsonyban próbálunk megérteni és ennek jelentőségét fölfogni, hogy Isten az ő szeretetétől vezérelve eljött közénk, és ember akart lenni. Ezt hívjuk megtestesülésnek. Nagy ünnep számunkra, mert látjuk annak a kezdetét, ami Húsvétban teljesedik ki: hogy emberré lett Krisztus, aki vállalta, hogy emberként élt életét is oda adja értünk a kereszten, hogy Isten bennünket is részesíteni tudjon a feltámadásban. Ilyenkor jobban megnyílunk a többi ember felé. Hamarabb észrevesszük a rászorulókat, segítünk egymáson. Segítünk a koldusnak, segítünk a szenvedő testvéreinknek.
Bozzai Attila
fotók: Jandó Zsuzsanna

Vissza

iranytu-cimlap-2021-3.jpg