Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


Ismeretlen ismerősök 1. - Füstös Mihály

Közélet > Perbál

2010-05-28


Perbálon él, közel a hetvenhez. Osztálytársak voltunk. Kimért, határozott léptekkel ballag, hátán a zsákja, jobb kezében faragott botja, mögötte hűséges kutyája.

Hív, hogy menjek én is.
Elhárítom. Nem érek rá, más dolgom van, különben sem vagyok úgy öltözve. Aztán mi a csudát bolyonganék az elhagyott gyümölcsöskertben, amerre csak a nyulak, eltévedt őzikék tanyáznak?
Mosolyog. Kihagytad a rókákat: a kiskutyám alig várja már, hogy megkergesse őket. Nem is tudod Te, hogy mit hagysz ki.
Tovább megy.
Beköszön ide is, oda is, mindenkihez van néhány szava, ismerik, szeretik.
Késő délután jön haza.
Arcán széles mosoly, már messziről integet. Bánhatod, hogy nem jöttél, ha tudnád, hogy mit találtam!
Mielőtt szólhattam volna, már nyitja is hátizsákját. Rafinált formájú gyökerek, korhadt ágak, kavicsok és egy régi pénzérme a zsákmány. Látszik, hogy nagyon büszke a találtakra. Az érme valóban régi, jó megérinteni. Majd otthon megtisztítja, beteszi a többi közé, mert van ám ott több is.
Jó-jó, de mi a fenének cipeled haza ezeket a korhadt gyökereket?
Csodálkozva néz. Látom, neked is csak a pénzre jár a szemed! Tudod Te, hogy mi rejtőzik ezekben, a gyökerekben?
Kíváncsi lettem.
Ellentmondást nem tűrően invitál, a ház hátsó eldugott kuckójába. Kinyitotta az ajtót és amint a fény bevilágított, elvarázsolt a látvány: mindenütt csodálatosan megmunkált, faragott, csiszolt és fényezett gyökérkompozíció. A kis szobából csak úgy áradt a lakkozott, őszbarna, puha melegség.
Sokáig nem tudtam megszólalni.

Szilágyi László


Vissza