Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


Pest Megyéért-díjat kapott a Pántlika

Kultúra > Budajenő

2009-01-28


1659. december 4-én hívták életre Pest-Pilis-Solt vármegyét. A jogutód, Pest Megye Önkormányzata ezt a napot megyenapként ünnepelte. A megemlékezésen a budajenői Pántlika Gyermektánccsoport a Pest Megyéért emlékérmet vehette át. Kovács Györgyivel, a tánccsoport vezetőjével, aki testvérével, Tündével 10 éve oktatja, tanítja a gyerekeket, Bozzai Attila beszélgetett.

  Miért kapták az elismerést?
-   A tehetséggondozásért, a magyar kultúrának, a hagyományok ápolásában betöltött szerepe elismeréseként kaptuk. Számos alkalommal felléptünk a Zsámbéki-medencében, Pest megyében, de szerte az országban is. Keszthelyi edzőtáboraink zárásaként Hévízen, Csopakon táncoltunk rendszeresen. Nagyigmándon a Mátyás-napi Tavaszváró Néptáncfesztivál mi is rendre bemutatjuk táncainkat, de külföldön is többször szerepeltünk már. 
A díjra való felterjesztés előfeltétele volt, hogy a falu képviselő-testülete egyöntetűen támogassa azt. Érdekesnek tartottam, de nem nagyon bíztam benne, hogy mi leszünk az első helyezettek. Novemberben a Márton-napi felvonuláson, miután a gyerekek szépen előadták a műsorukat, odalépett hozzám a polgármester úr és közölte, hogy mi nyertük el a Pest Megyéért emlékérmet! Ebből minden évben egy egyéni és egy csoportos díjat ítélnek oda. Nagy melegség öntött el, tiszta forróság volt a szívemben!
A díjátadáskor beszédet mondott a közgyűlés elnöke, s az ünnepi műsort mi nyitottuk népdalokkal, táncokkal. Elsőként a „Hazám, hazám, édes-hazám” kezdetű népdalt énekeltük el. Olyan megható volt az egész. 

-   Hogyan kezdődött a csoport története?
-   Ez is egy érdekes dolog. Akkor volt 800 éves a falu, s lehet, hogy akik elmentek az ablakunk alatt, néha meghallották, hogy énekelünk, zenélünk, s innen megtudták, hogy a népzene, a néptánc a családunk életének része.  Felkértek minket egy rövid kis népzenei műsor előadására. Az unokahúgaim bár nagyon picik voltak, mégis élvezettel vettek részt benne. A gyimesi muzsika adott volt a családban, a nővérem hegedűn játszott, én ütőgardonnal kísértem, a kislányok énekeltek, táncoltak. A műsor moldvai, gyimesi zenéből állt. Nagyon megtetszett az előadás az akkori iskola igazgatónak. Bátorított, hogy a faluban próbáljuk meg hagyományként bevezetni, hogy a gyerekek népzenét tanuljanak az óvodától az általános iskola végéig. Így az iskolában egy héten egyszer a gyerekek néptáncórán és délutáni foglalkozásokon megismerhették magyar táncainkat, népzenénket. Nővérem a zenei részét, én pedig a táncot tanítottam. Nagyon nyitott szívvel fogadták mindezt a gyerekek. Tényleg igaz, hogy ami szívből, lélekből jön, azt könnyen megtanulják, könnyen jár rá a lábuk. Persze nekik nem mindig számít az, hogy nem ugyanazt a cifrát járják, mint amit én mutatok. Az oviban van, aki majd egy évig csak ül, és figyeli, mit csinálnak a többiek, aztán otthon elkezdi énekelni a dalokat. Akkor derül ki, hogy már minden dalt tud, mert akkorra nyílt meg a kis szíve, akkorra tudta a lelkéből kiadni ezeket a dalokat vagy táncokat. A nagycsoportban már mindenki csinálja - beáll, játszik, táncol, ez nagyon szívmelengető számomra. Az a folyamat, ami elkezdődik az óvodában, szépen megy tovább az iskoláskorúak között is.

