Sváb lakodalmat tartottak Zsámbékon
Kultúra > Zsámbék
2010-06-18
.jpg)
Június 5-én a szikrázó napsütésben Zsámbék utcái olyanná változtak, mintha újraélnénk a XIX.század végét. Évszázados hagyományokat őrző, festői házak nyitották meg kapuikat a látogatók előtt, ahol festett, zsámbéki sváb bútorok hirdetik hosszú évek óta, hogy a házasság napja és szentsége az élet egyik legnagyobb eseménye volt. Beszámolónkat több mint száz felvételből álló képriport egészíti ki.
A lakodalomról készült képriportunkat ide kattintva megtekintheti!
A bútorokat hozományként vitték a házasságba, melyekre felfestették a házasulandók nevét és esketésük dátumát. 
A faluközösség az utcán várta, hogy az elhaladó menetben megpillanthassák a mátkapárt és kóstolót kapjanak az örömapák borából, az örömanyák süteményeiből.
A valaha az egész települést megmozgató hagyomány felélesztésére a Lochberg Regionális Tánccsoport és Ifjúsági Kulturális Egyesület immár másodízben rendezett meg egy hagyományos sváb esküvőt. Míg a menyasszony rokonaival a Bicskei utcában álló, majdnem 300 éves Szent Vendel-házban várakozott, addig a vőlegény és a nagyszámú násznép a Dózsa György utcai, egykori Hajdú-háznál gyülekezett. 
Ezek a házak az évszázadok során annyi mindent láttak, örömöt, bánatot, születést, esküvőt, temetést, éppen ezért is voltak tökéletes színhelyei ezen elveszett kincsünk újrafelfedezésének.
Zsámbék egykor virágzó, gazdag hagyományvilágát és pompás viseletét mára sajnos kevesen őrzik. De talán most elindult valami. Várakozáson felüli figyelmet és támogatást kapott ez a csodás hagyomány. Erőfeszítéseink és a hónapokon át tartó felkészülés nem voltak hiábavalóak. Úgy gondoltuk, a Zichy Mikós Általános Iskola német nemzetiségi osztályainak is egy jó lehetőség lesz, hogy a „tananyagot” testközelből, aktív résztvevőként élhessék át, így bevontuk őket is a készülődésbe. És tényleg, a gyerekek elmondhatatlanul élvezték, hogy magukra ölthették ezeket a csodás viseleteket és részt vehettek egy ilyen különleges esküvőn. 
De eljöttek hozzánk a budajenői Ringlein Tánccsoport ifjai is, akik a Lochberg és a a németországi Gerlingeni Tánccsoporttal közösen a menyasszony koszorúslányai és párjaik szerepében voltak láthatók. A solymári Herbstrosen „örökifjú” táncosai a már megházasodottakat és a menyasszony szüleit és keresztszüleit játszották. A vőlegény édesanyját és édesapját a budajenői Bognár házaspár személyesítette meg. A keresztmama szerepét Jelli Jánosné öltötte magára. A Lochberg Tánccsoport utánpótlás csoportja a Zichy Miklós Általános Iskola tanulóival a gyerekek színpompás párjait adták. A biatorbágyi Fúvós Kisparti pedig az elmaradhatatlan és nélkülözhetetlen zenekarként működött közre.
A Magyar Televízió 1-es csatornáján a velünk sugárzott élő interjúnknak köszönhetően az ország legkülönbözőbb tájairól jöttek érdeklődők. 
Mire a lakodalmas menet elérte a menyasszony házát, addigra a kétszáz népviseletbe öltözött résztvevőt félezer érdeklődő kísérte. Köztük ötven gerlingeni vendég, többségében 1946-ban elűzött zsámbékiak, akik könnyes szemmel nézték végig, ahogy megelevenedett előttük a saját múltjuk. A zsámbékiak közül sokan a teraszukon, mások a kapuban várták a menetet.
A kikérés és búcsúzás utáni rozmaringtűzést követően a templomba vonult a színpompás menet. 
A Jóisten háza színültig megtelt. Fenségesen csendültek fel a Haydn-mise dallamai a Német Nemzetiségi Dalkör és a Zichy Miklós Általános Iskola előadásában. Az orgona és a fúvószenekar felváltva kísérte a német nyelvű misét, akárcsak a régi nagy templomi ünnepeken. A kétszáz fős násznépről aztán csoportkép is készült, amely majd képeslapként állít emléket ennek a nem mindennapi eseménynek. A zsámbéki temetőben Bognárné Donovitz Mária díszbeszédével emlékeztünk meg azokról az elődeinkről, akik 300 évvel ezelőtt megannyi falvat újjáépítettek és felvirágoztattak a török dúlás után. Torokszorító pillanatok voltak ezek.
A program a Művelődési Házban folytatódott, ahol az esküvő tovább részeit mutattuk be. A két konferansziénk: Papp Dorina és Bors Tamás németül és magyarul mesélték el, hogy mit is láthatunk a színpadon. Az első jelenet a szakácsnőé volt, akit a környéken jól ismert budakeszi Starcz Tercsi néni játszott, és aki nem akarta beengedni a násznépet. Majd egy Miatyánk után immár a színpadon elfogyasztotta a násznép az elmaradhatatlan húslevest. Az ifjúság a zenekarral a pékhez ment, hogy elhozzák a sülteket és a tortát, majd sor került a köszöntőkre, mikor is viccesen vagy épp fennkölten üdvözölték a frigyet és köszöntötték az ifjú párt. A menyasszony az asztalon átugorva tett eleget a vőfély felkérésének. Volt persze tányértörés és menyasszonytánc is. 
A legvégén sor került az egyik legszebb és legmeghatóbb pillanatok egyikére: a keresztanya levette a menyasszony legszebb díszét, a csodálatos fehér mirtuszkoszorút és helyére a fekete főkötő került, hogy aztán a vőlegény rongycsapások közepette megszöktethesse az újasszonyt.
És itt véget is érne tudósításunk, ha nem történt volna egy váratlan dolog. Akik eddig csak játszották a menyasszony és vőlegény szerepét, ettől az estétől valóban jegyespárt alkotnak, ugyanis egy igazi eljegyzésre is sor került a színpadon. Tehát biztosan lesz ismét SVÁB ESKÜVÕ, ezúttal igazi!
Fuchs Sandra Titanilla
Fotók: Salamon László
A lakodalomról készült képriportunkat ide kattintva megtekintheti!
