Pátyolgassuk – az olimpiai eszmét!
Olvasói levelek > Páty
2011-05-07
Ha valakit megkérdeznénk, lehet-e bármi köze Pátynak, ennek a kis, Pest megyei falunak az olimpiai játékokhoz, akkor valószínűleg épelméjűségünk felől kételkedne, vagy – jobb esetben – udvariasan elhárítaná a kérdést. Pedig nemrég valami olyan kezdődött, amelynek kedvező végkicsengése esetén e kicsiny falunak igenis lehet köze az olimpiai eszme nemzetközi békeküldetéséhez.
Andor Ákos, a pátyi Bellandor Lovasközpont működtetője ugyanis nemrég levélben kereste fel a Zsámbéki-medence önkormányzatait és a tavaly őszi „lovas parlament” tanácskozásához kapcsolódva javaslatokat fogalmazott meg a környező települések vezetőinek. Elképzelései részint az új kormányzati „lovas nemzet” programjához kapcsolódnak, de annak továbbfejlesztett változatát is jelentik. Sok-sok lovas szakemberrel együtt Andor Ákosnak is célja, hogy a lovaglás – oly sok és hamvába hullt próbálkozás után – végre jelenjen meg az általános iskolák sportéletben is. E bölcs vállalkozó szülőként is jól látja, hogy gyermekeink sokféle módon veszélyeztetett világban cseperednek. A kicsikre leselkedő lelki zavarok, viselkedési problémák mellett motorikus, koordinatív, kondicionális és tartási gyengeségek sora jelenik meg. E gondok sokszor már az iskolaérettség előtti időszakban is jelentkeznek. Megelőzésükre, gyógyításukra hiányoznak az eszközeink és intézményeink.
Az egészségügyi felsőfokú diplomával is rendelkező, korábban öttusázóként is sikeres újító szerint ebben a mozgásszegény világban a lovaglás az egyetlen olyan sport, amellyel a három dimenzionális mozgás élménye megadható. Ennek jótékony hatásaként harmóniába kerülhet a függőlegesen és vízszintesen beidegződött ember és ló, ami az említett problémák orvoslását szolgálja. Ezt az állítását támasztja alá az a közismert tény, hogy a terápiás lovaglást, a gyógylovagoltatást ma már elfogadott módszerként alkalmazzák autista, Down-kóros, mozgássérült, csökkent koncentráció képességű, túlmozgásos vagy más szenzomotoros problémával küzdő gyermekek kezelésére. Andor Ákos lovasközpontjának latin jelszava – Vivat equus, vivat natura! – élteti a lovat, élteti a természetet, amelynek „természetes” része a természethez egészségéért visszatérő lovas ember is.
Andor felhívja a figyelmet, hogy a lovaglással járó pszichoszomatikus előnyöket már a modern vezetőképzésben is alkalmazzák. A lóval folytatott testbeszéd sajátos nyelvi lehetőségét sikeresen használják a döntéshozó képesség erősítésére. A képzés résztvevői ennek tanulása közben sikeresebben védik ki a stressz jelenségét, jobban föl tudják mérni a vezetői képességet, a döntéshozás minőségét és gyorsaságát. A lóban ugyanis nincs előítélet: az állat őszinte választ ad az őt ért ingerekre. A ló tehát afféle „csendestársként” (amely azonban a maga módján nagyon is közlékeny) sokféle emberi erény és képesség elsajátítására, elmélyítésére kínál lehetőséget. Így aztán már gyermekként megtanulhatjuk tőle, mit jelent a másikról gondoskodó, társunkra figyelő felelősség, mennyire szorulunk rá egy másik lényre, mikor és hogyan kell fegyelmeznünk önmagunkat is. E személyiségfejlesztő mozzanat komoly eszközként erősítheti a harmonikus jellemépítését és a helyes közösségi magatartás kialakítását.
Az Andor-féle lovaglás-elméletben a kognitív ismeretek elsajátítása és a mozgásfejlesztés áll első helyen. A nevéhez köthető oktatásnak ugyanakkor gazdag érzelmi és közösségi hozadéka is van. Különösen jól érvényesülnek ezek a jótékony hatások a káros függőségek, így főként a drogfogyasztás megelőzésében.
Az állat és az ember közötti ősbizalom évezredes értékének fölfedezésével „új világba” kerül az ember, ez pedig értékes tanulási tapasztalatokhoz vezet. Megszűnik, vagy oldódik a gyermekek közötti idegenkedés, a közösen megélt, új élmények egyesítő, közös témaként épülnek be az iskolai osztályok életébe. Így élvezhetik azok is, akiket eddig valamilyen vélt vagy valós fogyatékosságuk miatt kirekesztettek, vagy akik félresodortak.
Az iskolai lovaglás tehát olyan különleges, sokféle lehetőséget magával hozó tanulás lehetőségét kínálja, amely a legkülönbözőbb mozgásproblémákra, pszichés és szociális sérülések oldására hat jótékonyan.
