Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


Mit tekintünk építészeti értéknek?

Építészet

2005-05-01


Az, ami érdek nélkül tetszik, vagyis szép. Külsőleg, belsőleg tetszetős és nem utolsó sorban jó benne élni, használni. Különleges érték az a régi épület, mely elmúlt korok hangulatát idézi. Ugyanilyen érték egy jó arányú új épület, vagy egy szép vonalvezetésű utca egységes házsorával, egy fasor, egy park vagy a kilátás a kálváriáról, esetleg a rálátás a környező domboldalra, vagy a János hegyre. Komoly érték az egész település kialakítása, utcaszerkezete, közterületei és a település környezete, s különös értéknek tartom a „településmag”, a régi falu egységes kialakítását.



Szaknyelven fésűs beépítésnek nevezik a hosszú, viszonylag keskeny telkekre, oldalhatárra épített épületek szövetét. Õseink okosak voltak, tudták melyik oldalhatárra kell építeni (a rosszabb égtáj felőlire), tudták azt is, milyen széles lehet a ház, és az udvar ahhoz, hogy napot kapjanak az udvarra néző szobák és a tornác. Tapasztalatait generációkon keresztül átadta apa fiának, a szomszédok nem akarták egymást feltétlenül túllicitálni, az épületek magasságukban, tetőhajlásukban, arányaikban alkalmazkodtak egymáshoz. Így gyönyörködhetünk most egységes, szép faluképben, ha például letekintünk a kálváriáról.

Ilyen a falusias hangulatú Erdő utca, ahol talán a legtöbb hagyományos, eredeti, tömegében, utcai homlokzatával megmaradt lakóépület található a mai napig. Szép az utca enyhe íves vonalvezetése, lejtése és ellenlejtése, az épületek és a közöttük lévő udvarok ritmusa. Az új házak, vagy az átépült régi házak kis száma miatt a múlt itt kézzelfoghatóan jelen van. A hangulatot még tovább emeli a kétoldali zöld sáv, fásítás, bár személy szerint a mai napig fájó emlék számomra, hogy a hetvenes években korszerűsítés jelszóval az akkori Tanács kivágatta az utcára jellemző diófákat.

A Kossuth Lajos utca erdő felőli vége, mely igazi kisvárosi „főtér, Budakeszi egyik legszebb, leghangulatosabb pontja. A zártsorú, emeletes beépítés látványa bármely irányból ideérkezve igazi meglepetés. Az épületek szépen felújítottak sok míves részlettel: ablakkeret, kovácsoltvas korlát, boltozatos pincék, ablak spaletta, szépen felújított ivókút, de még vendéget jelző kis harang is látható itt. Csak az a fránya villanyoszlop és kábelek ne lennének. Ez a tér megérné, hogy a vezetékeket a földbe helyezzék.

A katolikus templom és az azt körülölelő épületek térfala a település egyik legrégebben beépült része két műemlékkel, romkerttel, több szépen felújított régi épülettel, kőkereszttel. A templomdomb szigetszerűen emelkedik ki környezetéből, kicsit filozófiai értelemben a hétköznapi életből is. A keleti oldal apró falusias, fésűsen telepített házaival békés nyugalmat áraszt, melyet csak tovább fokoz a patakmeder és a ligetes facsoportok képe. Található itt az egyik épület lábazatán római korból származó dombormű, több épületen mívesen faragott fa oromdísz. Az új rendház is megbontott tömegével, a romkertre visszaköszönő kőburkolatával méltóan illeszkedik a környezetbe. Nagy öröm, hogy a romkert élettel teli közterület, egyházi események, kulturális rendezvények színhelye, gyakran gyerekek játszóhelye, fiatalok találkahelye. Csak a kutyák gazdái vigyázhatnának jobban, ne hagyjanak maguk után olyan dolgokat, melyet saját portájukon sem látnának szívesen.

