Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


Nagyhéti, húsvéti gondolatok

> Páty

2006-04-01


„Egy új világ kapujában állsz, előtted szűz földek, birodalmak vannak: Tégy félre mindent, add el a lim-lomot, árát oszd szét a szegényeknek, indulj el, szeress!”
Böjte Csaba


A húsvét ünnepéhez közeledve egy jó háziasszonynak eszébe jut, hogy lassan ideje lesz elvégezni a tavaszi nagytakarítást. Az iskolások annak örülnek, hogy nagyhéten tavaszi szünet van; a fiúk tervezgetik, kikhez mennek locsolkodni, a lányok pedig számolgatják, hányan fogják őket meglocsolni. Akik még tartják a vallásos szokásokat, azok nem felejtik el, hogy nagypénteken nem ehetnek húst, és hogy húsvétkor illene elmenni a templomba. De ennyi csupán a nagyhét és a húsvét ünnepe?
Ha őseink szokásait akarjuk megismerni, messzebb kell mennünk annál a kérdésnél, hogy mióta van húsvéti nyuszi és hímes tojás. A húsvét a legrégebbi keresztyén ünnepünk. Az első századokban a karácsonyt még nem ünnepelték, de a húsvétot igen. Annyira meghatározó volt számukra Krisztus feltámadása, a halálon aratott győzelme, hogy még a szigorú ószövetségi szombatnapot is felváltották a feltámadás napjával, a vasárnappal.
Mi is történt azon a bizonyos nagyhéten? Jézus Krisztus, Isten Fia, mint áldozati bárány halt meg értünk, szeretetből, önként adva életét váltságul. Ha nem nyújtotta volna önként oda kezét, vajon meg tudták volna-e kötözni az ég és föld Urát? Ha nem mondta volna ki a Gecsemáné-kertben: “Atyám, ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te” - vajon keresztre tudták volna-e feszíteni? Biztos, hogy nem! És amikor gúnyolták: “Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről, és hiszünk benned”, miért nem szállt le? Olyan erősen tartották a szögek? Nem! A szeretete tartotta ott. Az a kimondhatatlan, nagy szeretet, amelyről a Biblia így ír: “Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (János evangéliuma 3. rész 16. vers). Jézus magára vette bűneinket, miattunk, helyettünk és érettünk halt meg, hogy nekünk életet, örök életet adjon. Az Atya Isten azért bocsát meg nekünk, mert büntetésünket az ő szent Fia, Jézus Krisztus elszenvedte helyettünk, amikor kínos kereszthalált halt. De harmadnapra feltámadt a halálból, és így nemcsak a bűn fölött aratott győzelmet, hanem a halál fölött is. Ez a győzelem a biztosítéka annak, hogy mi is feltámadunk, mert nem a halálé az utolsó szó, hanem az életé. Ökumenikus hitvallásunkban (az Apostoli Hitvallásban) ezért nemcsak azt valljuk meg, hogy “... harmadnapon feltámadt a halottak közül...”, hanem azt is: “... hiszem ... a test feltámadását és az örök életet. Ámen.” Jézus él! Örvendezzünk hát, és bízzuk rá az életünket!

Vizi István lelkész
Páty

Fotó: Albrecht Klára


Vissza