Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


Nagy Kálmánra emlékezve

Olvasói levelek > Budakeszi

2010-12-11


A Kárpátaljai Szövetség tagjaként 1994-ben közösen kirándultunk Nagy Kálmánnal a kárpátaljai Beregdédára. A kirándulás alkalmat adott arra, hogy életének olyan részleteit is megismerjük, amiről korábban nem tudtunk, mint hogy értett a gombatermesztéshez, kiválóan zongorázott a Ludovika Akadémián a haza szeretetére, példamutató fegyelemre, türelemre és kitartásra nevelt, 101 éves korában a múlt ősszel elhunyt katona.

 Õszinte tisztelettel köszönünk el tőled, a Kárpátaljai Szövetség még elő tagjai: Turáni Aranka, Martyné Stefi, Dankóné Kónya Kati, Büki Kati, utolsó elnökünk, Juhász István, Sánta István versével, melyet a közös kirándulás alkalmával Nagy Kálmán bátorítására írt az egyik vendéglátónak arra a kérésére: Pista bácsi, írjon nekem egy verset, ami csak az enyém!

Csak az enyém!

Kárpátok bércein csillog a fény.
Hófehér köntösben tekint felém.
Csillogó szemekkel a havas tetőt bámulom,
közben arcomat könnyekkel áztatom!

Kárpátok alján virágos a rét,
Ez az én hazám! Itt születtem én!
Rögök milliói a szívemhez nőttek.
Itt vezette Árpád a magyar népet!

Itt adott nekem anyám életet,
itt tanította nagymamám az első lépteket.
Itt kergettem a lepkéket szerteszét,
itt mondtam először: Istenem, jaj, de szép!

Nem tudom, az élet merre sodor engem.
Hazámat én nem hagyom el mégsem.
Ha felnőtt életem családban élhetem,
Leendő gyermekem hazámnak nevelem.

Kárpátalja, 1994. május 12.

Kapcsolódó cikk: A Magyar Honvédség halottjaként temették Nagy Kálmánt - 2010-10-15


Vissza

iranytu-cimlap-2021-3.jpg