Búcsú Papp Sándorné, Margit nővértől
Olvasói levelek
2006-04-01
Drága Margitka!
Úgyis tudod, de azért elmondom: nagyon fáj, hogy elmentél… Azt is tudod, hogy Te voltál munkámban, hivatásomban az „eszménykép”. A Védőnőképzőben sok mindenre megtanítottak engem, de a legfontosabbat, a ránk bízottak becsületes, alázatos szolgálatát igazán Tőled tanultam meg
Szomorú voltam azért is, hogy személyesen nem köszönthettelek 90. születésnapodon. Amikor felhívtam a polgármester úr figyelmét, hogy illenék Téged ezen a szép kerek évfordulón „hivatalból” felköszöntenie, azt ígérte, hogy engem is elvisz Hozzád, amikor ők köszöntenek. Hát nem vitt el… Írtam Neked egy verset is, amit szerettem volna a Budakeszi Hírmondóban közzé tenni, de arra sem kaptam lehetőséget…
Később azért sikerült találkoznunk, amikor vejed elvitt Hozzád. Akkor még nem tudtam, hogy utoljára találkozunk…
Nagyon hiányzol lányaidnak, unokáidnak, dédunokáidnak és nekem is nagyon-nagyon… Tudom, hogy mindég derűs lelked most is mosolyog ránk az Égből.
Nyugodj békében!
Tóth R. Margit
ny. Bölcsődevezető