A Pátyi út, az Ady Endre és a Kuruclesi utca apró telkeire szorosan épített, a barokk-korban présházként használt épületek sora, melyek figyelő szemeknek visszaidézik a budaörsi és pátyi határ felé elnyúló szőlőskerteket, a présházak előtti diófák alatt üldögélő falusiakat, akik borozgatás közben gyönyörködhettek a falu, a János-hegy és kálvária domb látványában. A szőlők lassan kihalásra ítéltettek, de a présházsor hangulatát idéző utcaképet jó lenne megőrizni.

A parkot övező Fő utcai épületek a falusiasból a kisvárosiba való átmenet lassú folyamatát mutatják. Az utcakép kevésbé egységes, mint az Erdő utcában. Láthatók itt a fésűs beépítésre jellemző nyeregtetős, falusias házak és az utca felé teljes hosszban épülettel, díszes, fa áthajtós kapuval zárt polgárházak. Évszázadokkal ezelőtt ezen az utcán hajtották át és itatták a legelőre menő és onnan érkező állatokat. Később, a múlt század húszas éveiben téglaboltozattal fedték le a Fő utca közepén haladó csapadékelvezető árkot, felette gazdag növényzettel telepített ligetet, parkot alakítottak ki, mely a pihenésen kívül kisvárosi korzóként is szolgált.

A Rákóczi és Petőfi utca laza villás beépítése a XIX-XX. század fordulóján alakult ki, amikor a pesti polgárok számára Budakeszi családias hangulatú, könynyen elérhető nyaralóhellyé vált, ahol jó vendéglők, cukrászdák, több mozi és vendégszerető szorgalmas falusiak várták az itt pihenni vágyókat. Ekkor épültek az erdővel határos telekvégeken a hegyvidéki hangulatú, deszkaoromzatos, verandás ún. „svájci villa” típusú kúriák. A városiak általában két telekvéget vásároltak meg, így lett az itteni beépítés sokkal lazább, mint a település régi magjában.

Budakeszi szépségéhez, rendezettségéhez hozzájárult elődeink tudatos szépítő és szervező szándéka. Ennek jó bizonyítéka az 1896-ban jóváhagyott, 1897-ben magyarul és németül nyomtatásban is megjelent Budakeszi község szabályrendelete az építészet és szépítészetről. Hadd idézzek ebből néhány ma is megfontolandó gondolatot az Utczák és terek rendezése című fejezetből: Az újonnan keletkező utczáknak legalább 131/2 méter szélességgel kell bírniuk, a létező utczák pedig lehetőleg ennyire kiszélesítendők. Az újonnan keletkező utczák egész hosszúságukban egyenlő szélességben és egyenes vonalban hasítandók ki, a már létező utczák pedig az ujabb építkezések által lehetőleg egyenes vonalban huzandók. E végből a háztelek tulajdonosok kötelesek telkükből megfelelő részt átengedni vagy az utczából megfelelő részt átvenni. Az utcza rendezése czéljából átveendő vagy átengedendő területek váltság díja négyszögölenként 2 frtban állapíttatik meg. Megjegyezzük, hogy az újonnan keletkező utczák megállapított szélességéhez szükséges területeket a telektulajdonosok sajátjukból 63/4 méter szélességben ingyen tartoznak átengedni. Aki tehát ezek szerint 63/4 méternél többet kénytelen átengedni, az a többletért kárpótlást nyer, akitől pedig ennél kevesebb szükséges az a különbözetet megváltani okvetlen tartozik. Köteles minden ház- és telek tulajdonos telke egész szélességében 2 méter szélességű gyalogjárót készíteni és jó járható állapotban fenntartani, nemkülönben a járda és kocsi-út elválasztó vonalán 4-5 méter egymásközti távolságban fákat ültetni. Ezen vonalon belül vagy kívül fákat ültetni tilos és az esetleg nem a rendes vonalon álló fák kiirtandók. A község területén lévő közterek – amennyiben más rendeltetésük nincs – közköltségen befásítandók és fenntartandók.

 

Dr. Mátéffy Anna építészmérnök


Vissza

iranytu-cimlap-2021-3.jpg