Két lovon, egy fenékkel
Olvasói levelek > Budakeszi
2011-07-01
Budakeszi és a környező települések nem tudnak beleszólni saját jólétük érdekében a Pilisi Parkerdő területén folyó tevékenységbe és nincs módjuk érdekeik védelmére, pedig uniós pályázatok állnának rendelkezésükre, s a turizmus fejlesztése e települések számára a kitörési lehetőséget jelenthetné sokszor megoldhatatlannak látszó gazdasági helyzetükből.
A turizmus környezeti terhelése fontos kérdés minden természetjárók által látogatott területen. Hiszen éppen a gazdasági megfontolás ellentétes azzal, hogy azok a helyek, ahová az emberek szívesen járnak, lassan tönkremenjenek, elszemetesedjenek, lepusztuljanak – vagyis elveszítsék azt a vonzerejüket, ami miatt az emberek oda szeretnek járni, ha pihenésre, kikapcsolódásra, csöndre és jó levegőre vágynak. Jó esetben az erdőterületek kezelői ügyes megoldásokkal terelik a turista forgalmat és egyes kiemelkedően érzékeny és fontos helytől úgy tartják távol a kirándulókat, hogy más területekre vonzzák őket különféle módszerekkel, például rendezett turistautak, pihenőhelyek, kulturált szolgáltatások formájában, rendezvényekkel, szálláshelyekkel, éttermekkel. Sok nemzetközi példa van erre, de hazai példaként említhető az Írottkő Natúrpark is.
Másik módszer a szemléletfejlesztés: iskolai rendezvények, különféle programok megtartása és aktív szolgáltatások bevezetése, állandó természetőri jelenlét nem csupán a turisták számára hasznos, de a létesítmények megóvásában is nélkülözhetetlen. Ha az erdőben szakemberrel találkozhatunk, aki segít nekünk a területen eligazodni, akihez bármilyen problémával fordulhatunk, akkor mi is jobban érezzük magunkat, ugyanakkor lesz valaki, aki egy részeg társaságot megakadályoz abban, hogy felgyújtsa a turistaházat, vagy lefüleli az orvvadászokat és az alkoholos befolyásoltság alatt álló vadász ellen is el tud járni a törvény szigorával.
Ezeket a fontos feladatokat (összhangban a környezet-, és természetvédelemmel) éppen a turizmus fenntarthatóságának biztosítása miatt kell ellátni, aminek a területek megvédése legalább annyira fontos része, mint a szolgáltatások és a látogatók közérzete.
A Pilis Parkerdőgazdaság Budakeszi és környéke területkezelője, aki azonban ezeket a feladatokat alig vagy egyáltalán nem látja el. Elsődleges érdeke az, hogy a vadászat igen szűk célcsoportra felépített szórakozását biztosítsa és ennek érdekében a nagy tömegeket vonzó természetjárást teljesen kizárja a Budai régió területeiről.
Kérdezhetnénk, hogy miért nem szervezi meg az idegenforgalmat, ahelyett, hogy ellehetetleníti? A parkerdőgazdaság, mint a terület kezelője számára az erdőgazdálkodás és vadgazdálkodás korántsem elegendő bevételi forrás, még annak ellenére sem, hogy a környék településeit gyakorlatilag semmilyen haszonhoz nem juttatja a köz vagyonából. A turizmus negatív hatásai viszont (például a közlekedés és a szennyezés) a településeket terheli. Pozitív hozadékát a települések és lakói akkor érzékelhetnék, ha a látogatók olyan igényes szolgáltatásokat élvezhetnének, amelyeket a Pilisi Parkerdő sehol sem kínál a területein. A turizmusnak, mint a települések kitörési lehetőségének, éppen egy állami szerv zárja el az útját!
Aki tesz egy sétát a budai régióban és vadkerítést lát, az nem tudja, hogy ő egy vadaskert kerítését látja (a vadászati törvény szerint a vadaskert olyan elzárt terület, ahol a terület eltartó képességét meghaladó egyedszámban zárnak össze állatokat, vadászati célból), miközben azt hiheti, hogy ez talán a vadak védelmét szolgálja vagy arra való, hogy az állatok ne kóboroljanak az autóutakon, ahol baleseteket okozhatnak. Szó sincs róla. A vaddisznók, rókák, őzek számtalan helyen okoznak vadkárt a falvakban és mindenki találkozhat velük az utak mentén is (élő vagy halott állapotukban).
A Pilisi Parkerdő fő bevétele a vadászatból ered és a területére lakossági kezdeményezéssel tervezett bicikliút, illetve más hasonló kezdeményezések azért hiúsulnak meg rendre a Parkerdő ellenállásán, mivel a vadászterületet zavarja, a vadászati tevékenységgel ellenkezik – s kiemelten igaz ez a Budai régióra, amely mindig is a V.I.P. vadászvendégek kedvelt területe volt – lévén legközelebb a fővároshoz. Csakhogy a jó gazda saját erdejében soha nem a pillanatnyi hasznot látja: a frissen tarra vágott erdők a környéken azt bizonyítják, hogy az erdőgazdaság nem a jó gazda szemével tekint az állami erdőkre, melyekkel a köz érdekében kellene, hogy gazdálkodjék.
Ez pedig természetvédelmi szempontból is súlyos károkat okoz. Az erdő- és vadgazdálkodás; a területek, illetve a vízkészlet kezelése; a környezet állapota egybefüggő kérdések, melyeket a helyi települések a maguk jól fölfogott érdekében igyekeznek a legjobb helyzetben tartani – legalábbis, amíg a hatáskörük ezt engedi. De Budakeszi és a környező települések nem tudnak beleszólni saját jólétük érdekében az itt folyó tevékenységekbe és nincs módjuk érdekeik érvényesítésére, noha sok esetben uniós pályázatok állnának rendelkezésükre (a Biodiverzitás Fővárosa pályázatot minden további nélkül megpályázhatná Budakeszi, természeti adottságai miatt – ám a területén és körülötte zajló gazdálkodás homlokegyenest ellenkezik minden uniós ajánlással). Az a tény sem figyelmen kívül hagyható, hogy Pünkösdkor a turistautak mellett vadászat zajlott: a vadgazdák gazdaszemléletét is megkérdőjelezi ez, hiszen milyen vadgazdálkodás lehet az, ahol az orvvadászat ellen nem tesz semmit a vadgazdálkodó?
És megkérdezhetjük ezután, vajon miféle turistacsalogató szolgáltatás-kínálat lehet ott, ahol a vadorzók háborítatlanul csatangolnak egy erdőben?
A budai régió a turizmusra építhetné a jövő gazdasági fejlődését, ha ellentétes érdekek ezt nem akadályoznák meg: és ezek az érdekek jelen esetben nem a természetvédők érdekei, hanem egy vadásztársaságé – amely egyszerre próbálja a vadászatból eredő, és a turisztikai hasznot is lefölözni egy olyan területből, amely nem sajátja, hanem a köz vagyona. A közérdek - az összes környéki település összes lakójának érdeke - az lenne, hogy a területkezelő szerv a közösségek érdekében munkálkodjon és ne azzal ellentétesen, vagyis a turizmus közvetlen bevételei, és járulékos hasznai az itt lakók számára hozzanak hasznot.
Aiwendil
