Perbálon a helyzet nem változatlan
Olvasói levelek > Perbál
2009-11-25
Egy késő nyári napon idegen, munkásruhába öltözött férfiak szállták meg Perbál főutcáját. Pontosabban csak a „faluközpontnak” gúnyolt szakaszát. Egyik napról a másikra jöttek, és bár érkezésükről hónapok óta hallottunk, valahogy mégsem tudtuk elhinni, hogy egyszer csak megérkeznek. Néhány nap leforgása alatt hadszíntérré változtatták a mi kis jól megszokott dzsumbujunkat.
Mert hát... eddig talán nem volt jó a feltöredezett járda, vagy a lehetetlen parkolási feltételek és a zebra nélküli kereszteződés? Vagy - Uram bocsá’ - nem volt nekünk jó a Közösségi Ház szocializmusból itt maradt homlokzata, hát fontos ez még egyáltalán bárkinek is?
Szóval megérkeztek. És nem elég, hogy itt vannak, még képesek dolgozni is. A Fő út mindkét oldalán egyszerre. Értik? EGYSZERRE!!!
Ezektől a baljós eseményektől terhes napokban az egyik boltban vásárolok. A pultnál egy jól öltözött férfi felháborodásának ad hangot, miszerint ő húsz évvel ezelőtt Burgenlandban látta, hogyan is zajlik egy ilyesfajta tisztes építkezés. Az pedig úgy zajlik, hogy észre sem lehet venni. Na, ezen egy kicsit elgondolkodom, majd kilépek a boltból. Metszően hideg szél vág az arcomba, havas eső esik és a csatatér egyik árkában két férfi ás gyors mozdulatokkal.
Tóth Anna