-   Mi motiválja leginkább ebben a munkában?
-   Amikor a kultúrát emlegetjük, sokszor csak a művészet egyik ágára gondolunk. Pedig a kultúránkba bele tartozik a tudomány, a népművészet, a balett, a zene és még rengeteg minden egyéb. A Misztrál-együttes adventi koncertjét hallgatva Budajenőn pont arra gondoltam milyen jó az, ha mindenki hozzátesz az övéből egy szeletet a közöshöz. Azt, amit ő magának érez, amiről azt hiszi, hogy a legjobban át tudja adni a gyerekeknek. A kicsik szívében ez az őszintén átadott ajándék tovább osztódik, s a végén ebből lesz az igazi nagy szeretetcsomag. Ekkor lesznek olyan felnőttek, akik odafigyelnek a másikra. Ettől lesz itt Budajenőn is békesség, ettől gyarapszik a kicsik- nagyok tudása.

-   Mekkora létszámmal működik az együttes?
-   A kis csoportban most vagyunk 32-en a nagy csoportban pedig 29-en. Minden évben megvolt ez a létszám, hol eggyel több, hol eggyel kevesebb. A lányok többen vannak, a fiúk egy része inkább focizni megy - de ez sem baj. Az a pár fiú azért rendet tart. A nagy csoportban 10 fiúcskánk van - most már nem is csak fiúk, hanem legények. A kis csoportban is van 9-10 fiú. Szívesen fogadunk jelentkezőket a foglalkozásainkon, melyeket heti egy alkalommal a Budajenői Művelődési Házban tartunk.

-   Kiktől kapnak támogatást?
-   Elsősorban a szülők, akik mindig ott állnak a gyerek mögött, s megértetik velük, hogy a próbákra el kell jönni, a hagyományt ápolnunk kell. Ha minden hagyományunk kihal, akkor egyszer csak nem leszünk magyar emberek. Tényleg úgy érzem, hogy itt a faluban azoknak a gyerekeknek, akik már tíz éve táncolnak, élő részévé vált a néptánc, a népzene, a Székelyföldön, Dél-Alföldön, Szatmárban vagy a Rábaközben született figurák. Tudatosul bennük, hogy melyik vidéknek mi a tánca, és ebből előbb-utóbb ők is tudnak kis csokrot szőni maguknak egy táncházban, vagy amikor majd a gyerekeiknek adják tovább ezt a tudományt. De támogat minket az önkormányzat is: évente többször is felkérnek fellépésre. A Telki Budajenő Gábor Áron Székely Baráti Kör szintén segít minket. A befizetett jövedelemadók hozzájuk irányított 1%-ból minket is részesítenek. Ebből vagy a ruhatárunkat fejlesztjük, vagy a felmerülő utazási költségeinket fedezzük.

  Lesz-e kiemelkedő programjuk ebben az évben?
-   Mint 10 éves együttes, március 21-én jubileumi műsort adunk a Budai Vígadóban. Tervezem, hogy aki eddig megfordult a Pántlikában vendégként vagy rövidebb-hosszabb ideig táncolt nálunk, mind vendégül látjuk a gálaműsorunkon. Akik az évek során nekünk adták a zenéjüket vagy a táncukat, most tőlünk fognak visszakapni egy kis kedvességet. A Budai Vígadó a szívem csücske, mert én is ott táncoltam hat éven át az Állami Népi Együttesben. Minden egyes fellépéskor megdobbant szívem, és most, hogy a tanítványaimat láthatom majd a színpadon, ahogy ott énekelhetnek, táncolhatnak – nos, ez egy újabb dobbanás lesz.
Bozzai Attila
fotók: www.pestmegye.hu


A Telki Budajenő Gábor Áron Székely Baráti Kör szívesen fogadja személyi jövedelemadója 1%-át.
Adószámuk: 18679298-1-13

Vissza

iranytu-cimlap-2021-3.jpg