De a pátyi lovasközpont vezetőjének nagyléptékű elképzelése van arról is, hogyan lehet teljesíteni, sőt továbbfejleszteni „Lovas Nemzet” kormányprogramját.A nemzeti lovas program szerinte mindenképpen sikeres lesz, mert végre a lovas szakma és a politikai akarat is azonos irányba: a nemzeti kibontakozás irányába húz, s mert közös nemzeti tudatból táplálkozó, jövőépítő hit és büszkeség élteti e tervezetet.
Andor persze azzal is számol, hogy egy ország többé-kevésbé megosztott népét kellene ehhez egységbe forrasztani. Ennek érdekében olyan közös kihívást kell fölmutatni, amely a megosztás frontvonalaitól függetlenül a közös cél nagyszerűségével nemcsak lehetővé, hanem szinte „mindenki” számára belső kötelességgé teszi a részvételt. Egy ilyen országos „célfeladat” sikeres megvalósításának reménye minden bizonnyal egységbe forraszthatja a magyarságot. Igaz, hogy az utóbbi húsz évben két ilyen lehetőségünk is adódott, de a politikai elitek meghasonlást szító és/vagy kishitű magatartása miatt mind a Világkiállítás, mind pedig a budapesti Olimpia gondolata elbukott.
Andor Ákos nem valami valóságtól elrugaszkodott álmodozó. Nem felhőjáró szépelgő, még ha nemzetegyesítő gondolatai bizony álomszerűen szépek is. A valós lehetőségeket kutató, józan vállalkozó elmés éleslátással mutat rá, hogy az egészséges öntudat és magyar gazdaság fellendítésének ötvözésében bizony különleges szerepe lesz a Nemzeti Lovas Programnak. Mintaállamként azt a Hollandiát idézi, ahol a ló és a lovas sport – ki hitte volna? – az összes nemzeti jövedelem nagyobb százalékát adja, mint a világhírű, holland kertészet! De nem kell a tulipánokkal teleültetett tengerpartig gyalogolnia annak, aki egy jó értelemben „fölkapott” sportág gazdasági sikereivel akar példálózni. Az ország természeti adottságaival okosan élő, szomszédos Ausztriában a sísport táplálja a nemzetgazdaság igen jelentős bevételi forrásait. (Többek között a magyar turisták által oda vitt eurómilliókal.) Az említett államok tapasztalatai alapján a Nemzeti Lovas Program célja a lótenyésztés, a lovassport, a lovas turizmus, a lovasterápiás gyógymódok felkarolásával a gazdaság föllendítése, és ezzel együtt tömegsporttá tétele. E terv fontos része lehet a gazdasági érdekre is alapozó iskolai lovas oktatás, mert – mint Andor Ákos érvel – csak ennek segítségével lehet elegendő létszámban lovaglásban jártas és az új elképzelést be- és elfogadni tudó szakembert képezni.
A felvirágzó nemzeti lovas alapprogram sikeréből következhet egy másik – ha úgy tetszik –, már nemzetközi érdeklődést is kiváltó vállalkozás: a legújabb magyar olimpia megrendezésének ügye. Erről a lehetőségről azonban eddig nem szóltak még sem a Főrendi Házban megszólaló politikusok, sem az egyébként sokféle kitörési pontról beszámoló lovas szakemberek. A pátyi lovasközpont vezetője szerint nemzetünk akkor tud eredményesen pályázni a Nyári Olimpiai Játékok rendezésének jogáért, ha a lovas nemzet alapprogramját országunk sikeresen fölépíti, amire aztán – mintegy annak megkoronázásaként – a Lóval az olimpiáért és lovon az olimpiára gondolatát tesszük. Mindezt ügyes marketinggel és sportdiplomáciával már nemzetközi szinten is olimpiai programként lehetne elfogadtatni.
– Meggyőződésem – mondja Andor –, hogy egyetlen olyan ország sincs a világon, amelyik a róla alkotott képet - a magyar lovas nemzet - úgy tudná ötvözni természeti adottságaival, helyzetével és jövőképével, mint Magyarország. Ha a lovas nemzet gondolatát komoly piacépítő munka népszerűsíti, amit hatékony országarculat-építéssel kötünk össze, akkor valami egészen különleges értéket teremthetnénk. Olyan csodás nemzeti értéket, vagy - ha úgy tetszik - új „hungarikumot”, ami nemcsak egy olimpia tartamára, hanem történelmi léptékkel mérve is hosszú ideig hatna.
Ha arra gondolok, hogy Magyarország említése a külföldiek nagyobb részében még mindig a legendás focista, Puskás Ferenc nevét idézi fel, akkor igazat adok, és sikeres vágtát kívánok nemzeti sportunk prófétájának, Andor Ákosnak.
Téglásy Imre
